Színi krónika

MIÉRT ÉS HOGYAN EMLÉKEZZÜNK KÖZÖSEN TÓTH ILONÁRA?

Vidnyánszky Attila 2013-ban vette át a Nemzeti Színház vezetését, és azóta a totalitás és uralkodik a 2002-ben megnyitott színház falain belül. Folyamatos készenlétben van szemünk, orrunk, fülünk, értelmünk és – nem utolsó sorban– a lelkünk. Fények, szagok, táncmozdulatok, zenék. Élmény, amit közösen élünk át.

˝AZ SINCS, AMI VAN”

- MÉLYREPÜLÉS MACBETHTEL ÉS A SPIRITA TÁRSULATTAL -

Sötét. Homály. Felvillanó fények. Mennydörgés. Semmiféle díszlet. Csak az üres színpad. Mint egy rémálomban. Vagy amikor olyan szörnyű emlékek rohannak meg minket, amelyeket legszívesebben kidobnánk tudatunk szemetesébe. William Shakespeare legrövidebb, Skóciában játszódó tragédiáját a Spirita Társulat tolmácsolta a közönségnek a Bethlen Téri Színházban. Egyszerűen, sejtelmesen, nyomasztóan és nagyon feketén. Ahogyan a félelmet vagy a halált képzel(het)jük el.

 

Széles színskálán a migránsok

 

Matei Vișniec Migránsok című, 2016-ban megjelent darabjának többszólamúsága abszurd fonalaival szövődik napjaink geopolitikai anyagába. A benne kiépülő világ inkább nevezhető körképnek, mintsem aktuálpolitikai állásfoglalásnak.

 

Szerelemben a boldogság, háromszor

 

Egyesek szerint az érzelmek túlértékeltek, pedig ez a mozgatórugó, még a legabszurdabb helyzeteket is elfogadható valósággá változtathatja. Szép Ernő karaktereit kimért léptekkel vezeti a boldogság fele, néhol komikus, néhol tragikus, legtöbbször pedig tragikomikus megnyilvánulásokba ágyazva. A 20-adik század kabaré mögé bújtatott történeteit nem kis kihívás a jelenbe helyezni, hogy megfogható üzenettel képezhesse le szereplői valóságát. Mezei Kinga, rendezésében ez a kor a maga figuráival, egymásközti viszonyaival és társadalmi jelenségeivel gyors tempójú, ám precíz játékban jelenik meg a színpadon.

 

Jelentés nélkül


Nem egyszerű dologra vállalkozott Ascher Tamás és Gáspár Ildikó, amikor meghozták azt a döntést, hogy az Örkény Színház színpadára emelik át Thomas Mann klasszikusát, a József és testvéreit. Egy rendkívül hosszú és tartalmas műről beszélünk, amely egy emberiség-történetet vázol fel. József történetét követve az emberi kultúra kialakulásának gyökeréig hatolunk, a sok-sok mikro történeten és szereplő révén korokon vonulunk át, miközben főhősünk bukásait és felemelkedését követjük nyomon. Nagy igazságokat és bölcsességeket rejt magában az életre és emberi létünkre vonatkozóan, amely az irodalom klasszikusává avatta Mann művét.

 

Táncolj az álmodig!


Álmokat mindannyian dédelgetünk szívesen. Álmokat, amelyek lehetnek földhöz ragadtak - az ún. ˝reális álmok” -, és amelyek között találunk szinte elérhetetlen, ˝irreális” elképzeléseket. De várjunk csak! Léteznek önmagukban elérhetetlen álmok? Nem csak mi vagyunk kishitűek vagy reményvesztettek, netán lusták a megvalósításukhoz? Képesek vagyunk hinni magunkban? Ismerjük-e magunkat? Van-e bátorságunk saját magunk megismeréséhez?

 

ERIKA ÉRTENI ÉS ÉREZNI FOGJA

Mindig könnyebb azután vágyakozni, ami még nincsen a birtokunkban, mint azután, ami viszont már a miénk. Az emberek szeretnek panaszkodni. Ez nemcsak magyar, hanem alapvető emberi tulajdonság is. Ám az elégedetlenkedések és felháborodások közepette rendre következik egy fordulópont, amely megállásra és visszahőkölésre sarkallja a panaszkodót. Amely más megvilágításba helyezi a jelenlegi élet(helyzet)ét: kiváltságos helyzetben van. Amikor elhalkul a gúnyos, másokon való nevetés Ez a fordulópont lehet esemény, halál közeli pillanat, mások történetének elbeszélése – vagy egy színdarab.

Amikor megnyílsz önmagadnak

„Valósítsd meg önmagad!” „Merj egyedi lenni!” „Térj el az átlagtól!” Ez olvasható a(z ifjúsági) magazinok címlapján. E mondatok vagy ezek variációi köszöntenek vissza a képernyőről s talán mi magunk is e felszólítások beteljesülésére törekszünk. Arra, hogy harmóniába kerüljünk magunkkal, elfogadjuk eredetiségünket és egyediségünket. Arra, hogy különlegességünk és ˝egy és megismételhetetlen” lényünk tudatában helyt álljunk a világban.

Alkossunk erdőt!

Bábel tornyának története talán mindenki számára ismerős: Noé utódai Sineár földjén egy égig érő torony építésébe fogtak bele azért, hogy elérjék Isten országát, és „beköltözhessenek”. Isten azonban megbüntette az elbizakodottakat, s a korábban egyazon nyelvet beszélő közösség tagjai hirtelen nem értették egymást. Mindenki beszélt a maga nyelve szerint, mutogatott, halandzsázott, mindhiába. Végül szétszéledtek szerte a földön, a tornyot pedig, félig kész állapotában, hátrahagyták.