Színpadon a Fenevad

Weöres Sándor kultikus drámájának bemutatója Kecskeméten

A magyar drámairodalom legtalányosabb, sokak szerint legjobb művének bemutatásával emlékezik Weöres Sándor születésének 100. évfordulójára a kecskeméti Katona József Színház társulata.A kétfejű fenevad 1686-ban, a törökellenes harc végén játszódik, amikor az új megszállók, az osztrákok kiűzik az országból a régit, a törököt. A történet a kelet és nyugat határán húzódó ütközőországról, a megosztottságról, cinikus háttéralkukról, nemzeti önsajnálatról, menekülésről, túlélésről, szerelemről.

– Megírása után 15 évig nem engedték bemutatni A kétfejű fenevadat. Miért zavarta a ’70-es, ’80-as évek szocialista kulturpolitikáját a darab?– kérdeztük Koltai M. Gábor rendezőtől.

– Weöres a ’70-es évek közepén megfogalmazott egy politikai, történelmi parabolát, amelyhez a 17. századi Magyarország csak kiindulópontként szolgált. A darab egy olyan időszakban játszódik, amikor az ország kiszakad az egyik világbirodalomból, és betagozódik egy másikba – ez már önmagában elég áthallásra okot adott. De Weöres sok más témát is érint, nemzeti karaktert, országoktól független történelmi mechanizmusokat, politikai háttéralkukat, zsidóság és magyarság viszonyát, csupa olyasmit, amit játékosan kezelt ugyan, de a kultúrpolitika számára ettől még problematikus és veszélyes kérdéskör maradt.

– Az első olvasópróbán beszélt arról, hogy A kétfejű fenevadat sokan úgy emlegették, mint amelynek Az ember tragédiájával és a Bánk bánnal egy szinten van a helye a magyar drámairodalomban. Miért nem foglalta el ezt a helyet?

– Előbb-utóbb jó eséllyel bevonul a halhatatlan művek közé. Az, hogy a magyar színházi irodalom élvonalába tartozik, már ma is elfogadott. Spiró György egyenesen minden idők legjobb magyar drámájának tartja. De hogy évtizedek múlva mi lesz a sorsa, az csak színházi bemutatókon keresztül dőlhet el. Még sok társulatnak kell küzdenie vele, hogy megtalálja a helyét.

Körtvélyessy Zsolt, Sirkó László, Dunai Tamás, Szemenyei János, Téby Zita, Fazakas Géza

– Alig olvassák.

– Ki olvas manapság drámákat? A színházi emberek, meg azok, akiknek kötelező az iskolában.

– A kétfejű fenevad után Weöres Sándor soha többé nem írt drámát. Mi volt ennek az oka?

– Nagyon fellelkesült munka közben, négy következő darab vázlatát is kidolgozta. Aztán amikor elkészült a Fenevad, és betiltották, elment a kedve a színháztól. A drámaíró nem az íróasztalnak ír, hanem a színpadnak. Ugyanez történt a 20. századi magyar irodalom másik kivételes drámaírójával, Füst Milánnal is. Elfordultak a színháztól, holott ha életükben játsszák őket, megújíthatták volna a magyar drámai nyelvet.

– Mi A kétfejű fenevad legfőbb értéke?

– Leginkább talán a gazdagsága. Van egy nagyon sűrű Magyarország- és történelemolvasata, ugyanakkor sokrétű és izgalmas dolgokat közöl az emberi létezésről, férfi és nő viszonyáról is. Formailag egészen kivételes mű: hol költői, hol játékos, egyszerre tragikus és komikus, néha olyan, mint egy politikai kabaré, máskor mint egy történelmi tabló. Weöres konstruált egy sosem létezett, álarchaikus nyelvet is, amelyben rafináltan rejti el a ’30-as, ’40-es évek pesti szlengjét és az ’50-es, ’60-as évek szocialista közbeszédeit is. Csupa költészet, okos, rétegzett gondolat, csupa játékosság, csupa élet.

R. J.

Fotó: Walter Péter