Orth Péter vidám évada

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Nemzeti Színházban töltött évek után az idei évadban szinte csak vígjátékok vártak Orth Péterre a kecskeméti teátrumban. A Csodás vagy Júlia (Tom) és a Nyomorultak (Marius) komolyabb szerepei után az Anconai szerelmesekben, a Hebehurgya hölgyekben és most a Káprázatos kisasszonyokban már a humorát is megcsillogtathatja a fiatal színész, aki a próbák kezdetén nyilatkozott a Magyar Teátrumnak.

– Bár még csak az olvasópróbán vagyunk túl, nagyon tetszik nekem ez a darab, mert játékos, pajkos és vicces. Az én karakterem, Leo igazán vagány figura, aki nem rest a saját barátját is megtréfálni, ha a helyzet erre lehetőséget ad. Főleg akkor, amikor a másik éppen álruhában, nőnek öltözve áll a színen, amire egy pénzszerzési lehetőség veszi rá a két színész pajtást. A szerelmi szál is bájos a történetben, mivel szívünk választottját nem kis bonyodalommal jár elcsábítani tűsarkúban. Érdekes lesz, hogy női ruhában játszunk majd, színpadon nekem még nem volt ilyen tapasztalatom. Ha teljesen hitelesen kellene egy nőt megformálni, az nagy kihívást jelentene. Ám a Káprázatos kisasszonyokban hangsúlyosabb az, ahogyan a szoknyaviseletből fakadó helyzetkomikummal zsonglőrködünk, mint a gyengébbik nem neutrális ábrázolása. Kiss Zoltánnal ketten alakítjuk majd a főszereplő párost.

– Ebben az évadban sokat játszottál. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

– Nagyon élvezetes és hasznos számomra ez az évad, úgy érzem sokat fejlődtem és rengeteget tanultam. Lényeges, hogy mint pályakezdő színész, sok feladatot kaphattam, sőt a szezon második felében szoros időbeosztással dolgozom, hiszen alig mutattuk be a Hebehurgya hölgyek című előadást, már meg is kezdődtek a Káprázatos kisasszonyok próbái. Ez sokat segít abban egy fiatal színésznek, hogy rutint szerezzen, s ha színpadra lép, minél kevesebb energia menjen el a drukkal járó nehézségek megoldására – ezáltal jobban tudjon koncentrálni a szerepformálásra és szórakoztatásra. A természetességre, valamint a közönséggel való együttjátszásra is jó hatással van a gyakorlat. Az iskolában nem volt arra lehetőség, hogy a nézőkkel „összebarátkozzunk”, de az idei évadban már érzem: egyre kevésbé vagyok megszeppenve tőlük. Elkezdtem szeretni, hogy ott ülnek lent a nézőtéren, és figyelnek. Meggyőződésem, hogy a drámaibb hangvételű darabokhoz is nagyon hasznosak azok a technikai követelmények, amelyeket a vígjátéki szerepek színskáláiból tanul az ember a ritmus- és arányérzék, a dinamika, valamint a dikció területén. A Káprázatos kisasszonyokban Leo szerepe is olyan feladat, amelyből rengeteget tanulhatok. Remek a csapat, hangulatos és humoros a történet, úgyhogy egy nagyon jó hangulatú próbafolyamatra, igazi örömjátékra számítok.

Bera Linda