Tusványoson ismét színházba csábít a Teátrum
Idén is sátrat bontott a Magyar Teátrum Tusványoson, hogy kiállítással, színházra hangolt beszélgetésekkel, előadásokkal, zenével és természetesen a már megszokott Teátrumi Mocorgóval tegye színesebbé a fesztivál kínálatát.
Az első nap is bebizonyosodott: sem az időjárás, sem a medve nem tudja eltántorítani Tusnád elszánt fesztiválozóit a kikapcsolódás, helyenként okulás, és persze tombolás vonzó forgatagától. Így szerda reggel a lassan bomladozó köd ellenére is, gyerekektől volt hangos a Teátrumi Mocorgó Játszóház, ahol a Gyergyószentmiklósi Halvirág Bábszínház Macskacicó előadása, majd az azt követő fakanál-bábkészítő műhelye tette vidámabbá az összegyűlt gyerekcsoportot.
Nem állt le a színház a nap hátralevő részében sem, a délután tartott Magyar Teátrum beszélgetés igazgatói nézőpontok bemutatását tűzte ki célul. Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkárának moderálása alatt, a beszélgetésben részt vett Oberfrank Pál (Veszprémi Petőfi Színház), Wischer Johann (Zentai Magyar Kamaraszínház), Dörner György (Újszínház), Fekete Péter (Magyar Cirkusz és Varieté), Seregi Zoltán (Békéscsabai Jókai Színház) és Nagy Pál (Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház). A közös kérdések mentén kialakuló beszélgetés, fontos irányvonalat határozott meg, ami a magyar színházigazgatást illeti. A művészeti- és operatív feladatok arányos vagy aránytalan felosztása mellett megfogalmazódott a küldetés, miszerint egy ügy van: a színház, és ezt követve válik lehetségessé egy jól működő színházi üzem létrehozása. Ahogyan Fekete Péter kifejtette, fontos felismerni az előadó-művészeti intézmények valódi tulajdonosát: a közönséget, amely a színház esetében többpólusú megosztást, sokszínűséget eredményez, ezáltal képezve le a társadalmi vitákat, ideológiai és politikai váltásokat, amelyeknek később lenyomatává tud válni. Tehát, Oberfrank Pál szavaival élve, a színházigazgatáshoz nyitottság kell, és fontos az egyensúlyteremtés, hogy a művészeten túlról beszivárgó tényezőket kellő elfogadással és hozzáértéssel lehessen kezelni, inkább tükörként, mintsem akadályként jelenítve meg azt a színház életében. A fórum ezúton is, nemcsak betekintést nyújtott a művészetben dolgozó igazgatók háttértörténeteibe, de megmutatta a különböző vezetői látásmódok kontrasztjába kódolt közös jövőképet is.
Egy rövid pihenő után, Oberfrank Pál rendezésében a Veszprémi Petőfi Színház invitálta zenés utazásra a közönségét. A Múlnak a gyerekévek című előadás végigvezetett a gyerekvállalás sokrétű felelősségein, a fogantatástól átívelve a nagymamák törődő gondoskodásáig, mindezt jól ismert dalokon keresztül. Életünk sajátos harcait megvívni néhol könnyebb, vagy épp gyötrelmes vállalkozást jelent, mégis a nap végén megpihenve elmondhatjuk: az élet szép!
A szerdai pörgés éjfél fele sem csillapodott, hiszen a Teátrum házibulit szervezett sátránál, a Békéscsabai Jókai Színház: Csomós Lajos és az Oroszlán színészzenekar játékkal adózott a még kitartó fesztiválozóknak. Aki bírta, biztosan ott volt.
Bereczki Ágota