A színház fiatal, de kitűnő bemutatóval érkezett Pestre.
Egyrészes, komoly mondanivalójú dráma, közel másfél órán keresztül egy fővárosi színház színpadán, az új vidéki színház remek színésznőinek tolmácsolásában.
Az alig néhány éve, – elsősorban a helyi önkormányzat bíztató és hathatós támogatásával – Salgótarjánban működő Zenthe Ferenc színház vendégjátékaként ősbemutatót tekinthetett meg a közönség. A bemutató helyszíne kicsit messze esett a Nógrád megyei megyeszékhelytől, ugyanis a Madách színház Tolnay Klári szalonjában vitték színre. Bár a Madách nem befogadó színház, most Szirtes Tamás igazgató kivételt tett, egyrészt annak okán, hogy Zenthe Ferenc – akinek nevét viselik – erősen kötődött a Madách színházhoz, másrészt a darab megismerése után az igazgató úr úgy vélte, a mű van olyan hatású és színvonalú, hogy az egyik legnagyobb budapesti színház helyt adjon a kérésnek.
A bemutató előtti sajtótájékoztatón nem csak a darabra de a színház megismertetésére is sor került Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján polgármesterasszonya, és Simon Lajos A Zenthe Ferenc Színház igazgatója jóvoltából. Magáról a darabról elöljáróban Sándor Zoltán művészeti vezető mondott el néhány gondolatot:
„Az igazság az, hogy nagyon nagy feladatra vállalkoztunk, talán nagyobbra, mint eddig bármikor. Olyan darabot tűztünk a műsorra, amely tulajdonképpen két monodráma, és ebből a két monodrámából megpróbáltunk egy színpadi játékot csinálni. Az úttörők bátorságával létrehoztunk egy új műfajt, amit duodrámának neveztünk el. Az előadásban nem csak két nő küzdelméről, harcáról van szó, hanem Madách Imréről is, aki ennek a darabnak latensen a harmadik főszereplője. Tulajdonképpen a valós életben is mindhárman egymásrautaltságban éltek és az irodalomtörténetből ismert, hogy hogyan viszonyultak egymáshoz. Többfajta megközelítés ismert, van aki leegyszerűsíti a dolgot, és Madách feleségét Fráter Erzsébetet egy feslett életű nőszemélynek állítja be. Ez a feldolgozás ellentmond ennek, valódi drámaként mutatva be asszony és anyósa viszonyát. De nem csak azért született meg a darab, hogy úgymond rehabilitáljuk Fráter Erzsébetet, akinek igen mostoha és nehéz sors jutott, hanem azért mert úgy gondoltuk ezen az úgynevezett családi pszichodráma alkalmas arra is, hogy Madách alkotásának csúcsáról a Tragédiáról magáról is elgondolkodjunk, és megtaláljuk azokat az összefüggéseket melyek megvannak a Tragédia és a most bemutatásra kerülő nagyszerű dráma – ami T. Pataki László alkotása – között.”
A stúdió zsúfolásig megtelt nézőtere előtt aztán valami valóban szokatlan, merőben új zajlott le. Madách anyja és felesége a színpadon egymás mellett idézték fel életük közös éveit, emlékeztek a szeretett Imrére, de ezek egymást váltó monológok formájában és nem egymáshoz szólva történtek. Térben is elkülönülve egymástól – a színpad két oldalán – gondoltak vissza és meséltek a múltról, miközben imádatuk tárgyát Madách is megidéződött a narrátor által felolvasott Tragédia részleteivel, illetve a háttérben vetített kicsit szürrealisztikus filmrészletekkel.
Két külön világ, két nő eltérő gondolkodásmódja csapott össze, s ennek a valójában értelmetlen küzdelemnek mindhárman áldozataivá váltak. A darab egyszerre volt felrázó és elgondolkodtató, valami olyat láthattunk ezen az estén, ami után az ember hosszú percekig csak saját gondolataival lehet elfoglalva. Mondjuk ki, színház volt a javából, amihez nem csak a feszültségekkel megírt szövegek és drámai rendezés, de az önző és hajthatatlan anyát, Majthényi Annát alakító P Kerner Edit, és az őrületbe, végül fiatalon öngyilkosságba hajszolt feleséget, majd özvegyet, Fráter Erzsébetet, szenvedélyesen megformáló Müller Zsófia remek színészi játéka is kellett.
Tölgyesi Tibor
T. Pataki László:
Kit szerettél, Ádám?
dráma 1 részben,
Majthényi Anna …….. P. Kerner Edit
Fráter Erzsébet …….. Müller Zsófia
rendező …….. Máté Krisztián és Susán Ferenc
Ősbemutató: 2014. január 22.
Budapest, Madách Színház Tolnay Szalon