Színi krónika

Térey-darab felolvasószínházként a POSzT-on

A POSzT egyik forró délutánjának üde színfoltja volt (és nem csak a tematika miatt), a Színház– és Filmművészeti Egyetem elsőéves hallgatóinak előadása Forgács Péter rendezésében. A Legkisebb Jégkorszak című darab egymást övező, lazán szerveződő jelenetek hálója segítségével próbálja a kortárs magyar burzsoázia báját és baját felfogni.

A Tóték a POSZT versenyprogramjában

Ha nem is látványosan revelatív, de mindenképpen igen tisztes Tótékat láthattunk a Kecskeméti Katona József Színház produkciójában, az idei POSZT-on. Külön figyelemre méltó, hogy a teátrum két előadással is színvonalasan képviseltette magát a színházi szemlén a versenyprogramban.

Pécsi előadás is a POSzT-on

Két különleges erő találkozik A vágy villamosában, ami sikeresen lép kölcsönhatásba egymással, és visz el bennünket a darab legvégéig. Nehéz összeegyeztetni és működtetni egy alkotás komikus és drámai oldalát egyaránt, de közel sem lehetetlen. Mindazonáltal kérdéses, mennyire tartható meg az egyensúly, és mennyire sikerül meggyőzni a nézőt az előadás hatásosságáról. A Pécsi Nemzeti Színház versenyelőadásának sikerült a bravúr.

Generációs táncduett a POSzT-on

Hogyan lehet elhelyezni, milyen helyzetekbe lehetséges hozni egy 90 éves testet a színpadon? Mit illik? Mit nem? Vagy épp a tabudöntögetés a „kötelező” elem?  A Sóvirág alkotói kiváló esztétikai mérleget hoztak létre a színpadon, melynek egyik végén egy 32 éves lány (Cuhorka Emese) pillekönnyű élményei és olykor szórakoztató dilemmái állnak, másik végén pedig egy auschwitzi haláltábort is megélt, idős hölgy (Fahidi Éva) tapasztalatai.

Liliomfi Budaörsől – a POSzT-on

Két szerzőnk is tollat ragadott az ifj. Vidnyánszky Attila és csapata álltal színpadra állított Liliomfi előadásról. Ismerjék meg a gondolataikat!

Macska a forró bádogtetőn – Kecskemét / POSzT

Számomra fontosak az impulzusok. Hatások, amelyek rádöbbentenek, hogy részese vagyok ennek az előadásnak, valamint oka van annak, hogy én éppen ezt látom. Súlyos érzés, amikor az ember önmagára ismer egy darabban. Ezért nem lehet érzelmek nélkül élni sem. Túl tárgyias lesz akkor a világ, amelyben gépember módjára kering az ember, és képtelen szenvedély nélkül dolgozni. A színház ezért fontos számomra: tanít, rádöbbent és megmutat egy olyan utat, amelyen még nem jártam korábban.

Akár Akárki, a Pesti Magyar Színiakadémia vizsgaelőadása a POSZT-on

Érdekes, ahogyan fészkelődik a színházi alkotók gondolatvilágában Borbély Szilárd, holott az író korántsem mondható hagyományos értelemben darabszerzőnek, erről többször önmaga is vallott. A színházat is több ízben vers-, illetve prózaíróként kísértette meg, bár az utóbbi években az Akár Akárki is színpadra került néhány alkalommal, ezúttal éppen a Pesti Magyar Színiakadémia készített belőle vizsgaelőadást.

Székesfehérvári előadás a POSzT-on
Mi történik, amikor szigorúan meredő falak között a nyári forróságba indulatok vegyülnek és tizenkét ember idegtépő vitában feszül egymásnak? Szünet nincs, feloldás nincs, a falak nem engednek, és első ránézésre az egymást marcangoló esküdtek számára az idő múlása jelenik meg egyetlen tétként.

A Mario és a varázsló mai átiratával mutatta meg magát Pécsen a Békéscsabai Jókai Színház.

Zalán Tibor átdolgozásában állította színpadra a csabai társulat és Kovács Frigyes rendező Thomas Mann darabját, az előadás nyomokban tartalmazta az eredeti szöveget is, ám jelentős mértékben a mai korra hangolták. A produkció a napokban az országos színházi találkozóra is eljutott Pécsre, a fesztiválprogram részeként tekinthette meg a közönség a Zsolnay negyedben, a Janus Egyetemi Színházban.

Tizenegy fiatal együttgondolkodása a felnőtté (nem)válásról

A Faludi Ferenc Diákszínpad szereplői maguk is inkább gyerekek (helyesebben: majdnem felnőttek), akiket intenzíven foglalkoztat a felnőtté válás, gyereknek megmaradás problematikája. Ez a jelenség napjainkban egyre több családot érint és egyre gyakoribb. Ebből adódóan mind társadalmi, mind kulturális szinten beszélni kell róla és nem csak a szakembereknek, hanem az ebben élőknek is. Például azoknak a fiataloknak, akiknek a tolmácsolásában láthattuk a „Nem növünk fel” című POSzT-fesztiváldarabot.