Megélt hagyományok
Gyors léptekkel közeledik az utolsó fesztiváli nap, a lendület ennek ellenére sem hagyta el sátrunkat. Pénteken a játék, kultúra, hagyományok és improvizációk biztosították az igazi fesztivál hangulatot. Míg visszapörgetjük a tegnap megélt tartalmas eseményeket, az átélt élmények emléke felerősödik: nemcsak a beszélgetések tartalmassága, de a megfogalmazott gondolatok hitelessége is ok lehet az újra megélés vágyához.
A Teátrumi Sátor ismét tárt ajtókkal várta az arra járó szülőket és gyerekeiket, akik ezúttal a rendszerinti fajátékok, mozgásos, konstrukciós, fejlesztő és a nagyobbak által közkedvelt anagramma mellett intenzív drámafoglalkozáson is részt vehettek. A lovagi játékokat Scholtz Krisztina és Juhász Gergő munkáján keresztül ismerhették meg a gyerekek.
A Magyar Teátrum beszélgetések ezúttal vendég szervezeteknek adtak helyet, amelyek a kultúra identitásmegőrző szerepéről és az aznap megalakult Székelyföldi Értéktárról tájékoztatták hallgatóikat. Ahogyan az több ízben is elhangzott a koncerten (Ruzsa Magdi tolmácsolásában), és környezetünkben egyaránt: a hagyományt nem ápolni kell, hiszen nem beteg, nem őrizni, mert nem rab, hanem megélni. Talán ezt lehetne a Fidelitas által szervezett beszélgetés mottójául emlegetni, hiszen a körüljárt téma a magyar identitástudatunk leképezése volt, három különböző művészeti ágon keresztül: színház, Simon Kornél színművész, Szente Vajk színművész és rendező gondolatain át, majd néptánc, Bánffy Farkas Magyarlapádi Tánctábor főszervezőjének bemutatásában és film, Venczel Endre a Lovasíjász című filmet forgalmazó Anjou Lafayette vezetőjének nézőpontjából.
Simon Kornél fogalmazásában, a kultúra olyan, mint a Blues zene: az is folyamatosan átalakul, viszont nem mindig a berögzült ütemeket kell játszani, van egy lepárlásuk, amit majd az unokáink is megőrizhetnek és átalakíthatnak a sajátos világképükre. Venczel Endre hozzátette, hogy szükség van identitást erősítő képződményekre, mint amilyen a film is, és ebben minden egyes visszajelzés megerősíti. Az ez után következő program sokkal inkább a helyi értékek feltartására, megmutatására összpontosított a Siculicum mint brand létrehozásának tükrében. A Székelyek öntudatos emberek, így nem csoda, hogy a Hungaricum egyenesen arányos vonzata, hogy léteznie kell Siculicumnak is. A pénteken megalakult Székelyföldi Értéktár vezetői (Zalai Mihály, Békés Megyei közgyűlés elnöke, Borboly Csaba, Hargita Megye tanácsának elnöke és Péter Ferenc Maros Megyei tanács elnöke) Tamás Sándor Kovászna Megyei tanács elnökének moderálásában kifejtették a helység értékfeltárásának, dokumentálásának fontosságát, mivel ezek a magyarság kincseinek jelentős részét teszik ki. Borboly Csaba elmondása alapján jelenleg már százharmincöt érték került összegyűjtésre Hargita megye szintjén. Összegzésként elhangzott, hogy Székelyföld turisztikai branddé avanzsálása a térség felemelkedését is garantálná.
A kultúra és hagyományok elméleti bemutatása után, a megmutatáson volt a sor. Szente Vajk rendezése által, egy igen érdekes kísérletnek lehetett tanúja a tusnádi közönség, hiszen egy olyan musicalt láthattak, amelyet a pillanat hatásai alkottak. Tusnád, a musical a maga egyedi, zenés, improvizációs formájában felejthetetlen élményként adott. A színházi sátorban négy színész: Balla Eszter, Simon Kornél, Nagy Sándor, Feke Pál alakította a történetet Erőss Csaba zongorista és Szente Vajk rendező segítségével, persze a nézők kérései alapján. Természetesen jelen volt a medve, Drakula, a kicsit hisztis, de alapjában véve szerény királylány, aki KISZ titkár is, az ügynök és sok más érdekes hirtelen jött képződmény. A felhőtlen szórakozás mellett, betekintést nyerhettünk a kulisszák mögé és megtanulhattunk pár színházi szakkifejezést is.
Az eseményektől duzzadt napot, ismét zene és tombolás zárta DJ Szabó László és DJ Radnai Péter Tusványos Mix bulijának segítségével.
Bereczki Ágota