Orosz nappal kezdődött a MITEM

A fesztivál zálszajának felvonása után máris sűrű programmal indult az első nap a Nemzeti Színházban, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón. A MITEM díszvendége Oroszország.

Magyarországgal együtt 13 országból szerepenek előadások a szemlén, 13 nap alatt 20 produkciót mutatnak be. Vidnyánszky Attila a házigazda színház igazgatója örömét fejezte ki, hogy mostantól van az országnak nemzetközi színházi fesztiválja, sőt, reményei szerint hagyománnyá válik az évek során. Szavai szerint a világ legjelentősebb színházcsinálói közül érkeznek többen Budapestre a következő napokban. Ebből nem csak a közönség, hanem a következő színészgeneráció is sokat nyerhet, akik megismerhetik, kölcsönhatásba léphetnek más színházi kultúrákkal.

A színház folyósóin két kiállítás nyílt meg, az egyik a fesztivál névadójáról, Madáchról, míg a másik az orosz-magyar színházi kapcsolatokról szól. Az igazgató úgy fogalmazott: a konfiktusokkal teli világunkban erősödik a kultúra szerepe, hidat épít népek, emberek közé. “Ugyanannak a színházi népnek vagyunk a polgárai, beszéljünk lengyelül, tatárul, norvégul vagy grúzul.”

Image

Vidnyánszky Attila az orosz vendégek gyűrűjében vonta fel a fesztiválzászlót

A nyitó napon a Moszkvai Művész Színház végzős hallgatói adták elő a Gogolrevizor című vizsgaelőadásukat, a közönség nagy érdeklődése miatt kétszer a Gobbi Hilda Színpadon. A nagyszínpadon pedig a szentpétervári Alexszandrinszkij Színház Dosztojevszkij-átiratát, a Zéró liturgiát játszották.

A MITEM április 7-ig tart, az orosz, iraki, szerb, moldovai, litván. francia, tatár, bulgár, grúz, román, norvég, lettés török előadásokat szinkrontolmács vagy felirat segítségével élvezheti a közönség.

Image

Kétnyelvű felirat a kulisszák mögül

 

Az orosz iskola

Image

Dimitry Vlaskin

A Moszkvai Művész Színház negyedéves színihallgatóinak előadásából, a Gogolrevizorból a közönség nagy érdeklődése miatt dupla előadást tartottak, a kettő között rövid átállás alatt egyikőjüket, Dimitry Vlaskint kértük, avasson be az előadásuk létrejöttébe és a színészképzésükbe:

“Minden évben hét-nyolc vizsgaelőadást készítünk, ezek közül hoztunk most el Budapestre egyet, a Gogolrevizort. Nem az egész darabot adjuk elő, csak a fontosabb jeleneteket, szabad értelmezésünkben. Egy évet dolgoztunk rajta. Ahogy a rendezőnk, Viktor Rizsakov mondja: ebben a darabban egyszerre jelen van minden: komédia, tragédia és zene. Sokat utazunk ezzel az előadásunkkal, egy alkalommal már Kaposváron is előadtuk, az ottani színművészeti egyetem meghívására. Két és fél hetet töltöttünk ott. A Gogolrevizorral jártunk már Szentpéterváron, készülünk Párizsba. Az iskolánk négy éves, minden évfolyamon egy osztály tanul. Az első évben csak fizikai feladatokat oldtunk meg, aztán kezdünk jeleneteket kidolgozni. Nem könnyű elhelyezkedni végzett színészként Oroszországban sem, jól felkészültnek kell lenni. Ha az osztályfőnökünk elégedett a teljesítményünkkel, vinni fog a munkáiba. Nagyon kemény képzésben részesülünk: reggel 7-kor kezdünk és este 11-kor végzünk. Mivel én egy órányi utazásra lakom az egyetemtől, mire hazaérek zsákként dőlök az ágyba. Sokan nem is bírták közülünk ezt az intenzív megterhelést. Kilencen kiestek menet közben az osztályunkból, 21-en fogunk végezni. Én már edzésben vagyok, egy évet az Egyesült Államokban tanultam korábban.”

Cs. Z.