Goldoni és Valló kávéháza
Carlo Goldoni A kávéház című vígjátékát mutatta be a Veszprémi Petőfi Színház március 21-én. A rendező Valló Péter. A főbb szerepekben Oberfrank Pál, Szalma Tamás, Haumann Máté, Kőrösi Csaba, Kéri Kitty, Trokán Anna, Lass Bea, Nyirkó István és Máté P. Gábor látható. A jelmeztervező Benedek Mari.
A Kossuth-díjas Valló Péter nem először állítja színpadra a darabot. Folyamatosan érdekli ez a mű, mindig igyekszik új rétegeit kibontani, ezért is fordíttatta újra Sediánszky Nórával. A veszprémi feldolgozásban a mai korba helyezi a történetet és a játékteret is ennek megfelelően teremtette meg. A rendező szerint A kávéház ma is arra hívja fel a figyelmet, mint Goldoni idején, hogy az erkölcsi romlás, rombolás és a rend széthullása most is körülöttünk zajlik, még, ha nevethetünk is rajta.
Valló világ
Kaptam tőle egy bekeretezett képet ajándékba három éve.
Mostanában gyakran nézek rá útmutatásul.
A főiskolai vizsgaelőadásáról készült a fotó, a rendezővé válásáról.
Amikor 1972-ben a Veszprémi Petőfi Színházban színpadra állította Arthur Miller Az ügynök halála című darabját, amelyben a főszerepet -Willy Loman textilügynököt -Latinovits Zoltán játszotta, akinek az előadásban az egyik partnere a fiatal Cserhalmi György volt. Ők láthatóak a képen.
Valló Péter 42 éve így került a pályára, s hat esztendeje rendszeresen visszatér hozzánk, hogy megrendezzen egy darabot, amit kiválasztott.
Kiválasztott rendező ő a magyar színházművészetben, jár neki a kiválasztás lehetősége.
Most Carlo Goldoni A kávéház című vígjátékát viszi színre.
A társulattal együtt vártuk őt.
Mindig hoz magával valamit, amin tudunk gondolkodni.
Fajsúlyos szavaiból árad a hihetetlen tudás és műveltség.
A bölcsesség, az összefüggések megmutatása, a színházi teremtés ereje.
Tájékozott, az élet dolgait szerteágazóan szemlélő, de egy témát mindig a központba helyező rendező.
Ez pedig az emberi erkölcs és morál kérdése.
Olyan számomra, akár egy nagy indián tőrzsfőnök, aki a tűz körül arról beszél, hogy amit a fényben látsz, arra a sötétben is emlékszel majd.
Határozottan hisz a színház tükröt tartó és kérdéseket feszegető feladatában.
Igyekszem megragadni az alkalmat, hogy beszélhessek vele.
Pontosabban, hallgathassam őt.
Ha rendez a nagyszínpadon, felsétálok az erkélyre és onnan figyelem nyitott füllel.
Amikor itt van, legalább egyszer szóba hozom Latinovits Zoltánt, Cserhalmi Györgyöt, az 1972-es veszprémi előadást.
Ha van ideje, mesél.
Állandóan ugyanúgy, de mindig belesző egy olyan mondatot, gondolatot a sztorijába, ami a jelenbe hozza ezt a történetét.
Most a Goldoni darab kapcsán váltottunk néhány szót.
Jók vagyunk vagy sem?
Ezt kérdezi tőlünk Veszprémben.
Makacsul, elszántan, elhivatottan.
Immár 42 éve.
Ez a Valló világ.
Varga Róbert