Toldi minden korosztálynak

Az adventi bemutatók, koncertek, programok sorába illő, lelkünket a karácsonyra felkészítő, értékes előadást láthatnak azok a tanulók, akik megnézik Arany János – Zalán Tibor Toldi című „szín-játékát” a Békéscsabai Jókai Színházban.

A gyerekeknek akár rendhagyó irodalomóra lehet a klasszikus költemény színpadi változata, de a fiatalok és a felnőttek is színvonalas, emlékezetes produkciót kapnak. Tege Antal rendezése az egész család, egyszerre több korosztály számára kínál igényes szórakozást.

A december 17-ei premier közönsége a megye különböző városainak, településeinek általános iskoláiból érkezett, főleg felső tagozatosok töltötték meg a nézőteret. Feltűnően fegyelmezett, érdeklődő társaság volt. Nem tudom, vajon hányan olvasták, ismerik a trilógiát; ők biztosan többet kaptak az előadásból és maradandóbb élménnyel gazdagodtak, mint akik még nem találkoztak Arany János művével. Az előadás minőségét jelzi, hogy akár önmagában, háttérműveltség és előzetes olvasmányok nélkül is kerek, szép kompozíció, érthető és élvezetes, elgondolkodtató és látványos. Azt hiszem, a színészeknek, alkotóknak ráadásul sikerül kedvet csinálni az olvasáshoz, és akik látták az előadást, azok közül sokan leveszik a polcról, fellapozzák a Toldit, kicsit rákeresnek a szerzőkre és a hősökre az interneten. Ez is feladata a színháznak, ha komolyan veszik küldetését, és főleg akkor, ha a gyermek és a fiatalság is célközönség.

Toldi Miklós alakjában Katkó Ferenc a kettősséget domborítja meggyőzően: nemesnek született, de parasztként robotol, kívül erős, robosztus, de a lelke finom, érzékeny. Arról álmodik, hogy beálljon a vitézek közé, de nem tud elszakadni szeretett édesanyjától és szolgájától, Bencétől. Gonosz, kapzsi bátyjától csak megaláztatást, szenvedést kap, mégis képes a megbocsátásra. Toldi György szerepében a Jászai-díjas Bartus Gyula a negatív, ravasz, rókalelkű figurát egészen az abszurdba viszi, jellemtelenségével markáns ellentétet ábrázol hatásosan öccse tisztaságához.

Hosszú távollét után öröm Tomanek Gábort látni, hallani Narrátorként a színpadon. De nemcsak eredeti orgánumával emeli az előadás színvonalát; a felolvasáson túl, mint egy vándortársulatot vagy annak közönségét, úgy irányítja kedvesen a négy Valakit. Ez a Valaki 1,2,3,4 nagy találmány, az elbeszélő költeményt segít színre vinni, kórusként működik. A nép érzéseit, hangulatát remek, humoros játékkal közvetíti Fehér Tímea, Komáromi Anett, Liszi Melinda és Szabó Lajos. (Megint a pingvinek sikeres csapata!)

A két Toldi-fiú anyja és az Özvegy is Nagy Erika alakítása, megrázóan drámai figura. Vadász Gábor Benceként a nagy nevettető, miközben súlyos érzelmek, szenvedések megtestesítője. Külön dicséret, hogy koránál jóval idősebb szerepet formál remekül, és elismerés a táncos teljesítményéért is.

Presits Tamásnak az igazságosztó Lajos király szerepében túl sok lehetőség most nem jutott; jó megoldás a kihangosítás, ami kicsit ráerősít, hogy mi játszódhat a fejében. Laczfiként Nagy Róbert, Cseh vitézként Orbán Dénes gólyalábon, a Lány alakjában szép hangjával Köböl Lilla járul hozzá az előadás sikeréhez.

Kiss Kata korhű jelmezei a történelmi időket idézik, igényesek, változatosak. Egyed Zoltán díszlettervező óriásit alkotott: szinte plasztikus festményei elhitetik velünk, hogy ott járunk Toldiékkal a 14. században. Ötletes, hogy elmozdulnak a tárgyak, fantasztikus a temetői díszlet. Ifj. Mlinár Pál egyszerre népies és modern koreográfiájához a Kimnowak, Besh o droM, Kerekes Band, Magna Cum Laude, Balkán Fanatik jellegzetes zenéje szól (zenei munkatárs Gulyás Levente).

Nem helyes, sőt kifejezetten értelmetlen színházi előadáson a szépirodalmat számon kérni, vagy fordítva. Más műfaj, más lehetőségek, más küldetés. Abban viszont hiszek, hogy a kettő kiegészítheti, erősítheti, gazdagíthatja egymást; és Zalán Tibor Arany-feldolgozásáról, valamint Tege Antal rendezéséről mindez elmondható.

Sokszor hallunk arról, hogy hiányoznak életünkből az igazi példaképek, vagy talán nem ott keressük őket, ahol kellene. Számomra a Toldi nagyon szép, emelkedett, költői példabeszéd a legfontosabb értékekről: jóságról, szeretetről, hűségről, igazságosságról, becsületről. Leckét kapunk tisztességből, hazaszeretetből, megtanulhatjuk, hogy testvér nem lehet testvér ellensége, illetve, hogy a jó végül elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig a büntetését. Persze, a mesében, a költészetben – hallom a kétkedőket, a hitetleneket. Igen, legalább ott – mondom erre. Ez a színházi előadás csupa varázslat, időutazás a történelembe, középkori figurák, jelmezek elevenednek meg, finom akvarelleken, selyem függönyökön lebegnek a korabeli házikók, és mintha magunk is ott lennénk a forgatagban… Mert az értékes előadások képesek a varázslatra és a példaképek felmutatására.

Niedzielsky Katalin

Fotók: ATEAM / Nyári A.