Káprázatos kisasszonyok Kecskeméten

 

Március 24-én mutatták be Kecskeméten a Káprázatos kisasszonyok című amerikai komédiát. A darabban mindent megtalálunk, ami az önfeledt szórakozáshoz kell: női ruhába öltözött férfiakat, szerelmet, és számos bonyodalmat. A főpróbahéten a darab rendezőjével, a kecskeméti Katona József Színház igazgatójával, Cseke Péterrel beszélgettünk.

 

 

– Mit lehet tudni a szerzőről?

– Ken Ludwig Amerikában él, a Harvard Egyetemen, majd a Cambridge Egyetem jogi karán szerzett doktorátust. Tudomásom szerint jelenleg egy nemzetközi szerzői jogokkal foglalkozó cég munkatársa. Színházi rendezőként is tevékenykedik, emellett több színpadi mű kötődik a nevéhez: Crazy for you című musicalje bejárta az egész világot. Ken Ludwig szerelmes Shakespeare műveibe, éppen ezért saját darabjaiban mindig találunk valamilyen utalást a nagy drámaíróra – így van ez a Káprázatos kisasszonyok esetében is, aminek érdekes módon hazánkban, Kaposváron volt a világpremierje 2001-ben. Szöllősy Judit fordítótól kaptam a darabot, és dolgoztam át, így került bemutatásra a kecskeméti Katona József Színházban.

– A vígjáték komikumának alapja egyfajta szerepcsere: két férfi nőnek adja ki magát. Miért vállalkoznak erre a szokatlan feladatra?

– A bohózatnak Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátéka a dramaturgiai alapja. Ludwig is a szerepcserés férfi-nő alapötletet használja e szerelmi komédia megírásához. Azonban míg Shakespeare-nél csak egyetlen női szereplő álruhája okoz kavarodást, itt két férfi „tündököl” női ruhában. A váratlanul fellángoló szerelem viszont arra sarkalja főhőseinket, hogy eredeti nemüknek megfelelően, férfiként hódítsák meg szívük hölgyét. Érdekes módon, ha egy színésznő öltözik fiú ruhába, akkor csak megdicsérik, hogy milyen remek alakítást nyújtott. Fordított esetben egészen más a helyzet: ha egy férfi színész vesz fel a szerep kedvéért női jelmezt, azonnal beindulnak a rekeszizmok, mert az esetlensége, a kiszolgáltatottsága, a mozdulatai nagyon mulatságosak. A történet szerint két fiatal, ám csóró színész, akiknek nincs munkája, egy újsághirdetésben, azt olvassa, hogy egy idős milliomosnő keresi két eltűnt rokonát, Maxet és Alexet, akiket gyerekkorukban látott utoljára. Adódik a helyzet: azóta eltelt huszonegynéhány év, miért ne játszhatnák el ők a rég látott rokonokat? Útközben kiderül, hogy Max és Alex valójában Maxine és Alexandra, vagyis két lányról van szó. Pénzhiányuk miatt, s mivel színészek, ettől sem rettennek meg, éppen innentől kezdve indul el a bonyodalom, sok-sok humorral és szerelemmel fűszerezve.

Bera Linda

A cikk folytatását az áprilisi Magyar Teátrumban olvashatja