Zentai vendégjáték a Budapesti Nemzetiben

 

Szerelemben a boldogság, háromszor

 

Egyesek szerint az érzelmek túlértékeltek, pedig ez a mozgatórugó, még a legabszurdabb helyzeteket is elfogadható valósággá változtathatja. Szép Ernő karaktereit kimért léptekkel vezeti a boldogság fele, néhol komikus, néhol tragikus, legtöbbször pedig tragikomikus megnyilvánulásokba ágyazva. A 20-adik század kabaré mögé bújtatott történeteit nem kis kihívás a jelenbe helyezni, hogy megfogható üzenettel képezhesse le szereplői valóságát. Mezei Kinga, rendezésében ez a kor a maga figuráival, egymásközti viszonyaival és társadalmi jelenségeivel gyors tempójú, ám precíz játékban jelenik meg a színpadon.


A Május van, Tisztelt úr című előadás Szép Ernő három egyfelvonásos művét (Május, Kávécsarnok, Tűzoltó) viszi színpadra. Mindhárom történetet a boldogság utáni vágy köti össze, legyen az egy depresszióban szenvedő férfi haláltánca az élet fele, egy túl kiteljesedett nevet hordozó kisember nőkeresése, vagy akár egy szép özvegy és egy elhivatott tűzoltó egymásra találása. Mindhárom esetben pedig a szerelem válik megoldássá.

 

13123004_1015244831857095_6676466346791549034_o_masolata.jpg


Az első felvonásban megjelenő parkot, nyugodt májusi álmosság leng körbe, mindössze egy pad és egy fa társaságában, amelynek csendjét vidám élénkséget sugárzó fiatal pár töri meg. A randevúra érkezők életigenlése éles kontrasztban áll, a saját akasztására megfelelő pillanatot kereső magányos férfiéval. A szép, csendes tavaszi este éppen megfelelőnek ígérkezik a sokadjára idezarándokoló öngyilkosjelöltnek, ugyanígy lesz ez a tökéletesnek ígérkező pillanat a hódítani vágyó fiúnak is. A szándékok különbsége ellenben a maguk igazságában érhetőek tetten: a szerelmet nem a hamis bókok, hanem az őszinte megértés indítja útjára. Így, Dévai Zoltán beletörődött öngyilkosának tekintetét, Lőrinc Tímea lány-figurájának kitörő életkedve fordítja el a halál fájától.

 

13119813_1015245341857044_7666910192164728669_o_masolata.jpg


A következő felvonásban a természetet ábrázoló miliő korabeli kávéház belsejére vált, melyben nyugodt lépésben halad minden kávéházi nap, mígnem a rendet egy ismeretlen „Fiatalúr” kifizetetlen kuglóffogyasztása töri meg. Ebben a rusztikus térben is egymásra csúsznak a kimondott és kimondatlan gondolatok, Fanny (Lőrinc Tímea) a felháborodott kávézótulajdonos és Alajos (Nešić Máté) a gyámoltalan vendég párbeszédében. Fannyt az úr kezdeményezésének késlekedése, míg Alajost saját elveszettségének tudata — ő ugyanis pont úgy megelégedett volna a Lajcsi névvel, mint a napi ingyen kuglófokkal, így legalább egyikhez sem szükséges felnőnie,— vezette a félreértésekhez. Azonban párosuk energikus játéka hamar a megoldás felé vezeti töretlen akaratú karaktereiket: a kölcsönös érzelmek kifejezése itt sem maradt el.

 

13103380_1015245501857028_1839335121852996641_n.jpg


A harmadik és egyben utolsó felvonás nagyban támaszkodik az arcjáték és a testi humor kifinomultságára, amely után nem marad el a kívánt komikus hatás sem. A kisváros lakói korhű, ám egyetemes emberi tulajdonságokat tükrözve vezetnek rá a szorult döntéshelyzetbe keveredett ember iróniájára. A szépséget cseppet sem nélkülöző özvegy, Lőrinc Tímea előadásbeli harmadik bravúros karakterformálásával, legkevésbé sem törődik a szomszédok megbélyegző tekintetével, amikor az ablakból epekedő Tűzoltóval kacérkodik, miközben Virág György alakítása valóság-hitellel tölti fel elrajzolt karakterét. Az elhivatott tűzoltó döntéshelyzetének képtelenségét, amelyet a városban és az özvegy nő keblében egyszerre lángra kapó tűz okoz; öntudata teszi még nehezebbé. A hivatás vagy a férfiélet közötti dilemma és cselekvésképtelenség, egyszerre dönti semmibe ez eddig gondosan felépített önképét.

 

13123000_1015245738523671_8384841802187311811_o_masolata.jpg


Az előadás három felvonáson keresztül fűzi a különböző szituációkat és karaktereket, korabeli tematikus háttérrel egyetlen gondosan kivitelezett lánccá. Mezei Kinga rendezése és díszlettervezése nem hagy rést kívánatlan áthallásoknak, mely torzítaná az előadás jelenidejűségét és oly módon fogja meg ezt a korszakot, hogy üzenetében egyszerű legyen: szerelemben van a boldogság.