Csóri vajda – hősdelírium szünet nélkül

A nagyidai cigányok a Gyulai Várszínházban

Egy befolyásos személyiség, bizonyos Lukács György közíró azt nyilatkoztatta ki 1947-ben vitéz és nemes Toldi Miklósról, hogy ő a fölemelkedő parasztság képviselője; Arany János munkásságából az elbeszélő költeménye megírásán túl annyi az érték, amennyi abból a Petőfiéhez köthető, s ez a Deák Ferenchez dörgölődző kétes alak, bár követte volna a barátját Segesvárra; miatta zápult be ötven évre a haladó magyar irodalom. 1965-ben, a Füvészkert utcai állami általános iskolában Gódor Ferencné, az Egyetlen Párt megyei első titkárának harcostársa és hitvese belénk bunkózta, majd számon kérte az irodalomórán Lukács elvtárs kolosszális ideáját. Otthon a pedagógus nagyapám-nagyanyám szemlesütve hallgatott, az állami általános iskolát meg visszakapták azóta a reformátusok.


Szerencsémre, az egyetemen még elértem az éppen nyugdíjazott Barta János professzor időntúli Arany-speciálkollégiumát, s annál is nagyobb szerencsémre, a rendes órákon a tanítványai már nem azt tanították, hogy a nemzeti költő műveit csak könnyet hullatva, vigyázzállásban szabad élvezni: tudott viccelni Csokonai és Petőfi, s nem volt híján a puritán humornak (angolos vagy református?) a Toldi szerzője sem.

 

p2080229_masolata.jpg


A nagyidai cigányok vicces hőseposz. Vecsei H. Miklós feldolgozásában mutatta be önálló produkcióként a Gyulai Várszínház. Dobre-Kóthay Judit tervezte hozzá – a meglévő építményhez – a mobil várfal-elemeket, s bele az ódon történelmi térbe azt a szőrös, önjáró mákgubót, amelyet bízvást hihetünk akár dérlepte pipacsbimbónak, vagy zúzmarás jégkunyhónak, ahonnan – Csóri vajda bátorságát próbára teendő – majd színre pattan hirtelen egy néger eszkimó. A díszlettervező-asszonytól olvastam egy facebook bejegyzést, mostanában. Azt javasolja, próbáljuk elképzelni, hogy a paradigmaváltás nem szellemi, hanem biológiai. Indítványa aligha független ettől az előadástól. A gyulai Arany-feldolgozás fiatalok munkája, amit látunk-hallunk tőlük, az a saját humoruk szerint való éposz. A színészként elismert, rendezőként pályakezdő módján szertelen Beczásy Áron nem kutatta az Arany-megszólaltatás tradícióját, elkerülték figyelmét a 20. század ötvenes évtizedének irodalomtörténészi öngóljai (például, hogy a balladáiban a proletár osztályharc tükröződik), nem bujtatta Kossuth-mentébe Csóri vajdát, hogy utaljon Nagyida várának buta eleste és a 48-as szabadságharc bukásának párhuzamára.


A rendező elsődlegesen a szerző adta műfaj-meghatározásra figyelt, s arra a feladatra, hogy a keze alatt az elbeszélő költeménynek drámai anyaggá kell formálódnia. Az antik eredetű alapműfaj kínálta a görög kultúrkörhöz való visszabocsátkozást. Rekonstruált a maga képzelete szerint egy színjátékformát, amelyben a cselekmény szálait egy szavaló és egy éneklő kórus szövi, s a történet szereplői is, e kórusból kiválva, ritmikus prózában, énekben és koreografált mozdulatok révén kapcsolódnak a meséhez. A megtalált formán belül, a szöveg szellemét tekintette alapnak, s különös figyelemmel volt, a költőnek a nyelvi leleményekben kifejeződő paradoxonok iránti hajlamára. Elég volt az invokációig elérkeznie az olvasásban, hogy a zeneszerző Bakk-Dávid László számára kijelölhesse a stílusirányt:

 

p2070466_masolata.jpg


 

Add rívó hegedű búgását dalomnak,
Cincegő zengésit húros cimbalomnak,
Klarinétok füttyét, dobok dobbanását,
Harsány trombitákkal összeroppanását.


A rívó hegedű búg, a cincegő cimbalom zeng, a klarinét füttyög, a dobbanó dob összeroppan a harsány trombitával. Az instrumentumok hatóerejének költői leírása bizarr ambivalenciát feltételez, és az összeválogatásukkal keletkező extrém zenekar arra hivatott, hogy a zakkant melankólia valóság és delírium közötti hangulatába ágyazza az előadást. A felkért komponista többfelé bizonyította már, hogy megértette az akadémiai diplomája szakmegnevezésének lényegét: alkalmazott zeneszerző: alkalmazkodik a stílusigényhez, de nem összeválogatja a zenei anyagot, hanem egységes ívvé komponálva, szuverén alkotással járul hozzá a színpadi vállalkozás eredményességéhez. Új elem a pályáján a kórus- és áriaszövegek alá komponálás. Ezek realizációjában nagy segítségére volt Bodó Vass Éva korrepetitor-énektanár.


A kórusok kulcsszerepben vannak, artikulálniuk kell a cselekményt, a szónak a beszédtechnikai és tartalommagyarázói jelentésében is. A közismert történeti anekdota szerint a 16. században Perényi, a Szapolyai János király pártjához tartozó főúr cigányokkal védelmeztette várát, Nagyidát a Habsburg király, Ferdinánd serege ellen. A cigányok diadalmaskodtak volna, ha nem kiabálják a visszavonuló németek után: szerencséjük, hogy elfogyott a puskapor, különben jaj, lenne nekik. Ezt hallva a német vezér, Pucheim visszafordult, elfoglalta a várat és lenyakaztatta a cigányokat.

 

p2080037_masolata.jpg


 

Régi híres nemzet cigányok nemzete,
Sötét ó világban vész el eredete;
Azt mondják, Faraó lett vón’ első vajda:
De ma is civódnak a tudósok rajta.


A Csóri vajda által tudományossággal hirdetett eredetmítosz felhívás Czirják Beatrix jelmeztervezőnek arra, hogy a Nagyidát bohózatba illő módon feladó cigányhadat historizáló stílusban öltöztetesse. Görögös darabban: egyiptomi tarajos sisak, gladiátor-mellszíj, és hozzá a szabad rómaiak utcai szandálja. Olyasforma stílusegység, aminőt ma az áruházakban megforduló leszármazottak pénztárkerülő akciói szoktak eredményezni. Az előadás díszlet- és jelmezvilága egyébként pompás stílusegységet alkot. A cigányviselet, minden tarkasága dacára, koherens színvilág. A tervezők biztos ízléssel találták meg a koherenciát az eklektikájukban, és a koherencia színkarikatúrájában is. Munkájuk komoly támpont a nézőnek az eligazodáshoz. Rasdi jelmeze, az agyjégkunyhó csillámló szürke-fehérjének ruhában való folytatása: az abszolút-fekete tömbférfi és a hajladozó jégnő, a hallucinációra (Csóri álomrévületbe zuhanására) történő nyilvánvaló utalás.


A hajladozó jégnő, Sebestyén Erika egyben Csóri vizionált ifjú szerelmese, de Éva, az igazi feleség is, aki lestrapáltságával méltatlan már arra, hogy a hatalmas és gazdag cigánynemzetet teremtő vajda hitvese legyen. Ugyancsak ő kapta a várostromlók oldalán az elbocsátott tiszt, Czibak szerepét. Az akadékoskodó hadfi nem a térkép, hanem a szeme tanúsága szerint állítja, hogy mocsár van ott, ahová hegyormot pontozott a rajzoló. Meg is mondják távollétében a labanc ágyúkat mocsárba húzató tiszttársak, hogy haj, de mekkora hatalmasat tévedett volna ez a Czibak, ha nincs véletlenül igaza. Sebestyén Erika három kabinetalakítása megfejthető kerek egész, ugyanakkor összefügg: ő a darabban a valóságtengely, ami mentén a hülyeség forog.


A hülyeség fogalmát komolyabb definícióra váltva azt mondhatjuk, hogy A nagyidai cigányok a körkörös alkalmatlanság komédiája. A becstelen megfutamodó (Perényi) dicsőséghez segíti a cserbenhagyottat (Csórit), a győztes várvédő helyett viszont az boldogul, akinek az ostromágyúja sárba ragadt (Pucheim). Döcögős (vagy éppenséggel kátyús) út vezeti a nézői értelmünket oda, hogy az 1851-es keletkezésű vígeposz történelmi tartalmaitól elrugaszkodva, napjaink vajdáiig érkezzünk. Molnos András Csaba (Csóri) alakítása technikailag kiemelkedő színvonalú. Mozdulatait úgy tördeli sutává, hogy a hirtelen várkapitánnyá emelkedett, legizmosabb cigány identitászavarát nyomban kiérezzük. Ugyanilyen tudatossággal botladoztatja a nyelvét, osztja be az orgánumát, hogy aztán egy valóságos áriával kápráztasson el. Szüksége lett volna azonban (az éppen a próbák idején Moszkvában dolgozó) Vecsei H. Miklós segítségére ahhoz, hogy kidomborodjék a mondatok gondolati többszólamúsága, hogy a nézők rekeszizmait egyszerre rázza az ősi pentaton kacaj, és a virgonc kortársi mélabú.

 

p2070542_masolata.jpg


A cigánytársak szerepe egyszerűbb, ezért hálásabb is. A sereg felvonultatásának eposzi követelményét fantasztikus rapper-számmal teljesíti Bélai Marcel és Gaál Attila Csaba. Kozma Gábor Viktor (Diridongó) Csóri választási ellenzékeként és Világos mártírjaként is érett, lélektani kamasz-realista alakítást nyújt. Gaál Attila Csaba Fekete emberként a szenvtelensége által sejtelmes (az objektív hang csőbe húzza a nézőt a kincses szobák valódisága dolgában). Az okos tabletekkel idétlenkedő labanc vezérkart mulattatóan játsszák, csak sajnos nem a legalkalmasabb helyen. Mire színre kerülnek, addigra a közönség tudata a színpadnak azt a pontját már a nagyidai várbelsőként raktározza el.

 

p2070455_masolata.jpg


Gyula vára a legtöbb itt születő előadás számára a tényleges életfogytig tartó börtönt jelenti. A követelmény, hogy a rendezők-tervezők hagyatkozzanak képzeletükkel a várfalakra, kiszabadíthatatlanná teszi onnan az alkotást. A nagyidai cigányok megérdemelné pedig, hogy más nézőkörnyezetben is eljátsszák. A zúzmaratüskék födte jégkunyhóban fogant eleven ópiumszármazék, a mák-fekete ember meghökkenti a révülés ábrázolásának másként-voltához szokott publikumot. Arany-e ez? – kérdezik egymástól az egymás véleményét rég-jól ismerő széktársak. Nos, még az utolsóit rúgó sematizmus idején, de már a lankadó zúzdaparancsnokok korában, megjelentettek a jeles irodalomtörténész-esztéta, Németh G. Béla tanítványai egy kötetet, az Arany fiatalkori költeményeiről készült tanulmányokkal (1972). Ebben világirodalmi összefüggés-hálózatba kerül a nemzet költőjeként elöregített akadémiai főtitkár korai lírája, és a formalista, strukturalista, fenomenológiai (akkor szennynek tartott) irányzatok eredményeiből merítő módszerekkel megvetik az elméleti alapját annak, hogy Szili József, az 1996-ban megjelent könyvében már az Arany-líra posztmodernségéről értekezhessen. A szerző Arany alakító hajlamában, a virtuozitásában tudatos nyelvi játékot lát. (Látok.) Ezért gondolom, hogy jó lett volna egy történelmi-politikai kliséktől, a gondolkodási panelektől, elemzői sztereotípiáktól fertőzetlen, fiataldiák közönségnek megmutatni az előadást. Hátha a paradigmaváltás csakugyan biológiai.


Képek: Kiss Zoltán

 

Arany János: A nagyidai cigányok

Szereposztás:
CSÓRI VAJDA - Molnos András Csaba
GERENDI MÁRTON - Kozma Gábor Viktor
DIRIDONGÓ – Kozma Gábor Viktor
DUNDI – Sebestyén Erika
PUK MIHÁLY – Gaál Attila Csaba
RASDI – Sebestyén Erika
ÉVA – Sebestyén Erika
CZIBAK – Sebestyén Erika
RAPPEREK – Bélai Marcel, Gaál Attila Csaba
NÉMETEK – Bélai Marcel, Kozma Gábor Viktor
FEKETE EMBER – Gaál Attila Csaba

Továbbá:
Németh Ákos, Laukó László, Ambrus Viktor, Jámbor Zoltán, Bod Bence

Szólisták:
SzáK-Kocsis Péter
Kiss Tamás

Kórus:
Pallagi Angelika, Japport Dorina Dorka, Rabi Bendegúz, Petykó Viktória, Fülöp Szabina Rózsa, Molnár István, Bedreag Stefánia, Németh Endre, Horcsák Martin, Hrubák Axel, Kóra Katalin Bianka, Szatmári Luca Adél, Szabó Anikó, Sutóczki Miklós, Fenyvesi Dóra

Zenészek: Halász Illés, Kepenyes Pál, Rázga Áron

Díszlettervező: Dobre-Kóthay Judit
Jelmeztervező: Czirják Beatrix
Zeneszerző: Bakk-Dávid László
Dramaturg: Vecsei H. Miklós
Rendezőasszisztens: Bilibók Anita

Rendező: Beczásy Áron
A Gyulai Várszínház bemutatója

Előadás: 2017. augusztus 4-5., 20.30 órakor
Helyszín: Várszínpad

 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

csik3.jpg

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

h i r d e t é s