Monodráma Zrínyi Ilonáról

A magyar Diana
Hedry Mária, a Klebersberg Kultúrkúria művészeti vezetője gondolt egy fontosat. Meg kellene ismernie ifjúságunknak – az iskolásoknak, a szüleiknek és a nagyszülőknek – a XVII. század magyar arisztokrata szépsége, s Európa legbátrabb asszonya életét, sorsának tanulságát. Egyszemélyes darabbá öntötte a történetet, amelyet Árkosi Árpád rendezésében, Juhász Róza ad elő.

Szép korú betűvetőként borzadva emlékezem vissza iskolai történelemóráinkra, amelyeken a szorgalmasaknak illett betéve tudniuk, hogy Hámán Kató 1919-ben megtanult eszperantóul, majd még abban az évben tanítani is kezdte a holtnyelvet egy budai civil szervezetben (a kommunisták fedőnyelve az eszperantó volt). Ugyanekkor, Zrínyi Ilonáról semmi, vagy alig valamennyi pozitív élményt sem kapott a leányifjúság, az illegális internacionalistákat segítő Martos Flóra is beelőzte őt a korombeli toplistán.

Persze, nem szolgált akkoriban bulvár-mélylélektani deszantként a történészek és a médiaművelők hada sem. Ha úgy lett volna, akkor a zivataros magyar régmúlt Diana hercegnőjeként fedezik fel számunkra Zrínyi Ilonát, aki kevert depresszióban szenvedte végig házasságát I. Rákóczi Ferenccel. Frigyük csak az ura korai halála miatt nem végződött válással, de lényegében azzal egyenértékű volt a gesztus, hogy a két gyermekét a Habsburg uralkodó kegyeibe ajánlotta a haldokló. A szülőanya jogait szavatoló törvény miatt, Juliannát és Ferencet nem lehetett elszakítani Ilonától, a gesztus azonban ráerősített osztrákgyűlöletére (édesapját – a hazafisága miatt – koholt vádak alapján lefejezték). Bizonyára a megokolt és zsigeri politikai érzülete is közrejátszott abban, hogy vak hévvel zuhant szerelembe a Habsburg Birodalommal szemben szabadságharcot kezdő Thököly Imre iránt, akit majd az oszmán területekre történt száműzetésébe is elkísért.

A darab időkerete a száműzetésbe vivő hajóút. Megnyílnak a kajütszekreter emlékezetfiókjai, s a bennük tárolt tények a színpadra bomlanak. (Az emlékekhez tartozó rekvizitumok, ráutaló jelmezek a hajóládából kerülnek elő.) A díszletet és a jelmezt Libor Katalin tervezte, a szerteágazó történet lényegre irányításában pedig Kulcsár Edit, a Nemzeti Színház dramaturgja segédkezett. A rendezői kívánság szerint, olyan tér- és szövegkörnyezetet teremtettek, amelyek szűkítik a horizontot, nem hagynak lelkiismereti kiskapukat sem fizikai, sem szellemi értelemben. Ebben az elzárkózottságban érkezik majd el a feloldozó önmagára találás, az egykedvűség nevű, végleges életnyugalom.

Juhász Róza rátermetten, beleérzően járja be Zrínyi Ilona útját. Alapviselkedésben hozza a szerelemvágyó és szerelemre érdemes nőt, a fiát oltalmazó anyát, a várvédő hazafit. A történelem, s a személyes sors úgy forog azonban, hogy az élethelyzetek ritkán egyértelműek: a véleményalkotás többnyire választás dolga, mert a tájékozódó mérlegelésnek nincs helye. Azért akarja-e Thököly a nagyváradi tárgyalására magával vinni a kis Ferencet, hogy pajzsként legyen ott, vagy azért-e, hogy fogságba ejtvén elveszejtse? Számos dolga tartja-e távol otthonuktól hitvesét, vagy az idegen asszonyok szoknyája iránti vonzalom? Minden bizonyosságában benne lappang a kétség, ám az ösztönei (az őstermészete) kijelölte útról semmi sem térítheti le: vérében van kormányzás, és a szerelem. A bonyolult képletek megoldásához is gazdagon adottak a színészi eszközök.

A tények makacs természetéből fakad, hogy Zrínyi Ilona életrajzát nem lehet boldog véggel megírni. 1685 végén a császári csapatok körülvették az utolsó erősséget, Munkács várát is, ahová két gyermekével visszavonult. Parancsnokságával, Antonio Caraffa generális csapatai ellenében sikerrel helytálltak, ám Buda visszafoglalása után a helyzete tarthatatlanná vált, és a remélt török segítség elmaradása miatt, 1688. január 17-én kénytelen volt a várat feladni. Elérte azonban, hogy a vár védői amnesztiát kapjanak a császártól, és hogy a Rákóczi-vagyon a gyermekei nevén maradjon. A megállapodás értelmében azonban Bécsbe kellett mennie, ahol a megállapodást részben megsértve, gyermekeit elszakították tőle, őt magát pedig zárdába küldték. Onnan fogolycserével szabadult, s csatlakozott férjéhez annak oszmán birodalmi, száműzetéses útjain. Itt kezdődik a darab. Írói szempontból, ez a 6:3-szindróma. Hova kerüljenek a hangsúlyok? Oda-e, hogy a kis nemzet csapata lecsapta vitézül a futballnagyhatalom briteket, vagy oda, hogy szimpla barátságos meccsen történt a dolog, bezzeg elveszítettük a vb-döntőt a németekkel szemben? Hedry Mária monodrámája példa és példabeszéd. A nemzetőrző virtus példája egyrészt, s intelem arról, hogy nagyhatalmi téren az erővel az ocsmányság kézen fogva jár.