5 évesek a győri „kis” stúdiósok
17 évvel ezelőtt indította el a Győri Nemzeti Színházban Kszel Attila fiatalokkal foglalkozó stúdiós foglalkozásait. Heti egy alkalommal elsősorban középiskolás gyerekekkel gyűltek össze, és hamarosan a Stúdió a győri színház hétköznapi munkájának szerves részévé vált. Sok fiatal a mai napig valamilyen formában a színház bűvköréhez kötődik, a stúdiós évek alatt szerzett ismeretek mindannyiuk életének fontos értékei.
5 évvel ezelőtt Kszel Attila azt fedezte fel, hogy a csoportjukba érkező gyerekeknél egyre inkább megfigyelhető egyfajta ön- és társismereti torzulás. A fiatalok nem olyan pszichikai felkészültségi állapotban jöttek be az órákra, ahogy korábban, ezért azt tartotta célravezetőnek, hogy a foglakozások személyiségépítő folyamatait korábban kezdjék meg. Segítségül kérte fel a csoportjában 14 éves korától dolgozó Sík Fridát (27), aki éppen ekkor fejezte be a Gór Nagy Mária Színitanodát és Pingiczer Csabát (32), aki 16 éves kora óta, vagyis az indulás napjától tagja a stúdiós társaságnak. Az ötlet egy 7-14 éveseknek szóló csoport megszervezése volt, amelynek két felkért vezetője azt a feladatot kapta, hogy segítsenek megteremteni a gyerekeknél azokat a hiányzó alapokat, amik hozzájárulhatnak a későbbi munka sikerességéhez.
– Vissza tudtok még emlékezni, hogy ti hogyan kerültetek Kszel Attila csoportjába?
Frida:– Családunk lovardájába járt egy gyerek, aki sokat mesélt a foglalkozásokról és Atiról. Szinte a véletlennek köszönhettem, hogy eljutottam az első táborba 14 évesen.
Pingi:– Részt vettem egy városi amatőr színjátszófesztiválon, ahol Kszel Attila zsűrizett. Itt megkaptam a Mimikus-komikus-díjat, és tőle a meghívást a stúdióba. Akkor 16 éves voltam, de a mai napig bejárok a nagyok foglalkozásaira időnként.
– Mindketten aktív tagjai lettetek a Győri Nemzeti Színház társulatának. Többen kerültek színészi pályára az egykori játszótársak közül?
Pingi:– Losonczy Kata, Czakó Julcsi is aktív karriert épít kőszínházakban, de Füzi Attila és Molnár Zsolt hozzánk hasonlóan itt a győri színházban dolgozik.
Frida:– Nagyon erős generáció volt a miénk, jól inspiráltuk egymást, tehetség is volt a csapatban, közülünk szinte mindenkinek van köze a színházhoz a mai napig.
– Hogyan osztjátok meg a feladatokat egymás közt?
Pingi:– Alapvetően egyenrangú vezetői vagyunk a csoportnak, de a szervezést és a szülőkkel való kapcsolattartást Frida nálam sokkal jobban csinálja. Az, hogy ő pedagógus végzettséget is szerzett, valamennyire meghatározza a rendet, általában a bemelegítés, beszédgyakorlat részt ő irányítja, én pedig az improvizációs játékokat hozom a munkafolyamatba illetve a színészmesterséggel kapcsolatos gyakorlatokat, amiket magam is azoktól tanultam, akik között itt felnőttem. Több kurzuson is részt vettem már, tagja vagyok a győri Import Impro társulatnak, ezeket a tudásokat igyekszem átadni.
Frida:– Érdekes feladat az is, hogy vegyes korosztállyal kell dolgoznunk, hiszen 7-től 14 éves gyerekek járnak hozzánk. Figyelembe kell vennünk, kinek milyen életkori sajátosságai vannak. Korosztályonként változik, hogy mennyi ideig képesek koncentrálni, más-más motiváció szükséges az eredmények elérése érdekében, ezeket a módszertani sajátosságokat igyekszem hozzáadni a munkánkhoz. Sokszor érzem azt, hogy a feladatot így ketten tudjuk a legmagasabb színvonalon ellátni.
– Akikkel 5 éve elkezdtetek dolgozni, még a ti csoportotokba járnak?
Frida:– Már a nagyokhoz kerültek, de számunkra jó visszajelzés, hogy vissza-vissza járnak hozzánk néha. Fontos visszacsatolás az is, hogy az eredeti elképzelésnek megfelelően Attila mindig jelzi nekünk, mennyire mások azok a gyerekek, akik tőlünk kerülnek hozzá.
– Milyen az érzelmi kapcsolatotok a gyerekekkel?
Pingi:– Próbáljuk elkerülni a klasszikus tanár-diák viszonyrendszert, tehát igyekszünk nekik megtanítani; jelentkezés nélkül is lehetséges úgy beszélgetni, hogy nem csap át a kommunikáció káoszba. Én baráti viszonyra törekszem velük, attól függetlenül, hogy közülük van, aki még csak 8 éves. Persze előfordul, hogy néha nálam is felmegy a pumpa, ilyenkor megint nagyon jó, hogy ketten vagyunk, és együtt megoldjuk az esetleges fegyelmezési problémákat. A gyerekekkel való viszonyban is igyekszünk azt a közvetlenséget kialakítani, amit mi kaptunk annak idején Kszel Attilától.
– Mikor megismeritek a gyerekeket, mennyire céltudatosak?
Frida:– Mi nem húzzuk el előttük a mézesmadzagot, ha az elején nincsenek is tisztában vele, mi elmagyarázzuk nekik, amit csinálunk, elsősorban a mindennapi helytállásukhoz ad segítséget. Tehát ettől még nem lesznek színészek, színésznők.
Pingi:– Mikor tőlünk kikerülnek, még mindig csak legfeljebb 14 évesek. Ebben a korban nem is lehet elvárás, hogy színészek váljanak belőlük. Elmagyarázzuk azt is nekik, hogy ehhez a pályához mennyire fontos a lelki stabilitás, hogy a pályaalkalmasságnak ez az egyik alapja.
– Hogyan kezelitek a kiugró tehetségeket?
Pingi:– Mindenkit magához mérünk. A feladatokat és elismeréseket is igyekszünk a képességekhez igazítani.
Frida:– Azért, aki nagyon kiugrik, Attila figyelmébe ajánljuk, így előfordul, hogy néhányan kisebb szerepekben kipróbálhatják magukat a nagyok között, vagy statisztálhatnak a rendes színházi előadásokban. A tanítónő című darabban például többen megtapasztalhatták a nagyszínpadot.
– Mi az, amit a szülők láthatnak a munkátokból?
Frida:– Az év folyamán jól sikerült jeleneteket felfűzzük, ezt meg szoktuk mutatni, van nyílt napunk, most is épp erre készülünk, és láthatják egy-egy alkalommal a gyakorlatokat is, amiket hétről-hétre csinálunk a gyerekekkel. Ami sokkal fontosabb, hogy jönnek a pozitív visszajelzések, hogy a gyerek jobban felel az iskolában, vagy bátrabban viselkedik a felnőttek társaságában. Ez az, ami visszaigazolja a munkánkat.
Pingi:– Ez nem egy színitanoda, mi a személyiségüket igyekszünk formálni, az foglalkoztat minket elsősorban, hogy milyen ember lesz belőlük.
Pottyondy Nóra
Fotó: Fehér Alexandra