A zene, a színház, az kell!

Valahol Európában: Dunaújváros gyermekszínészeit ünnepli

A szeretet mindent legyőz, még a félelmet is. A háború áldozatai, az árva, kiszolgáltatott gyerekek csak együtt, egymás kezét fogva tudják túlélni a borzalmakat. Erről mesélt Radványi Géza és Balázs Béla legendás filmje 1948-ból, és erről énekelnek most a dunaújvárosi gyerekek. És milyen profi szinten!

Valahol Európában: a szívszorító történet musicalváltozata tartja lázban a május 12-ei premier óta a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza közönségét, sőt az egész várost, ahol a siker és az ünneplés folytatódik. Büszke szülők, nagyszülők, tanárok, akik hónapok óta komoly logisztikai teljesíményt nyújtva szállították a kis színészeket a próbákra, pár estén már biztos végig bőgték a csodálatos előadást. De a bemutató óta is hozzák-viszik a szereplőket, és a színházban minden előadás után ováció fogadja a kis művészeket. 

Őze Áron rendező és Kurucz Gergely zenei vezető csodákat művelt főleg a Móricz Zsigmond Zenei Általános Iskola tehetséges diákjaival. Ezek a gyerekek énekelni nyilván tudtak, akad köztük, aki néptáncolni is és látott már színpadot közelről. De ebben az előadásban ennél sokkal többet nyújtanak: profi színészként csapatban játszanak, karaktereket formálnak, egy pillanatra sem néznek ki a szerepükből, és persze elbűvölik a publikumot. A több hónapos próbafolyamat alatt megszerették egymást és a színházat, megtanulták, mit jelent a közösség, a szeretet és a művészet ereje. 

Böhm György, Korcsmáros György és Horváth Péter nagyszerű szövegkönyve alapján Nemes István írta a megható dalszövegeket, a nagyszerű zenét Dés László szerezte.

Prológusnak megdöbbentő adatokat kap a néző arról, hány millió gyermek maradt árván a második világháborúban, milyen sokan keresték hiába családjukat, bandába verődve garázdálkodtak, loptak élelmet, próbálták túlélni a lehetetlent. A történetben két gyermeksereg találkozik, sokat tanulnak egymástól és próbálják pótolni mindazt, amire mindannyiuknak a legnagyobb szüksége van, a családot, a szeretetet, a biztonságot. A második felvonásban egy elhagyatottnak tűnő birtokon lelnek menedéket, és annak gazdájától, az egykori karmestertől, zeneszerzőtől kapnak kenyeret és szellemi táplálékot is. Megtanulják, hogy a zene, az kell, és a szabadság a legfontosabb érték, amihez minden embernek joga van.

Mindjárt az előadás elején szóló dalok megadják az alaphangot. „Élek!” „Félek!” Ez a felkiáltás a gyerekszájból egyrészt felér egy hálaadással, másrészt a drámaiságot jelentő segélykérés. Kuksi édesapját idézi, aki azt mondta, „nem szabad félni”, közben persze állandóan retteg. A holnapot várja, mint a megváltást. De pont ő soha nem érheti meg, mert éppen a szabadságért vívott harcban halálos sebet kap. Élek, félek – csak egyetlen betű/hang a különbség, mégis milyen nagy a tartalomban. Félelemben lehetetlen élni, ezt a lehetetlent segít túlélni a zene, a szeretet. Élek – félek, leben – lieben, live – love (élni, szeretni)… De hagyjuk a filozófiát!

A díszlet monumentális, hátul középen állandóan a lebombázott, füstölgő városkép, jobbra-balra bőröndhegyek, megannyi élet, sors, halál, pusztulás. Lövések, bombázás zaja, sziréna hasít bele időnként a cselekménybe, jelzi a háborút. Középen marhavagon, ütős építménye, amely könnyen híddá, átjáróvá, rejtekhellyé alakítható, ahogyan azt a játék sorrendje éppen megkívánja. Játék? Dráma a javából. A látványterv Kovács Yvette Alida munkáját dicséri, a koreográfia Hernicz Albert ötleteit. 

A színpadon nem kell sok gyermek ahhoz, hogy a néző sírva fakadjon, mert ők aztán hamar megérintik a lelket; de ez a történet a második világháború áldozatairól – a szétbombázott javítóintézet szélnek eresztett lakóiról meg a másik bandáról, a félelem, a kiszolgáltatottság elől menekülő szerencsétlenekről – különösen szomorú és felkavaró. Kuksi, Szeplős, Csóró és Sutyi megrázó sorsa, Professzor felnőtteket megszégyenítő viselkedése a halál árnyékában, az ijfú kora ellenére már tragédiák sorát megért Hosszú és Éva bontakozó szerelme – emlékezetes színházi pillanatokkal ajándékozza meg a nézőt. Ficsúr bátor kiállása társaiért, női estélyiben előadott áriája, valamint a gyermeksereget magához ölelő Simon Péter alakja olyan lélekemelő élmény, amely sokáig velünk marad. A hadsereg, a statárium képviselői – szívtelen rendcsinálási kísérleteikkel – ebben a storyban csak alul maradhatnak a jóság, a tisztaság megtestesítőivel szemben.

1945 után a becslések szerint 200 000 háborús árva és egymillió otthontalan gyermek élt hazánkban, Európában 13 millió kiskorú kereste családját – ennyiről tud a statisztika, aminél a valóság mindig rosszabb. Azóta nem dúlt újabb háború, legalábbis az öreg kontinensen, valahol Európában nem. Olyan háború nem, de van terrorizmus és természeti katasztrófa, nyomor és éhezés, valahol a Földön mindig zajlik vérontás, pusztítás, ahonnan napjainkban is menekülnek, új hazát keresnek emberek, gyerekek tömegei. Hányan halnak meg, maradnak árván, megsebzetten, boldogtalanul? Majd a statisztika megmondja. S ahol éppen nincs háború, éhezés, de szeretet sincs, a zene sem kell, és a fiatalok nem tanulják meg a család, az összetartozás erejét, a szabadság fontosságát, mert nincs, aki megtanítsa nekik? Erről még kimutatás sem készül… Pedig minden társadalmi változásnál, közösség felbomlásánál, erkölcsi értékvesztésnél a gyermek a legnagyobb áldozat. Ha nincs, aki megtanítsa, hogy a zene, az kell, és kell az olyan meghatározó, példaadó színház, előadás, amely a maradandó értékek fontosságára figyelmeztet.

Hosszú szerepében Juhász Levente, Évaként a dunaföldvári Pataki Zsófia nyújtott emlékezetes alakítást, szép énekével örvendeztette meg a nagyérdeműt. A május 15-ei előadásban Ficsúr figurájában Jakoda Benedek jeleskedett, Kuksi szerepét Gebei Gellért formálta kedvesen. Szeplős alakjában Jámbor Benedek vagány kölyökként és énekhangjával tűnt ki, Csórót Szűcs Bátor, Sutyit Kardos Máté jelenítette meg ügyesen. A Professzorból Jámbor Lili igazi karaktert keltett életre. Dunai Tamás Simon Péter szerepében apaként gondoskodott és tanítóként irányította hatalmas családját, láthatóan élvezettel vett részt ebben a gyermekprodukcióban. Acsádi Alíz, Molnár Eszter, Péter Bálint, Szabó Noel és a többiek, felsorolni sem lehet mindenkit, olyan hosszú a stáblista, de feltétlenül elismerés illet minden közreműködőt, a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház művészeit, a felnőtt szereplőket és a kórust, a tömegjelenetek tagjait.

Igényesen felépített, szépen megkomponált, harmonikus előadást hoztak létre az alkotók, amely bárhol Európában és a nagyvilágban, rangos színpadokon otthonra lelhet.  

Niedzielsky Katalin