A  F é l ő l é n y   S z o l n o k o n

A szolnoki Szigligeti Színház novemberben mutatta be a Félőlény c. gyermekeknek szóló produkcióját, melynek szövegét Békés Pál, dalait pedig Várkonyi Mátyás írta. Az előadást Karczag Ferenc rendezte.

A bemutatón jelen volt a zeneszerző, aki gyerekpezsgővel koccintott a színészekkel, hiszen utána autóba kellett ülnie, és a színészekre is várt egy esti előadás. Így maradt – stílszerűen – a gyerekpezsgő.

Boldogan és sietve számolok be erről az előadásról, mely az egész napomat megédesítette. Olyan élményben volt részem, mely ritkán adatik meg, hogy örömmámorba boruljon a színház. Ugyanis a nézőteret olyanok töltötték meg ezúttal színültig, - gyermekek -, akiket előítéletek nem gátolnak, szabadon adják át magukat teljesen a játéknak, s ezt látni: mámorító. A Békés Pál írta mesejáték, mely a színpadról is oly tisztán és művészien áradt, a „rémes” volta ellenére is magával tudott ragadni. Magam is kitűnően mulattam, végig lekötött a cselekmény, az együttes pergett… (…)

Győz itt is a jó, akár csak a mesékben, még ha szokatlan módon jutunk is el odáig. És zenghet a dal is, a győzedelmes a fináléban: „Ó, ti mesék! Segítsetek! Nélkületek az élet mit sem ér!” És rá egyszerre ötszáz torokból robban ki a kiáltás a nézőtéren, az öröm hangja: igen! Kipirult arcok, csillogó tekintetek körös-körül. Különben zenés játék ez, Várkonyi Mátyás írta dalait, idilli hangulatúakat épp úgy, mint kemény hangzású rockot, hatásosan. (…)

Dósa Mátyás Félőlénye nagyszerű, predesztinálja rá gyermeki lelkének tisztasága, humánumot sugárzó mosolya, megejtő énekhangja. Magához ragad, ahogy a csupa félsz alakból bátor Élőlényt formál, s aratja magából a derűt, az örömöt, a nézők is legszívesebben hazavinnék őt magukkal. Gyerekelőadás ez, de igen komoly tanulságokkal, nem homlokráncolván, hanem mulatságosan, melyek bölcsek, időszerűek is, és nem csak gyermekeknek, felnőtteknek is szólhatna. Mert, ahogy mondani szokás: nem mese ez, gyermek! No, meg ki ne tudná, hogy a világ körülöttünk is bármikor elrémesedhet...

(Valkó Mihály, Új Néplap
2009. november 16.)