Czegő Teréz lépései Székelyföldtől Zaláig

Czegő Teréz 1970-ben végzett a „Szentgyörgyi István” Színművészeti Akadémián. Majd Marosvásárhely, Temesvár, Békéscsaba után 1988-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja. Játszott kislányt és nagyasszonyt, szendét és bővérűt, kedvest és gonoszat. Pontosan érkezik, mint mindig. Elegáns, mint mindig. Mosolygós, mint mindig. A frizura tökéletes, mint mindig. Színésznő, mint mindig.

 

– Egy Romániai mondhatni színmagyar faluból, Bordosból indult, melynek 337 lakosából még 1992-ben is 256 magyar, 79 cigány és 2 román volt (forrás: wikipedia.hu). Mikor szembesült először a kisebbségi lét ellentmondásaival?

– Amikor születtem Bordos valóban színmagyar település volt. Négyéves koromig élt ott a család, majd Uzonban telepedtünk le. Itt jártam elemibe. Sepsiszentgyörgyön érettségiztem.

– Mit jelentett egy gyönyörű magyar lánynak a színház? Mi indította a pályára?

– Mindkét bátyám színész akart lenni. Ez az akarat meghatározó volt számomra is. Minden szereplési lehetőséget megragadtam már óvodáskoromtól. Saját színházam is volt az udvaron.

– Lett volna alternatíva?

– Nem. Legideálisabb talán az lett volna, ha délelőtt operálhatok, délután tanítok és este a színházban játszom. Furcsa mód ez szinte meg is valósult: helyettesítettem a bátyámat a katedrán, a szájsebész férjem mellet asszisztáltam a műtéteknél. Esténként meg játszottam.

Czegő Teréz

– Honvágy? Legyőzhető-e?

– Már Temesváron is majd ötszáz kilométerre voltam otthonról. Manapság évente egyszer járok haza a testvéreimhez Székelyföldre. Innen hazamegyek, onnan haza jövök. Hazulról haza.

– A színész életét meghatározzák a szerepe. Önnek milyenek jutottak?

– Első szerepem az óvodában a Nagymama volt, a Piroska és a farkasban. (mosolyog, rágyújt) Temesváron a Pygmalion Elizájával kezdtem. Aztán jöttek a szebbnél szebb szerepek. El voltam kényeztetve. Proctorné a Salemi boszorkányokból, Anya az Anyám könnyű álmot ígérből, a Glembay LTD Charlotte-ja és sorolhatnám. Aztán az orvos férjemmel, megunva a kilátástalan kort át akartunk települni „Nyugatra”. Erre engem kirúgtak a színházból, ő meg meghalt rá egy évre. Ottmaradtam egyedül. Az akkori „gyakorlatnak” megfelelően átházasodtam Magyarországra. Békéscsabán töltöttem el három szép esztendőt a Jókai színházban, majd Zalaegerszegre szerződtem huszonhárom éve.

– Honnan a derű és az energia?

– Régen azt tanították, hogy mielőtt belépsz a színházba, töröld le a lábad, és azzal mindent letörölsz, ami a civil élet gondja-baja. Energia? Egyedül vagyok. Magamról kell gondoskodnom.

– Köt vagy horgol? Hímez vagy hámoz?

– Hol az a hím? (nevet) A viccet félre. Székely asszony vagyok. Egy nő nem ülhet ölbe tett kézzel. Muszáj csinálnia valamit.

– Így lett a hamis ikra is?

– Nem, azt a szükség szülte még Temesváron. Vaj se volt a kenyérre. Kitaláltunk egy búzadarából, paradicsomléből és olajból a vörös kaviárra emlékeztető krémet. Nagy sikere van ma is itt Zalaegerszegen.

– Mit jelent Önnek Zalaegerszeg?

– Itthon vagyok. Ez a város az enyém, én meg a városé. Szeretnek, megismernek. Zalaegerszegi színésznő vagyok.

Mosolyog. Elköszön. Elindul. Este játszik. Margó az Othello Gyulaházánban.

(To-l)

 

Czegő Teréz lépései Székelyföldtől Zaláig

 

Negyven éve a pályán
 
Czegő Teréz 1970-ben végzett a „Szentgyörgyi István” Színművészeti Akadémián. Majd Marosvásárhely, Temesvár, Békéscsaba után 1988-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja. Játszott kislányt és nagyasszonyt, szendét és bővérűt, kedvest és gonoszat. Pontosan érkezik, mint mindig. Elegáns, mint mindig. Mosolygós, mint mindig. A frizura tökéletes, mint mindig. Színésznő, mint mindig.

 

 

 

– Egy Romániai mondhatni színmagyar faluból, Bordosból indult, melynek 337 lakosából még 1992-ben is 256 magyar, 79 cigány és 2 román volt (forrás: wikipedia.hu). Mikor szembesült először a kisebbségi lét ellentmondásaival?
 
– Amikor születtem Bordos valóban színmagyar település volt. Négyéves koromig élt ott a család, majd Uzonban telepedtünk le. Itt jártam elemibe. Sepsiszentgyörgyön érettségiztem.
 
– Mit jelentett egy gyönyörű magyar lánynak a színház? Mi indította a pályára?
 
– Mindkét bátyám színész akart lenni. Ez az akarat meghatározó volt számomra is. Minden szereplési lehetőséget megragadtam már óvodáskoromtól. Saját színházam is volt az udvaron.
 
– Lett volna alternatíva?
 
– Nem. Legideálisabb talán az lett volna, ha délelőtt operálhatok, délután tanítok és este a színházban játszom. Furcsa mód ez szinte meg is valósult: helyettesítettem a bátyámat a katedrán, a szájsebész férjem mellet asszisztáltam a műtéteknél. Esténként meg játszottam.
 
Czegő Teréz
 
– Honvágy? Legyőzhető-e?
 
– Már Temesváron is majd ötszáz kilométerre voltam otthonról. Manapság évente egyszer járok haza a testvéreimhez Székelyföldre. Innen hazamegyek, onnan haza jövök. Hazulról haza.
 
– A színész életét meghatározzák a szerepe. Önnek milyenek jutottak?
 
– Első szerepem az óvodában a Nagymama volt, a Piroska és a farkasban. (mosolyog, rágyújt) Temesváron a Pygmalion Elizájával kezdtem. Aztán jöttek a szebbnél szebb szerepek. El voltam kényeztetve. Proctorné a Salemi boszorkányokból, Anya az Anyám könnyű álmot ígérből, a Glembay LTD Charlotte-ja és sorolhatnám. Aztán az orvos férjemmel, megunva a kilátástalan kort át akartunk települni „Nyugatra”. Erre engem kirúgtak a színházból, ő meg meghalt rá egy évre. Ottmaradtam egyedül. Az akkori „gyakorlatnak” megfelelően átházasodtam Magyarországra. Békéscsabán töltöttem el három szép esztendőt a Jókai színházban, majd Zalaegerszegre szerződtem huszonhárom éve.
 
– Honnan a derű és az energia?
 
– Régen azt tanították, hogy mielőtt belépsz a színházba, töröld le a lábad, és azzal mindent letörölsz, ami a civil élet gondja-baja. Energia? Egyedül vagyok. Magamról kell gondoskodnom.

 

 

(To-l)

A cikk folytatása a júniusi Magyar Teátrumban