Szellemhajó köt ki az Operaházban
A bolygó hollandi eredeti változatban
A világon mindössze második alkalommal adják elő így Wagner egyik legismertebb operáját, A bolygó hollandit. Szikora János rendező az 1841-ben írt, eredeti változatot állította színpadra a Magyar Állami Operaházban. A premiert a zeneszerző születésének idén májusi, 200. évfordulója jegyében tartották január 19-én.
Az operaklasszikust világszerte a két évvel később, 1843-ban, Drezdában bemutatott változat szerint adják elő azóta is. A Magyar Állami Operaház arra vállalkozott, hogy a legelső, párizsi verziót állítja színpadra, a szerző későbbi saját húzásai és változtatásai nélkül. Így szünet nélkül, két és fél órában ismerhetjük meg az idők végtelene óta a tengeren hánykolódó kalmár történetét, akit az örök kárhozat alól csak egy asszony sírig tartó szerelme oldhat fel.
Szikora János az előadást beharangozó sajtótájékoztatón így számolt be a munkájáról: „A bolygó hollandi nagyon nehéz rendezői feladat, mivel a darab rafinált csapda. Elsőre úgy tűnhet, egy realista történet, ám számos szürreális elem tarkítja. Mitikus történet a férfi és a nő egymást kereséséről és egymásra találásáról. Az örök keresés a sorsunk, hiszen Platóntól származik az idea, hogy valaha nem léteztek férfiak és nők, hanem gömb-emberek alkottak egy egészet. Zeusz azonban kettévágta őket, és azóta minden ember csak fél-ember és a másik felét keresi egész életében.”
Az előadás nem ölti teljesen magára a XIX. század historikus formavilágát, ugyanakkor nem akar teljesen mai sem lenni. Képi jelekkel, szimbólumokkal dolgozik – köszönhetően Szendrényi Éva vitorlarendszerből állványerdőbe forgatható díszletének és Berzsenyi Krisztina a nemek egységbe tartozását sokféleképpen kifejező jelmezeinek.
A premieren a hollandit Európa számos operaszínpadán megforduló Thomas Gazheli énekelte, aki ebben a szezonban ezt a szerepet Montrealban és Pekingben is megformálja. A hősbariton a másik szereposztásban Kálmándi Mihály, míg Senta szerepében Lukács Gyöngyi és Rálik Szilvia váltják egymást.
Az első négy előadást az osztrák származású Ralf Weiker dirigálja, aki Wagner műveinek avatott tolmácsolója: korábban a zürichi operaház főzeneigazgatójaként, majd 2006 óta a Welsi Wagner Fesztivál zeneigazgatójaként – A bolygó hollandi mellett vezényelte a Parsifalt, a Trisztán és Izoldát és A walkürt –, különösen elmélyült a szerző műveinek tanulmányozásában.
A Maestro, aki már ötvenszer dirigálta a művet, beavatott abba, mik az ősváltozat vezénylésének nehézségei: a zenekar rézfúvós szólamait jelentősen halkabbra kell venni, mivel az eredeti változat még régi típusú rézfúvós hangszerekre íródott, amelyek a mai, modern hangszereken túl hangosan szólnának.
Habár sokszor felmerült Lukács Gyöngyi pályafutása során, hogy énekeljen Wagnert, mégis örül, hogy csak most találta meg a szerző: kell bizonyos idő, hogy az énekes izmai megerősödjenek, hiszen Wagnernél nagyon erős, hangsúlyos a hangszerelés, amit az énekeseknek felül kell énekelniük.
Szereplők: Donald (Daland): Bretz Gábor / Palerdi András, Senta: Rálik Szilvia / Lukács Gyöngyi, Georg (Erik): Corey Bix / Fekete Attila, Mary: Kovács Annamária / Balatoni Éva, Kormányos: Boncsér Gergely / Horváth István, A hollandi: Kálmándi Mihály / Thomas Gazheli
Csicsely Zoltán