Angyal járt a Földön
Egy napsugárral kevesebb az Földön, egy csillaggal több lett az égen.
2016. július 28-án egy aljas, kis stílű gazember elrabolta színházunk legszebb mosolyát. Elvette a 24 éves Berze Zsófia életét. Gödöllőn el akarta lopni autóját, de ő nem hagyta. Harcolt, küzdött érte, mint mindig mindenért, de végül ez a kis törékeny lány maradt alul. Ez a szőke, csupa mosoly, örök pozitív, energikus, kedves lány nincs többé.
A nézők hiába keresik majd a pénztárban vagy a szervezésen, nem lesz ott, hogy segítsen, hogy az új előadásokról meséljen. Nyílt volt, őszinte, fiatal, kedves és szép. Tőle fosztott meg bennünket egy gyilkos aki elfutott a tett színhelyéről. Értelmetlen halál, soha nem jön jókor, de ilyen fiatalon nem lett volna szabad, hogy elvegye tőlünk. Azt mondják, nincs pótolhatatlan ember. Ez nem igaz! Zsófi is az! Senki nem tudja majd az ő hiányát feledtetni velünk.
” Az angyalok nem sírnak” Ez lesz az idei évadunk legelső bemutatója szeptemberben, amire már nem ő szervezi a közönséget. Milyen szörnyű és igazságtalan az élettől, hogy amikor tavasszal az új bemutatókról kértem ki a véleményét, még arról beszélt, hogy milyen szép ez a darab, de kár, hogy ilyen szomorú. Akkor nem gondoltuk volna, hogy most ezt az előadást neki ajánljuk majd. Hogy is gondolhattuk volna, hisz ő, aki egy örök-vidám angyal volt, soha nem sírt, nem szomorkodott. Nevetett, mosolygott, élettel töltötte meg a mindennapokat. S most, csillagok közt él már, angyalok közt jár, ott, ahol csendből épül a nyugalom és béke.
Nagyon nehéz egy olyan lányról beszélni múlt időben, aki maga volt az élet. A sport és a színház volt már fiatalon a szenvedélye. A Gödöllői Röplabda Klub és a budapesti színházak voltak a szívében. Ezen az úton indult el, így ismerték meg sokan a művész és sportvilágban. Mindenki szerette! Örömet, boldogságot, szeretetet hozott az életünkbe. Amikor a színház világába került, kapott egy lehetőséget az élettől, ő maximálisan élt vele. Nem másokat kihasználva, hanem a saját erejéből. Fáradhatatlan tűzzel égett, dolgozott, miközben csak szeretett, szeretett, szeretett. Családot, barátokat, kollégákat, nézőket, mindenkit! Ettől volt ő fiatal kora ellenére sokkal több másoknál.
Színházunkban talált rá a szerelem, s lett “két összeillő ember”. Tervezték az esküvőt, gyerekeket. Most indultak el azon az úton, melyre oly régen vártak mindketten. De ez az út – ketté tört. És mi értetlenül állunk a történtek előtt és kérdezzük: miért? Miért pont ő? Miért nem az a gyáva gazember, aki elfutott segítségnyújtás nélkül? Talán azért, mert hiszem, hogy a jó Isten is az angyalokat hívja maga mellé. Az olyanokat, mint Zsófi volt. Mi lesz ezután a kollégákkal? Hogy lehet tovább lépni? Mit éreznek majd, amikor elmennek a pénztár előtt, de nem lesz ott ez az angyal aki rájuk mosolyog, hogy megyünk be a szervezésre, ahol az asztala őt várja érintetlenül, de az ott hagyott munkát már más végzi el? Ahogy Zorán gyönyörűen énekli, mi is hiszünk abban, hogy: “kell ott fent egy ország, ami talán ránk is vár” . Hisszük, mert hinni kell! Mert csak a hittel vagyunk képesek legyőzni a halál legyőzhetetlennek vélt hatalmát. A halált kegyetlennek tartjuk, de ez a legnagyobb ösztönzőnk arra, hogy maradandót alkossunk, hogy ne tűnjünk el nyomtalanul. Zsófi példát állított elénk. Rövid kis élete alatt sokkal több szeretetet, energiát, jóságot adott, mint más 80 évig sem.
Angyal járt a Földön. Rövid ideig volt csak köztünk, de mosolyt, örömet, boldogságot hozott. Megmutatta, hogy érdemes jónak lenni. Megmutatta, hogy az élet szép és ki kell használni minden pillanatot, mert nem tudhatjuk meddig tart.
Zsófi!
Köszönjük azt a kis időt amit velünk töltöttél! Mostantól nélküled kell tovább működnie a színháznak. A függöny ezután is fel fog gördülni, de már nem lesz ugyanaz mint azelőtt. Általad mi is többek lettünk, de egy Napsugár mégis eltűnt az égről!
Darvasi Ilona és a
Turay Ida Színház teljes társulata