Nyolc nő meg egy pasi
Gyilkos után nyomoz a Soproni Petőfi Színház
Február 12. fontos nap a soproniak életében. Gyilkosság történik a Petőfi Színházban! Nyolc nő – re hárul a feladat, hogy kinyomozza, ki ölte meg a családfőt, Marcelt, az egyetlen férfit ebben a francia családban. Robert Thomas 1972-ben írt furmányos és izgalmas komédiája korábban már sok színház közönségét ejtette rabul.
Sőt, film is készült belőle Catherine Deneuve főszereplésével. A film nyolc főszereplője a 2002-es Berlini Filmfesztiválon elnyerte a kollektív „legjobb női alakítás” díját. A Turay Ida Színház és a Soproni Petőfi Színház közös produkcióját Böhm György rendezte meg úgy, hogy tiszteletben tartotta Robert Thomas rajongását Agatha Christie iránt.
Marcelt holtan találják, innen indul el a darab története. Véleményem szerint, ha a darab egyetlen férfi szereplője együtt él nyolc nővel, a feleségével (Bencze Ilona), anyósával (Pásztor Erzsi), sógornőjével (Halász Aranka), a két lányával (Rárósi Anita, Borbély Krisztina), testvérével (Nyírő Bea), a nevelőnővel (Tóth Judit) és a szobalánnyal (Keresztes Ildikó), már önmagában felér egy öngyilkossággal. Csakhogy itt gyilkosság történik, és a szereplőket elvágja a külvilágtól a zord időjárás és a havazás, ráadásul a telefon is néma, így teljesen magukra maradnak. Nyomozásba kezdenek, hiszen a körülményeket tekintve semmi kétség, a gyilkos köztük van!
A nyolc nő nyolc különböző karakter, de egyvalami közös bennük. Mindegyiknek titka van, ami a darab folyamán lassan napvilágra kerül. Amiben különböznek, az a Marcelhez való viszonyuk, illetve érdekük. Marcel nem jelenik meg a színen, mégis át meg átszövi az előadást. Több férfi színész szerette volna magáénak ezt a szerepet, mert nem kell szöveget tanulni, mégis valahol „főszerep”, hiszen körülötte forog a törénet. Nemcsák Károly is felajánlotta tréfásan, hogy a szokásos gázsiért szívesen feküdne „hullaként” a belső szobában, csak tegyenek be neki egy ágyat, legalább kipiheni magát! Végül a darab rendezője lett Marcel. Hogy is volt ez? – kérdezem Böhm Györgytől.
– Nagyon egyszerű a történet! – neveti el magát a rendező – A kandallóra ki van téve Marcel fotója. A bemutató előtt közvetlenül, titokban kicseréltem az idegen férfi fotóját a sajátomra. Az előadásban többen is a fényképhez járulnak, miközben megemlékeznek róla, én meg a világosító fülkéből néztem a hatást. Rárósi Anita elnevette magát, amit hangos zokogással leplezett. Bencze Ilona elfordult majd kis spéttel újra megnézte a fotót, nem hitt a szemének, pedig elsőre is jól látta: én figyelem őket a kandalló párkányáról. Így legalább mindig ott leszek velük (akárcsak Marcel), bárhol játsszák a darabot az országban.
– Mint rendező nem vagy ideges a bemutatón, amikor már „szárnyra kél” a darab?
– Akkor lennék ideges, ha bent kéne ülnöm a nézőtéren. A rendező munkája egy bemutatónál már véget ér. Kint dohányzom, időnként belenézek, látom, a csajok jók, és tovább dohányzom kint. Ha a bemutatóig nem végeztem el a munkámat, akkor vagy én vagyok rossz rendező vagy a színészeim nem jó alapanyagok.
– Azt szokták mondani, hogy ahol sok nő huzamosabb ideig van együtt, ott egy idő után kő kövön nem marad, mert elviselhetetlenné válnak.
– Nekem semmi gondom nem volt velük. Azt nem mondom, hogy könnyű volt, de amikor magukra találtak a szerepben, minden ment, mint a karikacsapás. A Nyolc nőben szereplő színésznőimet egyszerűen imádom. Izgalmas és tanulságos volt velük dolgozni, pedig ritka az olyan darab, amiben csak nők játszanak. A színház általában férfiakra épült, és a jó szerepek nyolcvan százaléka is férfiaknak íródott. Kevés olyan jó darab van, ami ennyi színésznőnek ad jó szerepet. Köszönet érte Robert Thomasnak és Vinkó Józsefnek, aki kiválóan ültette át magyar nyelvre ezt az izgalmas francia bűnügyi komédiát.
Szaan