Egyházi Géza Danilóként tért vissza Kecskemétre

Minden eddigit felülmúló sikert aratott a tavalyi évadban A nyomorultak musicalváltozata Kecskeméten.A produkcióra még mindig sokan kíváncsiak, így karácsonykor újabb széria várja a nézőket. A Jean Valjeant alakító Egyházi Gézát emellett Daniló szerepében láthatjuk A víg özvegy című operettben, az idei színházi szezonban, a hírös városban.

– Nem csak a kecskeméti Katona József Színházban, de nyáron a Margit-szigeten is hatalmas sikert vívott ki A nyomorultak előadás. Milyen élmények, érzések fűzik Önt ehhez a produkcióhoz?

– Úgy vélem, mindannyiunknak, akik játsszunk benne, nagyon sokat jelent. Nem akarok nagy szavakat használni, de A nyomorultak tulajdonképpen a kegyelemről szól, s aki esetleg kétkedett abban, hogy Istennek van-e szerepe az életünkben, azt hozzásegítette a válaszhoz, hogy igen. Számomra fontos visszajelzés volt, amit a színpadról tapasztaltam, hogy a közönség nagy része nem tudta türtőztetni a meghatottságát – gyakran hallottunk a nézőtérről szipogást, halk sírást. Nyilvánvaló, hogy ennek a darabnak van egyfajta varázsereje, ami nagyon megérintett engem. Emellett kiemelkedő a csapatszellem is. Sok vendégem számolt be arról, hogy szereposztástól függetlenül érezhető volt a hatalmas lelkesedés, ami máshol ritkán található meg. Lehet, hogy egy-egy előadás alkalmával nem minden hang volt makulátlan, hiszen a kecskeméti társulatban játszó kollégák és én magam is nap, mint nap próbáltunk, több előadásban játszottunk, és néha nem a legoptimálisabb szellemi-fizikai állapotban érkeztünk meg az előadásra. De mire felgördült a függöny, mindenki ledobta magáról az igákat, a hétköznapok sodrásában rárakódott fáradtságot, és érezhetően egy magasan felfokozott érzelmi állapotban léptünk színpadra. Ezt érezték a nézők is.

– Amikor a nyári szünet előtt beszélgettünk, még kicsit tartott attól, hogy jól tud-e működni a Margit-sziget hatalmas színpadán ez az előadás. Sikerült ott is megteremteni a kecskemétihez hasonló hangulatot?

– Korábban tényleg tartottam ettől, de végül Kentaurnak, a díszlettervezőnek, és Korcsmáros György rendezőnek lett igaza. Összesen négy előadást játszottunk a Margit-szigeten, és annak ellenére, hogy a szokatlan hidegben takaróval beburkolva ültek a nézők, ott is nagy közönségsiker volt.

– A új évadban ismét Kecskeméten láthatjuk Önt, A víg özvegy című nagyoperettben. Találkozott már ezzel a darabbal pályafutása során?

– Cseke Péter igazgató úr kért fel A víg özvegyben Daniló szerepére, amit Kiss Zoltán kollégámmal kettős szereposztásban fogunk játszani. Nagy megtiszteltetés és szerencse egy ilyen felkérés, hiszen manapság már inkább az a megszokott, hogy az ember beáll a sorba a szerepért, és megméretteti magát – ritkán fordul elő, hogy felkérésnek tehetünk eleget. Lehár operettről lévén szó, nagyon sok ismerős melódia van benne. Többek között Daniló belépőjét, és a Hallgat ajkam című számot már énekeltem különböző fellépéseken, míg az Asszony, asszony című finálé nóta az operett műsorok végén elmaradhatatlan. A kecskeméti előadást Szerednyey Béla rendezi, Hannát pedig Sáfár Mónika énekli, akinek már a vérében van ez a szerep: több mint egy évtizede találkozott vele először, és különböző rendezésekben játszotta már. A 2009/2010-es évadban a Lili bárónő is nagyon jól működött a kecskeméti társulattal, bízom benne, hogy A víg özveggyel tovább erősödik a kötődésem a városhoz.

– Hol tart most a próbafolyamat?

– Jelenleg részpróbákat tartunk, s velünk párhuzamosan, egyelőre külön próbál a zenekar. A víg özvegy mindenki számára nagy feladat; főleg Hanna szerepe az, amely már-már operai nehézségű. A díszlet- és jelmezterveket már láttuk, és egyöntetűen mindannyiunk tetszését elnyerte az a látványvilág, amelyet Rózsa István és Rományi Nóra megálmodott. Annyit elárulhatok, hogy klasszikus és korhű lesz a tér és a jelmez, ami azért fontos, mert az operett halálát is jelentheti, ha a modernizálás félresikerül. Itt ilyesmiről nincs szó.

– Milyennek látja a szerepét?

– A víg özvegy – ahogy a legtöbb operett – a szerelemről szól. Daniló egy reménytelenül szerelmes bohém, akinek már van közös múltja Hannával. Egy érdekházasságba próbálják belekényszeríteni, miközben – bonvivánhoz méltón – az első perctől az utolsóig azért küzd, hogy ne mondja ki azt a szót, hogy szeretlek… Nagyon jó a darab, sok humoros helyzet van benne. Énektechnikailag főleg a finálék nehezek, de olyan csodálatosak a dallamok, hogy szinte szöveg nélkül is önmagukért beszélnek. Várom már a bemutatót, addig még egy hónap kemény munka vár ránk.

Bera Linda