A két legígéretesebb fiatal színész

A szolnoki Szigligeti Színház ifjú művészei, Molnár Nikolett és Dósa Mátyás, Kecskeméten, a Vándorfesztiválon érdemelték ki a zsűritől „A legígéretesebb fiatal színész” kitüntető címet. A Hajnalban, délben, este című gyönyörű darabot játszották. E két szerepben tűnt fel annak idején Eszenyi Enikő és Kaszás Attila. Azt a legendás előadást Balázs Péter rendezte, aki most a „legígéretesebbek” igazgatója. A találkozás bizonyára nem véletlen.

Miért példamutató Molnár Nikolett és Dósa Mátyás pályakezdése, művészi alapállása, emberi magatartása minden pályára lépő ifjú színészjelöltnek?

Szerénység. Mindketten szerény emberek. Természetesen, ez nem lehet kizárólagos ismérve egy nagy művésznek, mindenesetre olyan emberi erény, mely a művész társadalmi pozícióját erősítheti.

Alázat. Bármit megtesznek, ami a színház számára fontos, akkor is ha nem jár pillanatnyi, anyagi előnyökkel. Kapcsolatuk a rendezőkkel – éppen ezért – harmonikus, akkor is, amikor a rendező nagynevű szakember, alkalmazkodást igénylő személyiségjegyekkel. Ha menni kell „tájba”, rájuk bizton lehet számítani.

Szorgalom. Mindketten a legszorgalmasabbak közé tartoznak. A késés, a készületlenség kizárt az esetükben. Csak egy példa: mindent megtesznek, hogy énekhangjukat tovább képezzék.
Igényesség. A félmegoldások, panelek, „megúszások” ismeretlenek számukra. Amikor első közös munkájuk, a Romeo és Júlia próbái folytak, lelkesedésük néha oly hevességre ragadtatta őket, hogy komolyan féltették őket tapasztaltabb kollégáik.

Bátorság. A legkeményebb műsortervi megpróbáltatásokba (dupla előadás, akár a Romeo-ból, akár a Bánk bánból) is magától értetődő természetességgel vágnak bele. Ha habitusuktól távol álló szerepet kell játszaniuk, boldogan, a felfedezők bátorságával teszik.

Tehetség. Ez az alap. Ezt a Teremtőtől kapták. Erre az alapra építenek. Palotát.

K. J.