Hova jut a nő?

Varga Kata-Lina műsorestje a soproni színházban
Negyedszázada határozott Sopron közgyűlése arról, hogy megalapítja az önálló Petőfi Színházat. Kurta a múlt, ám a nehéz időkben meghozott áldozatra méltán büszkék a kisváros polgárai. Jubileumi rendezvényeik sorában adtak lehetőséget a bemutatkozásra a közeli településen, Lócson élő színésznőnek, Varga Kata-Linának.

Régen láttuk őt magyarországi színpadon, bemutatásra nem csak a soproni nézőknek van szükségük. Pályája ígéretesen indult, az 1980-as diplomaszerzést követően, 1982-ben elnyerte az akkori országos színházi találkozón a legjobb női alakítás díját, Tadeusz Różewicz Fehér házasság című darabjának Paulina-szerepéért.

Az előadás Kecskeméten jött létre, Beke Sándor főrendező jegyezte. Kata krónikus (fő)rendezőtévesztő. Bárhova vetődött – Beke után Szőnyi G. Sándor (Kecskemét), Giricz Mátyás (Békéscsaba, Játékszín), Pinczés István (Debrecen) –, mindig arra ébredt valamelyik reggel, hogy szereposztó emberét kicsavarta székéből egy kulturális tájfun. Hiába érték el sorban az izgalmas feladatok, mint G. B. Shaw Szent Johannájának a címszerepe vagy Móricz Úri murijának Rozikája; energiái kiéléséhez szűknek érezte a hazai játékteret, s hasonlóan több kolléganőjéhez, külföldön próbált szerencsét. Egy kultuszminisztériumi ösztöndíjjal helyismeretet szerezve Franciaországba költözött, ahol bejárta ő is a vendégmunkás-tehetségek tekervényes útját. Dolgozott társulatoknál, az állami rádióban és a televízióban, játszott rangjához méltó szerepeket, de vállalta azt is, hogy francia színészeket a magyar szavak helyes kiejtésére tanítson. Tartott felolvasóesteket, dolgozott fordítóként, tolmácsként, sőt manökenként is.

Sohasem az a pici tartalomszelet érdekelte a színdarabból, amit a saját szövege hordozott: az egészre figyelt, a művek teljes szellemi mozdulatrendjét akarta érezni. A teljességigényének köszönhetően jött létre Párizsban, 1993-ban a Double Miroir / Kettős Tükör Színházi Társulat, melynek művészeti vezetője, producere, menedzsere, fő-előadóművésze és egyik rendezője, dramaturgja volt. Francia-magyar koprodukcióikat Magyarországon, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Belgiumban és az Amerikai Egyesült Államokban forgalmazták. Vezetésével a társulat hét művet mutatott be. Ezek közös jellemzője, hogy magyar illetve francia irodalmi és zenei forrásból merítenek, s tükrözik a múltunk-jelenünk összefüggéseit, szépségét, árnyoldalait. A hét produkció egyike volt a Hova jut a Nő?, amelyet – hazatérése után – a Téka Együttes közreműködésével a Fővárosi Művelődési Házban is bemutattak (2007). A zenekíséret CD-re került, így a mű Varga Kata-Lina önálló estjeként forgalmazható.

A Hova jut a Nő? – monodráma. Az lenne akkor is, ha a színésznő egyedül ellejtett körtáncainak támogatására partnerek sokasága lepné el a színpadot. Zenés, táncos előadás nő és férfi kapcsolatáról, szerelemről és házasságról – fogalmaz ismertetőjében a színésznő, aki Bíró Gyöngyi és Jacques Dutoit közreműködésével, maga szerkesztette-rendezte egységgé, önreflexió-sejtelmű élménymozaikokból az előadást, ügyelve arra, hogy a múltból a mába haladó történetben arányosan keveredjék a költészet, dal, zene, komédia és tragédia.

Az asszony temetése, Sirató est, Sirató. Kádár Kata, Kőműves Kelemen, Halálba táncoltatott lány. A monodrámában kőkeményen érvényre jut, a mindenki én vagyok törvénye. A szív parancsa halálos. Az öngyilkos végzet kapuján túl tárulkozik fel az örök boldogság: tengerbe, tóba, kútba fulladó szerelmesek násztáncát járja a színésznő. A szegénysors, vagy a zsarnok családfő-anya ízlésdiktátuma határoz a házasság dolgában. Nem annyira egyszerű azonban az élet képlete, mint amilyennek az a mai füllel hallgató ember számára, a tömörítő balladai nyelvből kikövetkeztethető. Évszázados beidegződések, az engedelmesség ösztöni parancsa hűti a vért. Külön utakon jár a szív és az ész érdeke, s az utóbbi sem idegen az ember természetétől. Hova jut a nő? A szabadságvágy gyönyörű kór, de fellép ellene a leányelme örökölt immunrendszere. Az elrendeltség keserve és kényelme vetekszik a kiszakadás félelmével és mámorával. A színésznő pontosan érzékelteti a belső folyamatokat, egyszerre tud fellépni önmaga, az édesapja, az édesanyja szerepében. Megszemélyesíti a boldogságot keresztező körülményeket. Az elszánás következménye már múlt idejű, katartikus elernyedés. A színész ritmusérzékétől függ, hogy elmélyedés, vagy unalomba zökkenés a nézői reakció. Varga Kata-Lina – szerkesztő-rendezőként és színészként is – mesteri továbblendítő. Végigviszi a belső folyamatokat a poézistől a hétköznapok felé, a gondolatoktól az érzékekig, keverve a merengőt a köznapival. S mikor az ész megfekszi a szívet, akkor dallamos-ritmikus mesévé oldja a tragédiát. A parasztbiblia, népmesék szövegei, valamint népdalok és népballadák: magyar temperamentum, meghajlítva a franciásra cseperedett lélek intelligenciájával. Melengető este.