Szabad ég alatt
A Körös partján, Szarvason, színpad épült a vízre fából és betonból. A színpad meg a nézőtér egy félbevágott amfiteátrumot idéz, a színpad mögött pedig a közönség szeme elé tárul a legfenségesebb kulissza, ami létezik a világon. A csillámló víz fölött madarak röpködnek, a folyó túlsó oldalán több száz éves mocsári ciprusok magasodnak. Fenséges és lenyűgöző itt a természet, amelybe alkotói úgy illesztették bele ezt a játszóhelyet és az ahhoz vezető ívelt fahidat, mint egy puzzle utolsó, hiányzó darabkáját.
Dózsa Zsuzsa, Rubold Ödön, Derzsi György és Lapis Erika
(a szerző felvétele)
A színház definíciója átértékelődik egy ilyen terepen, mert az igazi reveláció a természetnek és a civilizációnak ez a ritkán megtapasztalható egysége, azaz a hely maga. A szarvasi Cervinus Teátrum (és az előadás díszlettervezője, Martini Yvette) nem is akar ezzel a tüneménnyel versenyre kelni, hanem megpróbál alkalmazkodni a környezethez és együttjátszani vele. A tág tér nem segíti a koncentrált játékot, viszont messze viszi a színészek szép, tiszta énekhangját és alkalmat nyújt olyan hajmeresztő mutatványra is, mint az egyik szereplő vízbe hajítása. Az előadás a szarvasi közönséghez szóló szinte rituális aktus. Elbeszéli a város egy meghatározó alakjának élettörténetét, amely tele volt az ezért a városért és annak lakóiért hozott áldozatokkal. Tessedik Sámuelnek többek között a város egy másik emblematikus épülete, az evangélikus templom köszönhető és a Pozsgai Zsolt–Gulyás Levente által jegyzett ősbemutató két dalban is emléket állít az építésnek, mint mágikus folyamatnak.
Szarvasi gyerekek táncolnak, énekelnek ebben a zenés játékban, ők idézik a múltat és teremtik egyben a jelen új közösségét, beteljesítve ezzel a most épült színház legfontosabb küldetését. Gergely László érdeme az, hogy rendezőként összehangolta profi és amatőr szereplőit, akik mindannyian felszabadultan és természetesen vannak jelen a színpadon.
Lapis Erika és Derzsi György
Derzsi Gyögy alakítja Tessediket, a magyarul nem tökéletesen beszélő, félig szlovák, félig német evangélikus lelkészt. Derzsinek gyönyörű hangja van, amivel könnyedén bánik még fekve vagy létramászás közben is. Akár le is iskolázhatná az előadás többi szereplőjét, de érdekes módon inkább ők nőnek fel hozzá, mert az együttműködésben teljes a harmónia – ez az egyik betétdal címe is. Derzsi méltó partnerei Lapis Erika és Dózsa Zsuzsa Tessedik odaadó feleségei szerepében, valamint Rubold Ödön, mint kissé karót nyelt, de igazságos József nádor. Az előadás legszuggesztívebb csörtéje Tessedik és az őt besúgni szándékozó kollégája között zajlik, akit a békéscsabai vendég Bartus Gyula játszik lehengerlő energiával.
Bartus Gyula
Összességében azonban konfliktushelyzetek nem jellemzőek az előadásra, mert Tessedik teremtő személyiségét, amely minden heroikus póztól mentes volt, még az őt közvetlenül érintő gáncsoskodások sem tudták eltéríteni nagyszabású, nemes céljai megvalósításától. Az ő történetét bemutatni a Szarvasi Vízi Színház első nyarán ezért volt telitalálat és mellesleg egy igazán szép este is. Jó volt együtt örülni a város polgáraival – a szabad ég alatt.
Szabó Csilla
Fotók: Cervinus Teátrum
Pozsgai Zsolt – Gulyás Levente: TESSEDIK – zenés játék Ősbemutató: Cervinus Teátrum, Szarvasi Vízi Színház, 2011. július 22. Díszlet: Martini Yvette. Jelmez: Szakács Ágnes. Koreográfus: Kovács Krisztina, Hankó Tamás. Korrepetitor: Kostyák Márton. Rendezőasszisztens: Varga Viktor. Rendező: Gergely László.
Szereplők: Tessedik Sámuel: Derzsi György, József Nádor: Rubold Ödön, Hradina, lelkész: Bocsárszky Attila, Boczkó A.: Bartus Gyula, Sztermenszky: Gerner Csaba, Teréz: Lapis Erika, Karolina: Dósa Zsuzsa, Mária: Gabriela Huberová, Fekete ruhások: Dégi János, Varga Viktor.