Jordán Tamás önálló estje a Spicc Stúdióban

Amikor megnyílsz önmagadnak

„Valósítsd meg önmagad!” „Merj egyedi lenni!” „Térj el az átlagtól!” Ez olvasható a(z ifjúsági) magazinok címlapján. E mondatok vagy ezek variációi köszöntenek vissza a képernyőről s talán mi magunk is e felszólítások beteljesülésére törekszünk. Arra, hogy harmóniába kerüljünk magunkkal, elfogadjuk eredetiségünket és egyediségünket. Arra, hogy különlegességünk és ˝egy és megismételhetetlen” lényünk tudatában helyt álljunk a világban.

Ám az önmegvalósítás közepette elfeledkezünk azokról a tulajdonságokról, érzésekről, amelyek összekötnek bennünket. Érzésekről, korlátokról, vágyakról és álmokról. Arról, hogy mindannyian szeretni akarunk és szeretnénk, ha szeretnének és elfogadnának minket. Arról, hogy mindannyian kétségbeesünk és szorongunk, ha – látszólag – kilátástalan helyzetbe kerülünk. És arról is megfeledkezünk, hogy nőként és férfiként is egyek vagyunk: emberek.

József Attila 1936 májusában írta meg Szabad ötletek jegyzéke című művét, amelyet – eltérve korábbi verseitől – önmagának írt. Nem a szeretett hölgynek, nem az áruló világnak, nem a tájnak, nem egy általa sokra becsült vagy éppen utált költőnek, írónak vagy igazgatónak, hanem a saját lelkének. József Attila írt József Attilának, bár nem így kezdett neki az eredetileg pszichoanalitikus módszernek.

Fontos ismernünk azt a tényt, hogy a költő – irodalomtörténések által bizonyítottan – a szabad írást bosszúból és sértettségből próbálta ki. Azért, hogy „borsot törjön Gyömrői Edit [akkori pszichológusa] orra alá”. Ezzel a felhívással kezdte meg az évtizedek óta, különböző helyeken és különböző időkben tartott önálló estjét Jordán Tamás, a Kossuth - és Jászai Mari-díja színész, rendező, a szombathelyi Weöres Sándor Színház színigazgatója és a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola egyetemi docense.

 

foto_meszaros_zsolt_weores_sandor_szinhaz_03_masolata.jpg

 

A Gödör Klubhoz tartozó Spicc Stúdió kicsi, ám meghitt termének a nézőtérrel egyszintű színpadán egy ágy, egy szék és egy kerek asztal látható. Az érdemes művész az előadás kezdete előtt még megoszt velünk néhány gondolatot a darab születéséről. Például arról, miként került kezébe először József Attila szövege, és ejtette rabul őt – emberként, férfiként, színészként, Jordán Tamásként egyaránt. Aztán arról is szót ejt, hogyan használta fel a mű szavait a kaposvári színház konyhájában a két kollégájával való beszélgetés során, és milyen volt a fogadtatás. Végezetül azt is megtudjuk, miért került 3-4 megkomponált, ebben az időszakban megírt vers (pl. Nagyon fáj, Gyermekké tettél stb.) a Szabad ötletek jegyzékének sorai közé.

Mielőtt a közönség belépne a terembe, mindenki kap egy tolmácsgép-szerű szerkezetet. Mint később kiderül, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja kívánságára kapjuk ezt a segédeszközt. Azért, hogy közvetlenül és zavartalanul halljuk a színész hangját és mondanivalóját. Ahogyan bizalmasan beszélgetünk egy hozzánk közel álló személlyel.

Ugyanis Jordán Tamás beszélgetett velünk. József Attila szavaival, de a saját érzéseivel és gondolataival átszőve. Beszélgetett az első, még a Radnóti Színpadon az 1980-as évek végén előadott önálló estjén, és ezt tette most is, túl a háromszázadik előadásán. A profán, vulgáris és nyers őszinteséggel megírt szöveg bármilyen korszakban, bármilyen rendszerben és bármelyik életkorban megállja a helyét. Lehet, 1986-ban ˝a pinájával megeszi az embert, a faszán kezdi” vagy a ˝Gyömrői előtt megölöm magam / pukkadjon meg, büdös disznó” sorok erősebben hatottak, ám mögöttes tartalmuk semmit sem változott 2016-ra. Mást jelentenek a 43 éves, és másként hatnak a 73 éves Jordán Tamás szájából elhangzó, olykor durva szavak. Másként értelmezem én, 21 éves fiatal nőként a fülembe duruzsoló mondatfoszlányokat és máshogyan a mellettem ülő, szintén 21 éves fiatalember. És mást hallanak ki a költői (vagy netán jordáni?) vallomásból az előttem ülő középkorú nők, és mást a 30-as férfiak, mást a szakács, mást az ügyvéd, mást az asszisztens. Mindenki mást. Mert mindenki más. Csak a bennünk rejlő és a bennünket összekötő lényeg nem változott és nem fog megváltozni. Soha.

 

foto_meszaros_zsolt_weores_sandor_szinhaz_02_masolata.jpg

 

A világot önként, fiatalon elhagyó költő minden papírra vetett sora egy-egy kétségbeesett kiáltás a szeretetért, a törődésért és az elfogadásért. Ez alól a Szabad ötletek jegyzéke sem kivétel. Csak a stílusa más. Emberibb és ösztönösebb. Október 30-án, vasárnap este a tolmácsgép nem Jordán Tamás gondolatmenetét vagy József Attila szavait fordította le nekünk. A színész közvetítésével fordítottuk le az ösztönösen bennünk csengő hangot saját magunknak. Legmélyebbről fakadó és felszabadításra váró vágyunk közös: szeressünk, szeressenek és higgyünk abban, hogy sosem leszünk egyedül.

Fotó: Mészáros Zsolt

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

csik3.jpg

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

h i r d e t é s