Gondolatok Gere Dénes Ákosról

Nagyapja vándorszínész volt, s ennek hatására ő is kedvet kapott a komédiás pályához. Igaz, ő még nem vándorol, a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának elvégzése után három éve került a Veszprémi Petőfi Színházba. GereDénes Ákos az elmúlt két évadban remek szerepekben bizonyította, hogy a családban csörgedező színészvér nem válik vízzé.

Gere Dénes Ákos Mátészalkán született. Vándorszínész nagyapját ugyan nem látta színpadon, de ő mindig mesélt neki előadásokról, színészekről, nagy utazásokról. S így aztán kedvet kapott ehhez a mesterséghez. A Kaposvári Egyetemen többek között Babarczy László is tanította. Miután végzett Kö?(ő)váry Katalin hívta Veszprémbe. Ekkor még nem találta magát annyira a társulatban. Egy igazgatóváltás után nagy lökést adott számára az a tény, hogy az új vezetők: Bujtor István és Eperjes Károly minden fiatal színésznek lehetőséget adott arra, hogy bizonyítson a Petőfi Színházban. Így Gere Dénes Ákos kapott egy jó feladatot. A Moliére-ben eljátszhatta Moirront, és ezzel a teljesítményével nem csak Vindnyánszky Attila rendező, hanem Eperjes Károly főszereplő is elégedett volt. Ezután „Dini” - mert így hívják a színésztársai - művésznyelven szólva „letérdeltette” a veszprémi közönséget egy olyan alakítással, amit bármikor az életrajza elejére írhat. Meghajolt előtte néző, kritikus, szakma egyaránt. Bujtor István rendezése és szereplése mellett a Kakukkfészekben Billy Bibbit figuráját formálta meg olyan ősi energiával, színnel, gazdag színészi eszköztárat felvillantva, amire sokan felkapták a fejüket.

Gere Dénes Ákos szerényen mondta erre: Bujtor Istváné az érdem, akivel a legapróbb részletekig megbeszélték ezt a szerepét. S ezután jött Bereményivel a Régimódi történet, ebben az ifjabb Jablonczay Kálmánt játszhatta el. Nagy és hangos sikerrel. Egyszer beszélgettem vele erről az alakításáról, s őszintén azt mondta, a siker, vastaps a sok gratuláció ellenére ebben a szerepben neki valahogy mégis hiányérzete maradt önmagával szemben. Talán azért van ez így, mert maximalista, s mindig benne van a kétkedés, vajon tényleg ki tud-e hozni magából mindent, vajon tényleg övé-e ez a szerep. A nézők visszajelzése és az előadás szakmai fogadtatása aztán megnyugtatta, s így állhatott neki egy újabb nagy feladatnak. A Pillantás a hídról című drámában Rodolpho szerepét játszhatta el. Gulemino Sándor rendezésében a produkció katartikus színházi élményt ad a veszprémi publikumnak. Gáspár Tibor és Csarnóy Zsuzsanna lenyűgöző játéka mellett Gere Dénes Ákos újabb emlékezetes alakítással írta be a nevét a teátrum históriáskönyvébe. Olyan magnetikus erőtérrel tölti meg játék közben a színpadot, amire tényleg csak az igazán kiemelkedő tehetségek képesek ilyen fiatalon. A bemutató utáni vastaps és bravó méltán szólt az ő teljesítményének is.

A cikk folytatását keresse a Magyar Teátrum februári számában