LENGYEL EMESE írása
A víg özvegy, a Cigányszerelem, vagy éppen a Luxemburg grófja című operettek meséje és a slágerekben hiányt nem szenvedő zenéje a mai napig elsöprő sikert nyugtáz a színészeknek és a rendezőknek egyaránt. Szokták volt mondani: még a csilláron is lógnak. Kálmán Imre, Ábrahám Pál külföldi ismertségével és elismertségével a magyar operettszerzők közül a komáromi születésű Lehár Ferenc szintén büszkélkedhet, akinek a magyar nyelvterületen ritkábban műsorra kerülő – de igen jól ismert –, operai igénnyel megkomponált darabját, A mosoly országát ezúttal Stephen Medcalf brit operarendező álmodta a Nagymező utcai színpadra.
Az 1929-es berlini ősbemutatót követően 1930 decemberében a Magyar Királyi Operaház adott otthont a magyar bemutatónak, a Budapesti Operettszínház pedig három premiert tartott 2021. október 22–24. között. Az ünnepi hétvége különlegességét fokozta az is, hogy a premier egybeesett a Magyar Operett Napjával. 2002 óta ugyanis október 24-én, Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának napján a magyar operettkultúráé, a szerzőké és az örökzöld operettslágereké a főszerep.
A teátrum darabválasztása és annak időzítése dicséretes, hiszen ez a Lehár-operett tökéletesen prezentálja, hogy megannyi operettszerző jegyez operai igényű szerzeményt. Továbbá, a műfajt a történetek sete-sutasága miatt „lesajnálók” számára azt, lehet és kell is cukormáz nélküli operettsztorit írni. A mosoly országa Bécs és Peking, az európai és a keleti kultúra és értékek, egy nő, Liza és egy férfi, Szu-Csong herceg találkozása és harca. A kulturális ellentéteket feloldani képtelen, a kompromisszumok kötésében elfáradt szerelmespár története régen nem látott igaz és mély pillanatokat varázsol a Budapesti Operettszínházba.
A nyitányban ízelítőt kapunk abból a zenei csemegéből, mely egy egész este betölti a teátrumot. Ezalatt a színpadon Szu-Csong herceg, a bonviván, és Mi, a herceg testvére tartózkodik mandarin viseletben, de sokkal fontosabb az a kis kulturális utazás, melyet a zene szárnyán és a vizuális síkon, a vetítőn láthat a nagyérdemű. Ezt követően érkezünk meg Bécsbe, az első felvonás helyszínére. Liza, akit az általam látott előadáson Fischl Mónika formált meg – e szerepet még Bordás Barbara és Kiss Diána jegyzi – gróf Lichtenfels táborszernagy leánya. Származása és édesapja rangja miatt magas körökben forog, így ismerkedhetett meg Szu-Csong herceggel, akit Vadász Zsolt alakít, a további szereposztásban pedig Homonnay Zsolt és Ninh Duc Hoang Long. Az Európában diplomáciai feladatokat ellátó herceg udvarol Lizának, a lány pedig szintén gyöngéd érzelmeket táplál a férfi iránt. Amikor a herceget a kötelesség visszaszólítja Kínába, nem törődve a kulturális különbözőségekkel és az ítélkező megjegyzésekkel, európai feleséget visz haza magával. A kulturális ellentétek, valamint Liza és a herceg kapcsolatának kudarca nem engedi kiteljesedni Mi, a herceg húgának és Hatfaludy Ferenc grófnak a kapcsolatát sem. Mi szerepében ezúttal Bojtos Luca – továbbá Szendy Szilvi és Széles Flóra –, Feriében pedig Laki Péter – valamint Dénes Viktor és Erdős Attila – látható.
A második felvonás helyszíne már Peking, ahol Szu-Csong elfoglalta hivatalát. Az újdonsült európai feleség pedig nemcsak a honvággyal, hanem a folyamatos idegenségérzéssel is küzd. A kulturális ellentéteket kidomborítja, hogy a hercegnek a szokásoknak megfelelően négy mandarin nőt kellene nőül vennie, melyet Liza egyszerűen képtelen elfogadni. E résznél a rendezés hagy időt, hogy meglássuk a valódi problémákat, felszínre kerüljön a férfi és a nő perspektívája is. Liza végül szabadulni szeretne, elszökni készül a szerelme és a megoldás elől is, de a herceg a férj jogán megtiltja, hogy elhagyja a palotát. Ekkor fordul át egy viszonylag egyenlő pilléreken nyugvó kapcsolat egy alá-fölérendelt, birtokló viszonyba. A szerelmük azonban nem szűnik, s Szu-Csong képes elengedni feleségét, sőt, vállalja, ezentúl együtt él a hiánnyal és a fájdalommal. Olyan kérdéseket boncolgat ez a szituáció, mint például lehet-e patikamérlegre állítani azt, hogy a nő vagy a férfi hozott több áldozatot a kapcsolatukért; mikor válik teljesen menthetetlenné egy szerelmi kapcsolat?
A feszültség és az ellentét a dialógusok szintjén, illetve a színekben, a kék és a piros váltakozásában, arányainak játékában tűnt ki leginkább. A kék Liza színe: Bécs és Európa, az európaiság szimbólumaként jelenik meg. A piros pedig Szu-Csong herceghez tartozik: Kína, a keleti kultúra megtestesítője. Liza és a herceg esetében – ha éppen nem a hazájukban tartózkodnak – az idegenség, a másság ábrázolása is e két szín. Ez különösen Lizánál lesz hangsúlyos a II. felvonásban, amikor a nő számára világossá válik, hogy a kulturális és társadalmi ellentétek feloldására az egymás iránt érzett szerelem ezúttal nem elég. Amikor a szokáshagyománynak megfelelően a sárga kabáttal kitüntetett herceg négy menyasszonyát készül feleségül venni, pedig már van egy felesége, méghozzá Liza. A palotában és a helyiek öltözékén a piros, a narancs- és napsárga színek dominálnak, az idegen feleség azonban hideg, kékszínű estélyiben tűnik ki. A pompás kosztümök Berzsenyi Krisztina, a díszlet Túri Erzsébet munkáját dicséri.
Liza és Szu-Csong között jól cseng a Tea-duett és a Szív-duett, s az Egy dús virágzó barackfa ágán és a Vágyom egy nő után pedig igazi nagy pillanatokat varázsoltak a színpadra. Vadász Zsolt egyszerűen lubickol a herceg szerepében, rég láttam ennyire felszabadultan játszani. Fischl Mónika Liza karakterének összetettségét szintén bravúrosan hozza. Bojtos Luca és Laki Péter igazi szubrett-táncoskomikus-párosként olykor-olykor mosolyt is csal a közönség arcára.
Pleiffer Gyula karmester elegánsan vezeti a zenekart, a Lehár-muzsika lágyan, selymesen szól. Kitűnik mindaz a finomság, melyet a történet mélység megkíván. Bajári Levente koreográfiája pedig e könnyedségben könnyen érvényesül. Hatalmas feladat hárul a balettkarra, érzéki táncblokk tanúi lehetünk, különösen a második felvonás elején. A mosoly országa az egyik legjobb példa mindarra, hogy kánkáncsokor, látványosabbnál látványosabb csárdásjelenetek nélkül is lehet vizuálisan izgalmas és mozgalmas operettet írni és rendezni, mely egész biztosan nem hagyja útravaló nélkül a nagyérdeműt.
Az írás szerzője a PIM-OSZMI – PKÜ Szakírói kurzus résztvevője, egyetemi hallgató.
A képeket Juhász Éva készítette.
