Németh Kristófról, a Barátok közt című tévésorozat egyik főszereplőjéről sok egymásnak ellentmondó „szenzáció” kapott lábra az utóbbi időben.

„Balesete volt, megsérült, beteg, nagyon beteg, helyettesítik a tévésorozatban, kikerült a sorozatból…”, és a többi. Nos úgy gondoltuk megkeressük a népszerű színészt, hogy röviden tisztázzuk ezeket a dolgokat, de leginkább azért, hogy színházi munkájáról beszélgessünk. Először tehát az egészségi állapota felől kérdeztük…

– Annyi történt, hogy az egyik forgatáson volt egy szerencsétlen lépésből adódó balesetem, amitől annyira meghúzódott egy bokaszalagom, hogy fekvőgipszet kaptam. Amikor egy hét múlva levették, akkor visszamentem a színpadra, lejátszottam több, nem egyszerű előadást, és ezek után a másik bokám kezdett fájni. Az orvosaim azt mondták, hogy a fekvőgipsz ideje alatt fél lábon ugrálva a lakásban, majd az előadások során – a másikat kímélendő – feltehetően annyira megterheltem, hogy kialakult egy gyulladás, amitől „szinte lebénultam” és január elején egy időre kiestem a munkából, ami összesen két színházi előadást és két hét forgatást jelentett. Ezért valóban volt egy helyettesítőm a képernyőn, ami egy televíziós sorozat esetében szokatlan, de remélem, hogy Karalyos Gábor kollégámat is nagy szeretettel fogadják a nézők. Aztán január közepén visszaálltam a munkába, és kanyarítjuk tovább ezt, a már tizenkét éve tartó történetet.

– Egy ilyen mindennap vetített, nagyszabású tévésorozat mellett, hogyan marad ideje a színházra, ami miatt valamikor a színészi pályát választotta?

– A színművészeti főiskola után két évig a Vígszínházban játszottam, majd a Budapesti Kamaraszínház tagja lettem, és most is az vagyok. Amikor felkértek a sorozatra, úgy tudtam a főnökeimmel megállapodni – amit azóta is tartunk, –hogy a Budapesti Kamaraszínház tagja maradok, játszom az előadásaimat, és próbálok új szerepeket is.

– Színházi szerepei közül melyiket tartja eddigi pályája csúcsának?

– Óriási megtiszteltetés, hogy a tavalyi évadban utolért az egyik olyan szerep, amit álomszerepnek is lehet mondani, hiszen az én korosztályomban sok színésznek szerepálma, és nekem is az volt. Ez Molnár Ferenc: Liliom című darabjának a címszerepe, amit a „pesti Broadwayn”, a Nagymező utcában, a Tivoli Színházban játszunk, Lukáts Andor rendezésében, és az én Julikámat Stefanovics Angéla játssza, aki egy egészen kiváló színésznő. Ha az ember igazi művészi értékeket keres, akkor azokat a színházban keresi. Ez így van akkor is, ha például a Vígszínházba 365 ezren férnének be egy évben, ha minden nap lenne egy előadás, addig a tévésorozat – amiben játszom – egy-egy epizódját naponta kétmillióan nézik meg. Ez egy szórakoztató történet, ami más célokat szolgál, mint egy színházi előadás, de ezzel mindannyian tisztában vagyunk, és szerintem a kedves nézők is.

– Visszatérve a Liliomra, én még emlékszem arra az 1983-as kaposvári szenzációs Liliom előadásra, amiben Lukáts Andor játszotta a főszerepet. Milyen volt ennek tudatában együtt dolgozni vele?

– Mi Andorral először két vagy három évvel ezelőtt a Spanyol tragédia című drámának a színpadi megvalósításában találkoztunk először, szintén rendező – színész fölállásban, és már akkor nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Számomra fölemelő volt, és szinte pályámnak azokra a leglelkesítőbb éveire emlékeztetett, amikor az ember a legnagyobb hittel van a „színházcsinálás” iránt. Aztán még inkább ezt hozta vissza a Liliombeli közös munka. Egy nagyszerű színházi emberrel, alkotóval ismerkedhettem meg. Nagy negatívuma volt viszont a dolognak, hogy kívülről tudja a szöveget, így nem volt megengedhető, hogy akár egy szótagot is tévedjek.

– Ön a főiskola óta fővárosi színházakban dolgozik, nem szeretne egy kicsit vidéken is játszani?

– Rendszeresen játszom vidéken, hiszen a Liliommal sokfelé járunk az országban. Voltunk Siófokon, Pakson, megyünk vele Dunaújvárosba, Debrecenbe, Pécsre. A vidéki előadások mindig hihetetlenül fontos és kedves találkozások egy egészen másfajta közönséggel, mint a fővárosi. Dolgozni pedig hosszabb ideig is dolgoztam vidéken. Az életemben nagyon fontos szerepet játszott Gödöllő, ahol hat esztendőn keresztül a művelődési központ ügyvezető igazgatója voltam. A Grassalkovich-kastélyban alapító producere voltam a gödöllői nyári színháznak, amit a várossal és a kastéllyal közösen hoztunk létre. Nagyon szép volt az a hat év, majd egy kedves barátomnak adhattam át az igazgatói állást.

Józsa Mihály

Keresse a cikk folytatását a márciusi Magyar Teátrumban!