POSzT- Párválasztó – Három színész-barát

A hétfői Párválasztóban, – mely a Magyar Teátrum Sátor napi sorozata, – három befutott, középkorú régi barát ült le egy asztalhoz. A moderátor a pécsi Nemzeti Színház művésze Lipics Zsolt volt, aki mint kiderült, már a főiskolai években szobatársa volt Sztarenki Pálnak, a „párválasztónak”, és mindketten már akkor jól ismerték Schnell Ádámot, a „választottat” is, aki az alattuk levő évfolyamba járt. Tehát hármójuk ismeretsége barátsága, több évtizedre tekint vissza, így igazán jó kedélyű volt a beszélgetés.

Elsőnek Schnell Ádám poénokkal tűzdelt történeteit hallhattuk pályájáról, a vele kapcsolatos mendemondákról, a vele történt kalandokról, melyek sajátos előadásmódjában néha könnyeket csaltak a nézők szemébe – a sok kacagástól.

Sztarenki Pálnál, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeti vezetőjénél sem maradtak el a színészélettel járó kalandok és sztorik kacagtató momentumai. De azután komolyra fordult a szó. Beszámolt a színház közelmúltjáról, nehézségekről, a kitűzött célokról. Érdekes adalékként elmondta, hogy közel tízezer bérletes van az ötvenezer fős Zalaegerszegen, ami ragyogó eredménynek tűnik, és örvendetes, hogy csak a diákbérletek száma megközelíti az ötezret. Van tehát utánpótlás, sikerült rászoktatni az ifjúságot a színházba járásra. Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy az új vezetésnek olyan vendégrendezőket is sikerült meghívni, mint Alföldi Róbert és Csiszár Imre.

A nézői kérdésekre adott válaszokból, felvázolódott, hogyan változott a színészet népszerűsége az elmúlt néhány évtized alatt. Van olyan stúdió, ahol azon egyszerű oknál fogva nem tartanak ebészünetet, mert a kezdő színészeknek úgysem lenne rá pénzük, hogy megebédeljenek. Ennek ellenére túljelentkezés van a színészi pályára, és bár némi felhígulás tapasztalható, azért van kikből válogatni.

A beszélgetés maximálisan elérte célját, testközelben, kötetlenül, őszintén zajlott, élvezetesen és bepillantást engedve a mindennapokba.

Tölgyesi Tibor