Egy igazi Liliom – Sepsiszentgyörgy TASZ

 

Hullanderné konyhakése nyomában


Bezsán Noémi, a tisztítótűzből próbára bocsátott Liliom tizenhat esztendős leánya, Lujza szerepében, körbepörgi hirtelen az acélváz-otthonuk verandaoszlopát. Akárha maga lenne a vurstli hintája, rajta a megannyi boldogságkereső, faluról menekedett fehérnéppel.

6d04-0547-1920x1280_masolata.jpg

Vass Zsuzsanna és Bezsán Noémi
 

Bartha József díszletében nincs sem ringlispíl, sem ligeti műfák ághegyén trillázó, kitömött pacsirta. Rácspadlós, könnyűfém oszlopcsarnok van, a timpanonjában fekete kottaállvány-képernyős, égi zenekarral. A címszereplő, Mátray László ingmellényére a jelenkori ifjúság lelki gyökereit nyomatta rá Kiss Zsuzsanna jelmeztervező: lakótelepi vasbeton tér, a beleszorult emberrel. Kiterített szív Julié, a majdani gyermekük anyjáé is: Vass Zsuzsanna barnított szürke pendelypólóján, a szerelem angol varázsszavai – „Love and you help love”, „save me love” – olvashatók. A kusza ábrák embere, Liliom dadogja az életet, ugyanakkor az általános rangban cselédkedő Juli titokzatos igénytelenségű lány. Követelő, konok alázattal sugározza a szerelmet, és a szerelem folytatását, a fajfenntartás ösztönének rendje szerint. A férfi ütése is akkor fáj neki, amikor az anyaösztön erősebben mozgatja már az érzékeit, mint a szerelmi. A vérében keringő ősenergiával, mindent visz. Hiába riogatják a mai küllemű, polgárőrrel keresztezett közterület-felügyelőnek látszó rendőrök – Erdei Gábor és Szakács László –, hogy a hintáslegény a magafajta szolgálólányok hiszékenységének vámszedője; ő ragaszkodik a szíve kiválasztottjához, akivel annyira-úgy dőltek egymáshoz a körhintán, ahogyan Muskátné szerint az nem illik. A körhinta tulajdonosnőjeként, Gajzágó Zsuzsa háromszori próbálkozásra sem talál fogást a leányon. A vékonyka csitrivel szemben, a teljes kiőrlésű nő (asszony) erejét mutatja. Szerinte illik elolvadni Liliom láttán, epedni érte viszonzatlanul, de micsoda módi az, amitől az ő hintáslegénye a szakszervezetévé válik egy utasnak? Kitiltja a hintájáról, ám addigra a lelki egymáshoz érkezésük Liliommal, már bekövetkezett: a liget legjobb hívogatóját el kell engednie. Hiába feszül rajta a dekadens örömtanyák fekhelyhuzatát idéző, buja-óarany liántekervénnyel mintázott nadrág, ha ellenérvként a gömbölyödő hasát tudja felmutatni: a visszahódítási akció is eredménytelen. S végezetül, Liliom sírjánál, a közös gyászukban sem hajlandó osztozni vele. A tiszta (szűzi) szerelmes és az oltalmazó (anyaemlékű) szerelmes párharcához vannak a szerepek kiosztva.

 

6d04-0140_masolata.jpg

Szakács László, Mátray László, Vass Zsuzsanna és Erdei Gábor

 

Pedig a hintáslegény a hintán élhette gondtalanul a meghosszabbított gyermekkorát, ahol anyja helyett anyja a szeretője, s nincs több pénzre szüksége a napi egy korsó sörre valónál. Ő, a mamlasz macsókamasz azonban engedett a felnőtté válás kísértésének: beleszaladt a szerelembe, az apaságba, a családfenntartói lelkiismeretbe, s ez utóbbi következményeképpen, Hullanderné ellopott konyhakésébe a vasúti töltésen, a kudarcos rablási kísérlet után. A színpadi ketrec rabság és oltalom – Liliom bensője: bölcsője, s majdan sírja is (szó szerint értendő, mert önsebzetten vasgödörbe hull) – ketrecvágyó, de rácstépő természet; egész lényében a végletei által kormányozott. Zsigeri az összetartozása, és zsigeri különbözése is Julival. Az anyakomplexumát igyekszik legyűrni, amikor engedi magát szerelembe fonódni általa, ám egyetlen bevált érintésre visszatérne, ha nem szól közbe a gyermekáldás.

 

6d04-0113_masolata.jpg

Mátray László, Vass Zsuzsanna és Gajzágó Zsuzsa

 

Az apalét társadalmi elvárások labirintusa. Hullanderné, a munkát prédikáló, szorgosság hitű fotográfus – férfi. Rácz Endre játssza, nem nővé operált figuraként, hanem egyszemélyes házaspárrá ötvözötten: ő a Liliomnak és Julinak fedelet adó, előbbit a dologtalansága miatt visszatérően korholó férj, és a családi idillek megörökítésére szakosodott asszony: a látszó sikerbe oltott sikerláttató. Az idillgazda Benedek Ágnes.

 

6d04-0118_masolata.jpg

Benedek Ágnes és Vass Zsuzsanna

 

Marijának csilingelő üveghangján a mély-szőke agy rokokó bája terjeng, s ezt sugározzák a mafla harmóniába illeszkedő, aprózott mozdulatai is. A butaság vonzerő – akkora paradoxonok alapja, hogy az már szinte a lírikus abszurd, maga. Ki másnak juthatna férjül egy körúti hordárként felszedett, kaszinói főajtónállóvá emelkedő Hugó, ha nem neki. A nő mégsem abszurdum, mert a cselekedeteit éppenséggel az érdek kormányozza, az ősi ösztönből sarjadó érdek, hogy meg kell találnia mindenkinek a párját: nem lehet folt zsák nélkül. Mari annyira magára vonatkoztatja a karriert, hogy szükségtelenek a „bezzeg ők” kontrollcsoport vissza-visszatérő jelenetei. Nagy Alfréd, Hugó idétlenségének és felkapaszkodásának kontrasztját a bemutatkozás és a fényképezkedés jelenetében, finom karikatúraérzékkel oldja meg.

 

6d04-0347_masolata.jpg

Nagy Alfréd és Benedek Ágnes

 

Az igazi, a lélekfilozófiai karikatúra azonban Pálffy Tibor Ficsurja. Annyira árnyként van jelen, hogy szinte nem is külső létező. Mintha nem önálló élőlény volna, hanem a Liliomban munkáló árnyék-én, a saját tudatának házi démona: mintha nem is Ficsur osztaná a lapot a rablásnál, amikor előre elveszíti kártyán a reménybeli zsákmányt, s emiatt mélytudati alulmotiváltsággal lép akcióba. A lebukáskor úgy válik kámforrá, amiként a látomások szoktak.

 

6d04-0332_masolata_2.jpg

Pálffy Tibor, Mátray László és Vass Zsuzsanna

 

Emlékeztető. Liliom, a ligeti hintáslegény, egy tavaszi vasárnapon találkozik Zeller Júlia mindenessel. Julit a körhinta tulajdonosnője kitiltja a hintáról, mert állítólag erkölcstelenül viselkedett. Liliom megvédi a lányt, és ezért kirúgják az állásából; Juli vele marad, pedig ha nem ér haza időben, őt is elbocsátják. Az estébe forduló szürkületben, egy félreeső padon együtt hallgatnak arról, amire nincsenek szavaik. És együtt kezdenek másnap új életet, pénz nélkül, lakás nélkül, munka nélkül, jövő nélkül. Ragyogó, akácvirág-illatú szerelmük azonban fényét veszti a külvárosi hétköznapok nélkülözésében, és sorsuk megállíthatatlanul sodorja őket a tragikus vég felé. Liliomot cimborája, a Ficsur, rablótámadásban való részvételre veszi rá. Balek módon, a munkások kifizetéséből üres zsákkal hazatérő pénztárosra ront rá Liliom, aki azonnal ártalmatlanná teszi őt. A szabad, művészlelkű férfi öngyilkosságba menekül a börtön elől.

 

liliom-plakat-vegleges_masolata.jpg


Bocsárdi László éppen a rendezői vaskorszakát éli. Nála azonban az anyag hajlíthatatlansága, a ridegség, a hideg félelem, a lakat nélküli bezártságot sugalló tér fémessége feltételes hatóanyag. Szabadban ugyanez a történet alighanem oszlopcsarnokban játszódnék, érzékletesebben kapcsolódva a görög dramaturgia hagyományához, amellyel az utóbbi munkái leginkább rokoníthatók. A redukció, a lakonikus szenvedélyfeltárás, a görögös tragédiasejtelem, a hellén ború. A századelő lassan bontakozó polgári világában kifejlődött Budapesten a párhuzamos társadalom. A vurstli, a faluról jött cselédlányok és a szintúgy nem pesti bakák randevúhelye, saját etikettel és szokásjoggal. A körhintás-csalogatónak munkahelyi kötelessége a kedvesség, lehetséges a flört, de tilos a megszerelmesedés. Robosztusan bizonytalan mozdulatok, szűkszavúság, sablonromantika: a mai buli-világ nyelvével erős hasonlóságot mutató társalgás: jelentsen bármit, csak szóljon izomból a dolog. Liliom ujjatlan inge lakótelep. Helyben vagyunk. Miként az öröktől fogva van, akik befogadnának, azt a világot nem érzik, ahonnan az érkezők jöttek, a jövevények azt nem, amiben fel kellene oldódniuk. Félreérzéseken alapszik minden tragédia. Ám oldószer az emlékezés: azt, akinek nem a csókja, hanem a pofonja volt édes, lehetetlen nem szeretni, és lehetetlen elveszíteni.

 

6d04-0166_masolata_2.jpg

 


Képek: Barabás Zsolt

 

 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

csik3.jpg

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

h i r d e t é s