60 ÉVES A RÉVKOMÁROMI MAGYAR SZÍNHÁZ

Október 1-jén ünnepelte a komáromi magyar színház alapításának 60. évfordulóját. Elismerésre méltóak azok a teljesítmények és értékek – az egyes korszakok és politikai széljárások vadkinövései ellenére –, amelyeket az intézmény az elmúlt hat évtized alatt létrehozott. Az alapító tagok közül már csak ketten élnek: Ferenczy Anna és Lőrincz Margit színművésze.

A Magyar Területi Színház (MATESZ) 1952. október 1-jén alakult meg Komáromban a következő alapító tagokkal: Bottka Zsuzsa, Buday Mária, Ferenczy Anna, Kovács (Kopál) Irén, Lelkes Magda, Lőrincz Margit, Udvardy Anna, Bugár Béla, Fellegi István, Fekete Gyula, Gábor (Grébner) Gyula, Gyurkovics Mihály, Husvár Ferenc, Király Dezső, Kiss Lajos, Konrád József, Siposs Jenő, Turner Zsigmond. A MATESZ első igazgatója Fellegi István volt, aki tíz évig vezette a színházat.

A SZÍNHÁZ RÉGI FŐBEJÁRATA

Amikor a MATESZ létrejött, saját épülete sem volt. Kevesen kezdték, és többnyire műkedvelőkből állt össze a társulat, hivatásos szakemberek nélkül. A színház 1953. január 31-én Urbán Ernő Tűzkeresztség című drámájának bemutatásával nyitotta meg kapuit, és ekkor lépett első ízben a felvidéki magyarság nyilvánossága elé. A színház alapítói, első vezetői a fő hangsúlyt ebben az időszakban az alapok lerakására, a társulat szervezésére, egy nemzetiségi színtársulatra jellemző művészi stílus keresésére, illetve a frissen alakult színház törekvéseivel rokonszenvező közönség megnyerésére fektették. A MATESZ gyorsan érlelődött hivatásos együttessé. A színház tagjainak számos kiváló szlovák és magyar szakember segített, így a pozsonyi Nemzeti Színházból és a nyitrai színházból Igor Cieľ, Martin Gregor, Martin Hollý, Bronislav Koreň, Viktor Lukáč, Munk István, Pavol Rímsky, Juraj Šeregi, František Krištóf Veselý. Magyarországról a színházi világ élvonalába tartozó kiváló szakember, Lendvay Ferenc Jászai Mari-díjas rendező vállalkozott arra, hogy a társulatot a hivatás magaslatára vezesse. Mellettük rendeztek a színház tagjai is, mint Fellegi István, Király Dezső, Klimits (Kisbán) Lajos, Konrád József, Kozma (Krausz) Zoltán. Riszdorfer László és Tarics János.Az 1950-től, Pozsonyban működő Állami Faluszínház magyar együttesének megszűnését követően, 1959-ben több színész is átjött a MATESZ-ba, akik erősítették a társulatot.

FÖSVÉNY, 1953, UDVARDY ANNA ÉS TÓTH LÁSZLÓ

Tarics János (káplán) és Lőrincz Margit (tanítónő)
Bródy Sándor A tanítónő című darabjában,1955-ben.
Rendező: Lendvay Ferenc

A színház második fejlődési szakaszának kezdete a hatvanas évek elejére tehető, amikor a színház produkcióiban előtérbe került a színpadi művekben rejlő gondolatok árnyaltabb, tudatosabb kibontása. A művészi megjelenítés eszközei is hitelesebbé, kifejezőbbé váltak. Mindez egyre felkészültebb színészi játékkal párosult.

1969-ben megalakult a MATESZ Thália Színpada Kassán, amely Kelet-Szlovákia magyar színházlátogatói számára biztosította a magyar nyelvű hivatásos színházi kultúrát. Az 1969 utáni politikai légkör megakadályozta, hogy a kassai társulat önálló színházként dolgozhasson, így a MATESZ kihelyezett színpadaként tevékenykedett. Az új együttes működését 1969. november 29-én, Gömörhorkán kezdte meg Carlo Goldoni Két úr szolgája című művének bemutatójával. A társulat művészeti vezetője a kiváló tehetségű Beke Sándor lett.

A komáromi társulat élén ezek után igazgatók váltották egymást. A színház ebben az időszakban arra törekedett, hogy megtalálja a legmegfelelőbb kifejezési formákat, és sajátos „MATESZ-stílust” alakítson ki. A műsorterv igényesebbé vált, s előtérbe került a szakképzett színházi szakemberek nevelésének kérdése. Sokat fejlődött színészeink játékkultúrája, és megjelentek a rendezők, tervezők egyéni kézjegyét viselő színpadra viteli megoldások. A komáromi színház alkotó műhely-jellege tehát megerősödött.  

A nyolcvanas években a színházban egyre több volt az ősbemutató, előtérbe kerültek a zenés darabok, az ifjúsági és gyerekdarabok száma nőtt, és az évadok repertoárja műfajilag is változatossá vált. Az egyes darabok rendezői munkájában és színpadra állításában erőteljesebben jelent meg a gondos játékegységre való törekvés. 1987. február 21-én a MATESZ komáromi társulata – tíz év hontalanság után – új színházépületbe költözött, igaz egyelőre csak albérlőként. Az épületavató bemutató Csehov Cseresznyéskert című műve volt.

A rendszerváltozás történelmi eseménysorozata a színházat érintően azzal kezdődött, hogy 1989. december 30-án a komáromi társulat megkapta jogos tulajdonát: azt a színházépületet, amelyben addig csupán albérlő volt. Folytatódott azzal, hogy 1990. március 16-án a színházigazgatói székbe Beke Sándor került, aki rendkívüli lendületet és szakmai tudást hozott a társulatba. A komáromi társulat neve Komáromi Jókai Színház lett. Jelentős eseménye a színháznak ebben az időszakban, hogy 1991-ben megalakult a komáromi Bástya Színház, melynek rendeltetése volt, hogy magyar nyelvű szabadtéri színházi előadásokat tartson minden év nyarán a komáromi erődrendszer VI-os számú felújított bástyájában. A színház ebben az időszakban kimagasló nemzetközi és hazai szakmai sikereket ért el. Emellett a Komáromi Jókai Színház kőszínházi arculatot öltött, gyakorlatilag igazi városi színház lett. További történelmi eseménye az intézménynek, hogy 1990-ben jogilag is önállósult a kassai Thália Színpad, az új státusszal egy időben megkapta a Thália Színház nevet is. Az önállósodás időszakában nagy gondokkal küzdő kassai színház igazgatója Kolár Péter lett. Beke Sándor 1994 júniusáig volt a komáromi társulat igazgatója, őt Holocsy István váltotta a direktori székben, aki 1996 júliusában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Holocsy István helyét – megbízott vezetőként, egy évig – Mokos Attila vette át, majd szintén egy évig Németh Ica volt a megbízott igazgató. Furcsa időszak volt ez, hiszen 1996. július 1-jétől a Komáromi Jókai Színház elvesztette jogalanyiságát, és „intendatúra” alá került. A színház társulata 1997. február 28-án úgy döntött, hogy csatlakozik a Szlovákiai Színházi Szakszervezetek Szövetségének sztrájkfelhívásához, így figyelmeztető sztrájkba lépett. A színház továbbra is megtartotta előadásait, viszont minden előadás előtt felolvasták azt a tiltakozó nyilatkozatot, amelyben követelték, hogy állítsák vissza a színház jogalanyiságát, a színházak és társulatok igazgatóit nyilvános pályázat útján nevezzék ki, illetve állítsák le az új színháztörvény-javaslat jóváhagyási folyamatát. A komáromi társulat 1997. március 7-ére tervezett tavaszi premierjét nem tudta megtartani, mert a figyelmeztető sztrájkból átlépett az úgynevezett kulcs-sztrájkba, melynek az a lényege, hogy az intézmény nem tartja meg előadásait, viszont a tervezett próbarend szerint próbál. A szlovák köztársasági elnök nyílt levelének hatására azonban abbamaradt a kulcs-sztrájk, és a Komáromi Jókai Színház újra megtartotta előadásait.

Jelenet Kocsák Tibor- Miklós Tibor: Légy jó mindhalálig
című musicaljének előadásából, 1997-ből,
Pinczés István rendezésében

1998 után, a politikai fordulatot követően, a színház visszakapta jogalanyiságát. Ebben az időszakban új rendezői koncepciók jelentek meg, különös tekintettel a modern színház lényegi elemeire, illetve több főiskolát végzett fiatal színész szerződött a társulathoz, még Kassáról is jöttek fiatal művészek. Fiatalodott a komáromi társulat, és a színházi fesztiválokon elért művészi eredmények, teljesítmények, díjak méltán bizonyították, hogy a komáromi társulat a Kárpát-medencei magyar színjátszás élvonalába tartozik.

A jelenlegi igazgatót, Tóth Tibort is dicséri az a szép gesztus, hogy most, a jubileumi évadban, a színházi előadásokban valamennyi színésznemzedék képviselői szerepet kaptak: az alapító tagok, a nyugdíjas korú művészek és a színház jelenlegi középkorú és fiatal tagjai egyaránt.

Tarics Péter