Machbeth | Fehérváron ráhívnak húszra

A XI. századi Skócia színvilága vérbe és ármányba mártott ecsettel. Tragédia?
A megunhatatlan klasszikus időtlen tanulságai politikáról, végzetről, szerelemről. A Macbeth-et Kálloy Molnár Péter rendezésében, Csizmadia Gergellyel a főszerepben, március elején mutatta be a székesfehérvári Vörösmarty Színház.

„– A színházi babona úgy tartja, a Macbeth balszerencsét hoz, így a biztonság kedvéért a szövegkönyvet úgy gépeltük, hogy eggyel több a h a címben… A mi MACHBETH-ünk tehát nem az a darab, nincs balszerencse” – mondja a rendező, Kálloy Molnár Péter.

„– Shakespeare minden mondata, szituációja aktuális, gyönyörű, már olvasva is óriási élmény. A Macbeth a zsarnokság természetrajza. Hogyan változtatja meg a hatalom az ember természetét, ez milyen következményekkel jár? A gazságok egyike szüli a másikat, ám a bűnök előbb-utóbb elnyerik méltó büntetésüket. A történetet kortalannak kezeljük, egyensúlyozunk a mai és a klasszikus között.”

A címszereplő Csizmadia Gergelytől már több kiemelkedő alakítást láthatott a fehérvári közönség (is). Most a Shakespeare drámában a gyilkos hadvezér bőrébe bújva rohan a végzete felé. „– Macbeth alapvetően jó ember. Bárki lehetne közülünk, akinek bejött az élet, ám pont az általa elért emberi maximumból fakad a tragédiája – „ráhív húszra”, enged az újabb csábításoknak. És ez az egész történet lényege: mi van akkor, ha az, aki mindent elért, még többre vágyik. A vívódásával válik szimpatikussá, emberivé, s ezáltal a darab a lelkiismeret-furdalás drámájává. Menekül a saját halálába, sorsába. Az az ő tragédiája, hogy ezt tudja, és mégis belemegy, végigcsinálja. Amikor rádöbben merre indult, már nincs visszaút…”

Minden sikeres férfi mögött erős nő áll, és nincs ez másként ebben az esetben sem. Tóth Auguszta Lady Macbethként egy rendkívül összetett figurát kelt életre. „– Lady Macbeth jellemzője a hatalomvágy, az egoizmus, a nárcisztikusság, számára a cél szentesíti az eszközt. Rendkívül okos nő, aki tovább lát a dolgokon, mint az egyébként rendkívül tehetséges férje.

Tóth Auguszta

 

Minden ilyen szélsőséges energiákkal bíró embernek szembesülnie kell önmagával, és ez előbb-utóbb nála is bekövetkezik. Az erőssége egyben a gyengesége is, és ez lesz az ő végzete.”

Az előadáshoz a kortárs zenei élet kiemelkedő alkotója, Hrutka Róbert filmes érzetű dallamvilágot komponált. „– A hangzásban megjelenik a kelta világ, ősi, rituális dallamok kelnek szárnyra, és összességében törekedtünk a monumentalitásra – mintha pl. egy Hans Zimmer által alkotott csatajelenetet hallanánk. A szöveget, a cselekményt sok helyen alá lehet támasztani zenével, sőt az atmoszféra megteremtéséhez, a sejtelmességhez ez nélkülözhetetlen.”

A sejtelmesség nem csupán a hangzás jellemzője, a látványban is ebbe az irányba kellett elindulni. Székely László díszlettervező számtalan színházi előadással a háta mögött is azt mondja, a Macbeth tervezői szemmel nézve az egyik legnehezebb feladat. A Vörösmarty Színház kiváló adottságainak köszönhetően egyszerre használják az egész színpadot, törekedvén a monumentalitásra. A díszletet környezeti stabilitás jellemzi, mindössze pár elem osztja meg a monokróm, középszürke tónusú falrendszert.

Tűzkő Sándor, Vasvári Csaba, Gulyás Balázs

Győri Gabi jelmezeiben keveredik a modern és a korabeli öltözet, melyek elsődlegesen a szereplők egyéniségét fejezik ki. „– Többnyire hideg színeket használtunk, szürkét, kéket, emellett a férfiaknál döntő többségben vannak a kemény, merev anyagok bőrrel kombinálva, a nők pedig suhogó, szálló, könnyű anyagokban lépnek színre.”

A látványvilág fontos eleme a koreográfia, ami Atlasz Gábor nevéhez fűződik. Azt mondja, ebben az esetben helyesebb mozgástervezésről beszélni, ami félúton van a tánc és a színház között. Színészi viselkedésből, működésből indult ki, hol lassítva, hol igazi tempóval, reálisan, néhol stilizáltan. „– Izgalmas ez a munka, hiszen vegyes a játszók köre: táncosokat és prózai színészeket kell harmonizálni az egyéni mozgáskultúrákból kiindulva. A két nagy csatában igazi, súlyos pengék feszülnek egymásnak, dinamikus, ugyanakkor biztonságos összecsapásokat kellett kigondolnom.”

Závodszky Noémi, Csizmadia Gergely, Juhász Diána, Bakonyi Csilla

 

Bár a misztikum fátyla nem takarja a cselekményt, mégis átlengi az egész hangulatot. Ebből a kettősségből olyan izgalmas, magával ragadó előadás született, melyben a lelki tusák remekül egyensúlyoznak a harctéri csatákkal. A látvány, a játék, a hangzás és a szöveg összhangja azt az érzetet kelti bennünk, mintha estéről estére egy film pörögne a Vörösmarty Színház színpadán – minden este más, és mégis ugyanaz.

 

Havasi Renáta

Fotó: Wágner Csapó József