Vivaldi és Shakespeare

Tavaszi táncszínházi bemutatók Kecskeméten

Barta Dóra kemény felkészülési időszakot ígért, és be is tartotta. A kecskeméti teátrum balettkara megkezdte első önálló produkciójának közel négy hónapon át tartó próbafolyamatát. A bemutató április végén lesz.. Ám egy másik izgalmas táncszínházi produkciót is Kecskemétre vitt a balettkar vezetője: saját társulatával, a Badora Társulattal a Rómeó és Júliát mutatta be március elején a kecskeméti Katona József Színházban.

– Milyen körülmények között született a Rómeó és Júlia előadása?

– A Badora Társulat öt éve működő, független színházi társulat, ehhez a produkcióhoz viszont a társulat tagjain túl vendégművészeket is hívtam, a Magyar Nemzeti Balett szólistái közül. A 2011-es bemutatót a Nemzeti Táncszínházban tartottuk, amelyet sikeres előadások sora követett. Idén szeretnénk átlépni a főváros határait, és elvinni a produkciót a vidéken élő közönséghez. Ennek első állomása lesz Kecskemét.

– Mi inspirálta ebben a sokszor és sokféleképpen feldolgozott történetben?

– Nagyon szeretem Prokofjev zenéjét. A zeneműben rejlő energia és dinamika tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy alaptextúrája legyen egy mindent elsöprő szerelemről szóló előadásnak. Az Állami Balettintézet növendéke voltam, amikor az Operaházban játszották Seregi László legendás Rómeó és Júliáját. Több alkalommal is megnéztem, mély nyomot hagyott bennem az előadás. Azóta érzem, hogy dolgom van a darabbal. A másik ok egy olyan személyes jellegű élethelyzet volt, amely bizonyos szempontból paralelitást adott a témához. Ha igazán hiszel valamiben, akkor bármennyire is beszűkül körülötted a tér, a végsőkig küzdeni fogsz érte. A szerelemben ugyanez történik: a szerelmesek minden akadályt legyőznek, hogy egymásé lehessenek. A Rómeó és Júliában a romantikus szál mellett érzékelhető a velőig ható, zsigeri találkozás motívuma is. Olyan pillanat lehet, mint amikor a fény találkozik a sötéttel: evidensen átfolyik egyik a másikba, de a találkozási pontot hiába is keresnéd, nem látható. Csak megtörténik, magától értetődő természetességgel, mindent felülíró módon. Rómeó és Júlia találkozásáról is ezt gondolom: energiájuk, odaadásuk, fiatalos lendületük szétválaszthatatlanul összekapcsolja őket. Egymásba kapaszkodva szárnyalnak, zuhannak.

– Kiket láthatunk a főbb szerepekben?

– Rómeót Liebich Roland, a Magyar Nemzeti Balett szólistája táncolja, Júlia szerepében pedig Horváth Zita, a Badora társulatának tagja lép színpadra. Capuletet a Kecskemét City Balett tagja, Katonka Zoltán alakítja, Mercutiot Kerényi Miklós Dávid, szintén a Magyar Nemzeti Balettből Paris és Escalus szerepében pedig szintén egy ismert művészt, Túri Lajos Pétert láthatja a közönség.

– Időközben megkezdődtek a kecskeméti balettkar önálló produkciójának próbái. Korábban azt ígérte, hogy nagyon kemény próbafolyamat következik. Beváltotta ígéretét?

– Nem is tehettem mást. A Négy évszak erős tánctechnikai megalapozottságot kíván. Testünket fizikai értelemben egy élsportoló felkészüléséhez hasonlítanám, lelkünket pedig egy hangszeren gyakorló művészéhez. Az adott pillanathoz tartozó megfelelő hangot megszólaltatni, komoly megmunkálást kíván. A kifejezés az artikuláció által válhat megragadóvá, a színpadi ábrázolás éles kontúrokkal láttatja majd a képi elemeket és lélekállapotokat. Szeretném, ha a kecskeméti balettkar előadása kiállításában sok esztétikai értéket hordozna, tartalmát illetőleg pedig emberi emóciókat, lelki tényezőket megmozdítani képes energiák uralnák, érzelmi intenzitást, túláradó érzékiséget idéz majd fel. A concertók egy igen elmélyült személyesség hangján szólalnak meg.

– Hagyománnyá válhat az évente bemutatott egy-egy önálló produkció?

– Bízom benne. Fontos célunk, hogy a kecskeméti közönség sajátjának, a városhoz tartozónak érezze a balettkart. Hiszem, hogy a tánc lehetőség az érzelmi kiteljesedésre, közel áll a lélek ismeretlenebb, rejtettebb zugaihoz is.

Rákász