Lear király a Vörösmarty Színházban

Shakespeare klasszikusa, a Lear király Bagó Bertalan rendezésében látható a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Lear király szerepében Cserhalmi György lép színpadra, Glostert Gáspár Sándor alakítja.

Cserhalmi György Lear királyról:
– A túlélhetem-e önmagam? kérdés miatt érdekes számomra a Lear király. Igenlő válasz esetén le kell mondani az uralkodásról. Sőt, nem csak lemondani, hanem három felé is kell osztani. Lear beleesik egy gödörbe, és figyeli saját vergődését. Milyen az a hübrisz, amelyből nincs kiút? Meg egyáltalán, mi ez a nagy istenszerű, uralkodási vágy? Nem ment ez sem az aztékoknak, sem az egyiptomiaknak, sem a Napkirálynak. Előbb-utóbb jön a kaszás…

Bagó Bertalan rendező:
– Iszonyatosan izgalmas ezzel a darabbal foglalkozni. Milyen jó, hogy élt egy ilyen ember, mint Shakespeare, és ma, közel ötszáz év után elmondhatjuk ezt a történetet! Valahogy megszáll bennünket, az egész lelkünket, mint egy dybbuk. Az is nagyon jó, hogy ilyen társulattal és stábbal dolgozom együtt. Azt gondolom, hogy úton lenni jó. A cél az olyan… véges. Az élet is akkor jó, ha úton van az ember, és tapasztal. Egy előadás, főleg egy ilyen hatalmas Himalája, amit Lear királynak hívnak, nem fejeződik be a premier után. Olyan, mint egy ház építése. Abbahagyni lehet. Befejezni nem.

Vereckei Rita díszlet- és jelmeztervező:
– A díszlet és a jelmez egyaránt egy erős rendszerből indul. Pontosabban egy rendnek látszó helyzetből. Ahogy haladunk előre a történetben, néhány szereplőről lehámlik a rend(szer)-jelmez, és előkerül valami egészen más, eddig elfojtott én. Felbomlik a rend, az elnyomás után önkéntelenül felszínre kerül a valóság. Egyesek nagyon hamar ledobják ezeket a ruhákat, mások nem tudnak szabadulni tőlük. A díszlet is „bejár” egy utat. Minden rendszernek megvannak a maga köztéri szobrai. Az elvont, bábszerű figuráknak szintén megvan a maguk története.

Dobri Dániel zeneszerző:
– A Ruff Tamás vezette Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar Lear személyes kíséreteként jelenik meg a színpadon. Az ötlet a rendezőé volt, ami eléggé beindította a fantáziámat. A zene végig azt próbálja megmutatni, hogy mi játszódik Lear király fejében, hogyan alakul, honnan hová jut. Úgy is mondhatnám, pszicho-zene. Ez a magány-téma. Sötétedik. Egyre csak sötétedik. Ám nem lehet egyféle stílusban vagy hangulatban gondolkodni, széles skálán mozoghat a zene.

Horváth Csaba koreográfus
– A Lear király tulajdonképpen szinte végig stilizált mozgásokból áll. Nagyon kevés olyan jelenet van, amely realista szituációból fakadó vagy abból következő mozgást hordoz. Ez is volt a terv: a rendezővel közösen döntöttünk emellett a gesztusrendszer mellett. Főként olyan jelenetekkel dolgoztam, mint például a verekedések, különböző kardvívások, illetve a viharban való részvétel, amelyek erős fizikális (és stilizált) jelenlétet követelnek a színészektől, szereplőktől.

Szereplők: Cserhalmi György, Földes Eszter, Radnay Csilla, Varga Gabriella, Földes Eszter, Gáspár Sándor, Krisztik Csaba, Makranczi Zalán, Derzsi János, Sághy Tamás, Egyed Attila, Kricsár Kamill, Matus György, Tűzkő Sándor, Kelemen István, Borbély Richárd, Habóczki Máté, Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar.
Díszlet- és jelmeztervező: Vereckei Rita, mozgás: Horváth Csaba, dramaturg: Tucsni András, zene: Dobri Dániel, vezényel: Ruff Tamás, rendezőasszisztens: Bischof Ildikó. Rendező: Bagó Bertalan.

kdk

Fotók: Medvigy Gábor