Sövegjártó Áron

S o p r o n , 1 9 8 0 . 1 2 . 0 9 .

Egyszer volt, hol nem volt…
Volt egyszer egy helyes soproni kisfiú. Úgy 12 éves lehetett, amikor egyszer édesapja helyett el kellett mennie, megnézni egy előadást a színházba. Saját bevallása szerint, akkor „ciki” volt színházba járni. A Mindhalálig Beatles című előadást nézve azonban azonnal megszületett benne az elhatározás, hogy ő is színész akar lenni, ő is ezt akarja csinálni!
 

Zenei általános iskolába járt, zongorázni tanult. A tanárai szerették szorgalmáért, kitartásáért. Különösen az éneklésben találták tehetségesnek. A Közgazdasági Szakközépiskolában sorra indult a szavaló és prózamondó versenyeken. A középiskola elvégzése után a Gór Nagy Mária Színitanodába ment, ahonnan a Vidám Színpadra szerződött egy évre. A következő esztendőben végre szülővárosa színháza hívta játszani. A Valló Péter rendezte Szegény Lázár című előadással mutatkozott be a közönségnek, olyan nagyszerű kollégák mellett, mint Kováts Adél, Kaszás Attila, Nemcsák Károly, Kőszegi Ákos, Incze József…stb. (Bár ez utóbbi művésszel rendezőként már volt egy találkozása középiskolás évei alatt az Egy kis térzene című előadásban, melyben gyermekként szerepelt.) Kilenc éve tanul énekelni. Énektanára: Zsazsa Tax. Ha csak színházi munkája közbe nem szól, ki nem hagy egyetlen órát sem.

Folytatás a Magyar Teátrum szeptemberi számában.