Vaszkó Bence elnyerte a pesti közönség szívét

A budapesti Thália Színházban megrendezett idei Vidéki Színházak Fesztiválján Vaszkó Bence, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Tigris és hiéna című előadásában nyújtott alakításáért elnyerte a Magyar Teátrum által felajánlott, a legígéretesebb fiatal színésznek járó díjat.A megtiszteltetés váratlanul érte, azt sem tudta miért kapja a gratulációkat hirtelen. Az idei évadtól a Csokonai Nemzeti Színház tagjaként folytatja munkáját. Eseményekben gazdag hónapokat tudhat magáénak Vaszkó Bence, ez alkalomból beszélgettünk vele.

– Hogyan fogadtad a hírt, hogy a Vidéki Színházak Fesztiválján díjat nyertél?

– Petőfi Sándor Tigris és hiéna című drámáját Koltay M. Gábor rendező, Sediánszky Nóra dramaturg és Peer Krisztián költő modernizálta, az ő átiratukban került színpadra Nyíregyházán az előző évad egyik utolsó bemutatójaként, és még mindig műsoron van. Ebben a darabban nyújtott alakításomért ítélték meg a díjat. Az újragondolás során Petőfi királydrámája sokkal inkább naprakész lett, és a mai életünkre vonatkoztatható áthallások is fölfedezhetők benne. A nyíregyházi stúdióban készült az előadás, kemény dolgokról beszél szókimondó módon, ami megragadja az embereket. Pont a Hét randi debreceni bemutatójának estéjén volt a díjátadó Budapesten, ezért nem lehettem jelen rajta, s mivel nem is szóltak, hogy érintett leszek, a gratuláló SMS-eket sem tudtam eleinte mire vélni. Amikor a nyíregyházi barátaim felhívtak az előadás után, és gratuláltak, még akkor is azt hittem, hogy mindez az új bemutatónak szól, és örültem is, mennyire jó fejek. Csak percekig tartó csevegés után derült ki, hogy elbeszélünk egymás mellett, és a fesztiválsikerhez gratuláltak, mert ők vették át a díjamat.

-Kérlek, mesélj a nyíregyházi éveidről!

– A nyíregyházi színház, ahol négy évet töltöttem el, a főiskola utáni mély vizet jelentette számomra, ahogy mondani szokás. Ádám voltam Az ember tragédiájában Telihay Péter rendezésében, majd a Lear királyban Edmund, Az ügynök halálában pedig Biff, Koltay M. Gábor rendezésében. Jó szerepeim voltak, kaptam lehetőségeket, és ki is használtam őket. Megszerettem Nyíregyházán a várost és az embereket, és mondhatom, hogy engem is megszerettek. A mai napig kapok „rajongói” leveleket, és nagyon sok művész barátom is lett ott a négy év alatt.

– Miért döntöttél úgy, hogy átszerződsz Debrecenbe?

– Az új benyomásokért, találkozásokért, az újabb impulzusokért és színekért váltottam színházat. Hiszen minél több tapasztalat ér, annál jobban megismered a szakmát, érettebb művész lehetsz, jobban megérted a dolgokat, az életet, magadat. Valamint nagyon szimpatikus volt a Ráckevei Anna – Gemza Péter páros fellépése pályázóként, döntésem meghozatala előtt mindkettőjükkel beszélgettem. Az előző években is látogattam már debreceni előadásokat, főleg mióta Olt Tamás barátom is ebben a társulatban játszik. Debrecenben a legnagyobb színházi élményem a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás volt. Ha az ember ilyen inspiráló előadásokat lát, maga is szeretne hasonlókban részt venni.

– Mik az első benyomásaid a Csokonai Színház társulatában?

– Itt Debrecenben még csak kialakulóban van az új színészi közösség. Mindenkiben megvan a vágy, hogy igazi társulat legyünk, de még nagyon a folyamat elején járunk. Jó, hogy sok fiatal jön, jó ez a vérfrissítésre való törekvés. Nagyon szimpatikus mindenki, tárt karokkal fogadtak, senki sem éreztette, hogy új gyerek vagyok itt. Türelem kell, és szépen kialakul minden, az adottságok megvannak hozzá. Most a Novemberi éj című következő bemutatónkhoz próbálom Piotr Wysocki szerepét. Fiatal csapat és gondolatok, nagy lendület, fantasztikus díszlet. Az előadással az antik görög drámához való viszonyát igyekszik megalapozni a színházunk. Központi motívuma, hogy a forradalmat a görög istenek manipulálják az embereken keresztül, ami további lényegi kérdéseket vet fel; például hogy kinek a kezében van az ember, hol a szabad akarat… Mivel rövid a próbaidőszak, bele kell húzni.

Fotó: Máthé András