Negyven év – hatezer jelmez

Minden nap a legjobbra törekszik Gréczi István

Gréczi István kereken 40 esztendővel ezelőtt lépte át életében először a kecskeméti Katona József Színház férfiszabó-tárának küszöbét. Azóta több ezer kosztüm került ki a kezei közül. Munkáját idén március 15-e alkalmából Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el.

– Hány jelmez mehetett át a kezei között 40 év alatt? – kérdeztük Gréczi Istvántól.

– Soha nem készítettem statisztikát, de átlagos évadokkal számolva, körülbelül 6 ezer.

– Emlékszik az első benyomásaira?

– Először nagyon furcsán éreztem maga. Falun nőttem fel, majd hirtelen bekerültem egy különös művész világba. Hatalmas változás volt.

– Mi tartotta itt?

– Nagyon tetszett a változatosság. Az egyik darabhoz reneszánsz kosztümöket készítettünk, a másikhoz a századelő ruháit kellett megvarrni, a harmadikkal a 19. századba ugrottunk vissza. Itt mindenhez érteni kell. De ez számomra sokkal könnyebb, mint beülni egy gyárba a szalag mellé, és minden nap ugyanazt csinálni.

– Sokat változott a munkája 40 év alatt?

– Nagyobb lett a felelősség! Minden nap a legjobbat kell létrehoznunk. A színházi jelmezek esetében ugyanis nem csak az a fontos, hogy tetszetős legyen. Lényeges, hogy a színészek kényelmesnek érezzék, ne akadályozza őket a mozgásban. Ami egy-egy gazdagon díszített, látványos darab esetében nem is olyan könnyű feladat.

– Melyek voltak a legemlékezetesebb előadások?

– A dzsungel könyve jelmezeivel például nagyon sokat dolgoztunk, és a visszajelzések szerint ennek meg is volt az eredménye. Nagy közönségsiker volt. És persze A nyomorultak! Ehhez az egy produkcióhoz több mint 160 jelmezt készítettünk a munkatársaimmal!

– Ezek után csalódást jelent az Ön számára, ha egy jelmeztervező napjaink viseletébe akarja öltöztetni a darab szereplőit?

– Abszolút! Az én munkám szempontjából semmi kreativitás sincs benne. Ugyan mennyi örömöt nyújthatna egy mai öltöny megvarrása például egy rokokó köpenyhez vagy barokk kabáthoz képest?

 

rákász