Egy drámai történet komédiája a Balkánról

A Jászai Mari Színház február 8-án nagy sikerrel mutatta be Tasnádi István átdolgozásában Ivan Kušan A balkáni kobra című zenés komédiáját, Monori András zenéjével. A főpróbahéten a darab két főszereplőjét, Bakonyi Csillát és Végh Pétert, illetve a rendező Tóth Miklóst kérdeztük.

–A balkáni kobra egy gyilkosság története a délszláv háború idején. Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni, egy házasság végének története, egy emberi történet.

Tóth Miklós:–A délszláv háború elég sajátos történelmi helyzet volt. A világ kifordult a sarkaiból, miközben az ott élő családok élete ment a maga kerékvágásában, majd jöttek a bombázások, a fenyegetettség. Erre eszembe jutott egy hír ebből az időszakból: egy 103 éves bácsi a délszláv háború idején féltékenységből megölte 97 éves feleségét az egyik faluban. Abszurd, de igaz hír volt akkoriban, és próbálhatjuk megfejteni, mi lehetett az utolsó csepp, amikor a férj azt mondta, hogy vége, elég volt, és miközben dúlt a háború, 103 évesen lelőtte a feleségét. Talán azért érdemes visszaemlékezni erre a kis hírre, mert remekül példázza mindazt, ami egyébként A balkáni kobrában is adottság: attól, hogy háború van valahol, ezzel párhuzamosan a lehető legemberibb történetek zajlanak. Mondjuk például az, hogy az utcai zavargásokból, a háborúból hogyan lehet hasznot húzni, előnyt kovácsolni egy vállalkozó számára. Kicsit Kurázsi mama-történet ez is a mai, pontosabban az akkori viszonyok között, de tény: a horvát hadsereget fel kellett fegyverezni, mert a szerbek elvitték a fegyvereket, tehát volt alkalom arra, hogy az ügyeskedők is beszálljanak a fegyverbizniszbe. Ez teremtett a darab egyik főhősének, Ardonjaknak, a vállalkozónak is komoly lehetőséget.

–Akinek a feleségét, Ankicát Te alakítod. Ki ez a nő tulajdonképpen?

Bakonyi Csilla:–Ankica művészlélek, sokat olvas, igaz, hogy nyitott a spirituális dolgokra, de roppant felszínes, ugyanakkor nagyon elszánt nő. Hozzáment a vagyonát ügyeskedésből megszerző vállalkozóhoz, de valószínűleg soha nem volt szerelmes a férjébe. Talán a pénz vonzotta. Akárhogy is, egyszer csak elege lesz a férjéből, akit vadembernek tart. Úgy gondolja, jobb, ha megszabadul tőle, vagyis felbérel valakit, hogy tegye el a férjet láb alól.

–A történet szerint téged bérel fel a gyilkosságra a feleség. Egy bérgyilkost játszol, ez a szerep ugyanakkor egy olyan figura, akin folyamatosan nevet a közönség. Meddig lehet egy ilyen karaktert komolyan venni? Hol kezdődik a komédia?

Végh Péter:-A történet és a szerep a lényegét tekintve olyan, mint egy karikatúra. Felismerhető az eredeti figura, de el van rajzolva, ezt kell színészként felvállalni. Ez teljesen más, mint mondjuk egy dráma szereplőjének életre keltése, de ezt is véresen komolyan kell játszani. A komédia nem attól komédia, hogy a játszó viccesen alakítja a figurát. Ebben a szerepben ugyanakkor igazán lehet lubickolni, csak ügyelni kell az arányokra.

Végh Péter

–Elmondhatjuk, hogy A balkáni kobra lényegében egy drámai történet a komédia köntösébe csomagolva?

V.P.:-Ezt a történetet kétféleképpen lehetne eljátszani: van egy házasság, egy férj, akit megunt a felesége, ezt be lehet mutatni nagyon komolyan is. Ebben a darabban viszont állandóan megbicsaklik valami, ettől lesz olyan komikus lényegében minden szituáció. A bérgyilkos úgy viselkedik, mintha Sylvester Stallone lenne, sőt mindezt el is hiszi magáról, de még a felbujtó feleség is elhiszi, hogy ő az igazi választás. Van egy dalom a darabban, tökéletesen foglalja össze mindazt, amit Kobra gondol magáról: „Hogyha Chicagóban születtem volna, Don Corleone még cipőt pucolna…” A döntő pillanatban azonban Kobra elvágja a saját ujját, ahelyett hogy a férj torkát vágná el. Ugyanakkor magabiztosan oldja meg a helyzetet, nem ad súlyt az idétlenségének. Ha valamiben, hát ebben nagyon tehetséges.

–Az alapján, amit meséltél nem túl szimpatikus Ankica személyisége. Mennyire szeretted meg őt a próbafolyamat során? Egyáltalán fontos volt-e, hogy megszeresd?

B.Cs.:–Egy karakter lényegét megragadni, bármilyen helyzetben legyen is az adott szerep, mindig kihívás. Mindegyik szerepemhez ugyanúgy közelítek. Szerencsére nem vagyok beskatulyázva, miszerint a törékeny és naiv szőke lány eleve csak egyfajta szerepet játszhat el. Ankicára sem készültem másképp. Ahogyan Péternek, nekem is van egy dalom az előadásban, amivel kapcsolatban azt is mondhatnánk, első ránézésre talán feminista a szövege, ugyanakkor kiválóan tükrözi Ankica számító jellemét. Nagyon sokat segített ez a dal a szerep megformálásában.

–Ahogyan Csilla és Péter utalt már rá, A balkáni kobra egy zenés darab. Mennyire segítette a munkádat mindez? Mi a dalok szerepe az előadásban?

T.M.:-Ez egy könnyű vígjáték, jól körüljárható, háromdimenziós szerepekkel, de mögötte ott van az egész balkáni helyzet és benne van ebben az az erős drámai motívum, ami sohasem múlik el, mélyen beleivódott az európai színháztörténetbe. A Tasnádi féle átirat 2002-ben Monori András Kusturica hangulatát idéző zenéjével született meg és mutatták be nagy sikerrel. A „balkáni feelinget” emeli ez a zene, illik a szöveghez, a szórakoztató, egyébként gyilkossággal végződő darabhoz.

 

V. T., Gy. B.

Fotók: Szvatek Péter