A spenót hatalma

Mostoha körülmények közé került Szegeden a Kecskeméti Katona József Színház Popeye című előadása. Az újszegedi, Port.hu-nak nevezett hatalmas színpadot kőszínházi díszletekkel „belakni” szinte lehetetlen feladat, a játékteret keretező fekete drapéria pedig vajmi keveset sejtet a tenger végtelenségéből. A nézőtér diszkrét szocreál bájával és csak tűzifának alkalmas üléseivel lohaszt le, a pattogatott kukoricáért közelharcot kell vívni. Szóval, van hangulata az egésznek, csak nem jó. Ez azonban cseppet sem látszik zavarni a gyülekező teltházat, amely elszántan várja a felhőtlen szórakozást.

Megkezdődik az előadás, de egy darabig semmi nem lesz jobb. A jelenetek harsányak ugyan, mégsem annyira látványosak, hogy a hátsó sorokban ülők is élvezhessék őket, a hangosítás pedig pocsék. A színészek ordibálnak, hadonásznak, beleadnak apait-anyait, de a poénok nem ülnek, nincs kacagás, izgalom. Ekkor lép be tök lazán egy nem túl szimpatikus, nem túl fiatal, meglehetősen szőrös, a fejétől a talpáig teletetovált, mosdatlan tag, név szerint Döglégy Zolee azaz Hangemburg Blú. Hálás moraj hangzik fel a közönség soraiból, de bugyuta érzelgősségre nincs idő. Döglégy belecsap a lecsóba és attól fogva, amíg ő a színpadon tartózkodik, nincs megállás. Felpörögnek az események, van tánc, van nóta, van feszkó, vannak csajok

.Hangemburg Blú Ganxsta Zolee

Zana Zoltán úgy játszik, mintha nem játszana, de azért nem vét egyetlen hangot és egyetlen lépést sem. A dalok végig fülbemászóak, vagányak és ami külön pluszpont: sohasem nyálasak, annak dacára, hogy többek keblében is dúl a szerelem. Csakhogy hol van a címszereplő? És hol van az az öngyilkos színész, aki hajlandó magát Ganxsta mellett porig alázni? Ami azt illeti, elég sokára kerül elő és akkor is magányosan nyomja a vakert, mint Hamlet. Nem tűnik ellenfélnek egy Zolee-féle tengeri medvével szemben, hacsak nem visszataszító külső kategóriában. Spenót híján menni is alig tud, nemhogy párbajra kelni álmai asszonyáért (Trokán Nóra), kinek csámpás lábaira Blú is pályázik. Ahogy mondani szokás, innen szép felállni. Popeye szerepében Kiss Zoltánnak ez jelenetről-jelenetre, szellemesen megírt szövegeinek, de főként színészi fegyverzete teljes és átgondolt bevetésének köszönhetően bravúrosan sikerül. Ez az este nagy meglepetése, ami – egy hatalmas dózis spenót elfogyasztásán kívül – több dologból is következik. Először is, hogy a szerzők és a rendező Réczei Tamás nem félnek a maga teljes pompájában ragyogó szupersztár Ganxsta ellenében egy legyengült, ellenszenvesen cuppogó fiatal fickót versenybe küldeni, sőt éppen abból lesz a mutatvány, hogy ez az alak sok viszontagság után egy Fülig Jimmy-féle, erőtől duzzadó, mégis esendő hőssé válik, akivel azonosulni lehet. Másodszor Hangemburg mindeközben nem lesz gonoszabb vagy undorítóbb, mint az elején. Egyszerűen győz az igazság és győz a szerelem, mint minden igazi mesében.

Itt szerencsére még kitör egy a legszebb némafilm-jelenetekre hajazó lassított tömegverekedés is (amelynek a koreográfiájáért Topolánszky Tamást külön dicséret illeti) és ez végképp feledteti a nem sok jóval kecsegtető kezdést. Úgy látszik, Popeye hajóját tényleg nem érheti vész.

Szabó Csilla

Fotók: Katona József Színház, Kecskemét

 


Darvasi László – Pierrot – Ganxsta Zolee: POPEYE – zenés hajózás

Szegedi Szabadtéri Játékok – Újszegedi Színpad – a kecskeméti Katona József Színház vendégjátéka

Szereplők: Popeye:Kiss Zoltán; Olíve, akit a darabban Olíviának hívnak: Trokán Nóra; Hangemburg Blú: Ganxsta Zolee; Kapitány – Donnervetter bácsi: Kiss Jenő; Kéttonna Manyika: Jablonkay Mária; Tengerész Joe: Béli Ádám e.h.; Tengerész Jack – Neptun, a tenger istene: Fazakas Géza; Rabló Jenő – Kalóz Aladár: Pál Attila; Rabló Benő – Kalóz Elemér: Farkas Ádám; Kalóz Barbara: Hajdú Melinda; Kalóz Dani: Vári János; Kalóz Karl-Marx: Farkas József; Világtündér: Kéner Gabriella; Sellő-Kissirály hangja: Horváth Erika; Vrazomír Zulejka: Daróczi Dóra.

Díszlet: Mira János. Jelmez: Kiss Borbála. Koreográfus: Topolánszky Tamás. Ügyelő: Domján Sándor. Súgó: Szakács Brigitta. Rendezőasszisztens: Vári János. Rendező: Réczei Tamás.