Bádogszivárvány
Martin McDonagh fekete komédiája, A Kripli a Radnóti Színházban tíz éven át műsoron tudott maradni, pedig a magyar fővárosban, 2001-ben olyan darabot mutattak be, amelynek a cselekménye 1930-ban, egy írországi szigetecskén játszódik. E tér-időszerűtlenséget kísértő kalandra most a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata vállalkozott.
Bogár Barbara (Eileen) és Kovács Nikolett (Kate) nénikévé öregítetten, egymással hátellenben, nyeles autókefével kezükben, hullámlemezfalak tisztogatásával múlatják az időt. A gondjaikra bízott Kripli hazajöttét várják. Ritmikusan totyognak, bádogfényező szöszmötölésük vészsejtő, ami közben semmi sem különös: Szabó János Szilárd (a kripli Billy) megszokott tartózkodási helyén, a legelőn, a teheneket fixírozza alighanem. Aligha – nem: ez a rendező stílusbelépője: Bélai Marcel* – egyéb erényei mellett – a várakozásteljes unalom mérnöke. „Gyönyörű hely ez, a vak is látja. A hegyek, a zöld mezők, meg hogy itt az emberek még szólnak egymáshoz. De amikor mindenki mindenkiről mindent tud… Nem is tudom. Itt, Leenane-ben egy tehenet se rúghat oldalba az ember, hogy utána ne sápítozzon valaki húsz évig.” – mondja a Leenane szépe Patoja.
A mindenki mindenkiről mindent tud tézise A Kripli cselekményére is vonatkozik. Félklasszikus: bár középiskolás fokon sehol sem vizsgaanyag, a világhálóról bárki letöltheti. Megtudjuk onnan, hogy a nénikék által éppen egy orvosi vizsgálatról hazavárt, tizenhat éves Csámpás Billy fertelmesen csúnya és nyomorék; semmi jót nem lehet elmondani róla amellett, hogy kedvenc időtöltése a tehenek fixírozása. Amikor kezd tét nélkülivé válni a reá való a várakozás, a formálódó unalomba belezökken Johnny, a tanyasi sajtóguru. A komplex negyedik hatalmi ág képviselője, az álhírgazda (hírszerző, hírüzér, híráldozat): Nagy Csongor Zsolt e drámai szószátyár szerepkörében hoz visszahatóan tragikus árnyalatot a történetbe. A legérdekesebb hírre, holmi amerikai filmesek érkezéséről, pedig előbiceg Billy is. Kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Poszet Nándor (a csónakos Bobby) az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, s mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót. Budizsa Evelyn (Helén), a vonzóan dekoratív, ám agyi-kripli tojásfutár, félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj.
Gaál Gyula (Bartley), Nagy Orbán (Orvos) és Diószegi Attila (Mamus) a csehovi dramaturgiát idéző darabban tipikusan csehovi, cselekmény-irányfordító, közösségjellemző figurák, jellemmé ízesített karikatúrák. Jelenlétük meghatározó tartozéka annak a hozzáadott értéknek, ami a szatmári előadást a sablonkövetőek sorából kiemeli. Egyfelől Bocsárdi László marosvásárhelyi rendezőképző, másfelől a szatmári színész-képességfejlesztő munkájának összhangzatát érzem. Egzotikus lélekvidék, pszicho-arborétum fogad. Ott fejt ki a rendezés lélektani hatást, ahol annak helye van, a tudatunk alatt. A nénikék által kapirgált felület az éppen nyugodt, szél borzolta óceán függőleges pléhváltozata, amelyre derengően színes délibáb vetül. A délibáb fonák valóság, ami azonban nem fanyar fölény ábrázata, hanem szenvtelennek tettetett veleérzés (tartózkodó empátia), pléhfényű szivárvány: mélye a rejtett szeretet és a vétlen jóság: az óceán varázsa. Míves, szép munka.
* Bélai Marcel – rendező
1995-ben született, Budapesten. Gimnáziumi évei alatt a budapesti Katona József Színház ifjúsági csoportjának tagja. 2018-ban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett színházi rendező szakon Sebestyén Aba osztályában. Az egyetemi évek alatt és után is rendezett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Alkotóként dolgozott a budapesti Nemzeti Színházban, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban, a Szatmárnémeti Északi Színházban, a Gyulai Várszínházban, a Kerekasztal Színházban. Hat hónapot töltött Vilniusban, a Lithuanian Academy of Music and Theatre hallgatójaként. Több alkalommal is rendezett vizsgaelőadást a kolozsvári egyetem végzős színművész osztályainak. 2019 végén többedmagával megalapította A Vadász Esélye színházi alkotóközösséget melynek jelenleg is rendezője, társvezetője. 2023-ban végzett a Bocsárdi László vezette magiszteri színházrendező osztályban. Ettől az évtől kezdve a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film tanszékének óraadó tanára.
Képek: Czinzel László
Önnek ajánljuk
