A felelősség kérdését állítja a középpontba a Békéscsabai Jókai Színház Bánk bán előadása

A felelősség kérdésére fókuszálva állította színpadra Katona József Bánk bánját Szabó K. István rendező. Az előadás premierje március 11-én lesz a Békéscsabai Jókai Színházban.

A rendező az MTI-nek úgy nyilatkozott: “nem akarunk sok mindenről beszélni, egyről viszont nagyon sokat fogunk: a felelősségről”.

A mű hűségről, katonabecsületről, de korrupcióról, ármánykodásokról, hatalmi harcokról is szól. “Amikor egy nemzeti közösséget önbecsülésében aláznak meg, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a válaszreakció, és az elfojtott sérelmek végső elégtételként nyúlnak a hatalom torkához” – közölte.

Ennek ellenére – mondta Szabó K. István – nem akar politikai színházat csinálni, az aktuális helyzetre mutogatni. “Általában próbáltam rávilágítani a politika felelősségére; azt a kérdést boncolgattam, hogy mit kezd a mindenkori hatalom a saját felelősségével” – fogalmazott.

Szabó K. István szerint a darab azért válhatott nemzeti drámává, azért “klasszicizálódhatott, mert tükröt tart saját történelmi gyengeségeinknek, szembesít tehetetlenségünkkel, megalkuvásainkkal”. A történet aktualitása megírása óta állandó – hangsúlyozta.

A rendező úgy véli, Bánk bán személyes drámája nem tudna elmélyülni, ha nem lenne beágyazva egy közösségi drámába, ami fordítva is érvényesül. “Egyéni bosszúja attól válik hatalmassá, hogy egy egész nép sérelmén vesz elégtételt” – fejtette ki arra a kérdésre, hogy felfogásában a bánk személyes tragédiája vagy a nemzeti dráma kap-e hangsúlyosabb szerepet.

Szabó K. István elismerte, hogy erdélyi magyar rendezőként némileg másképp láthatja a “nemzeti tragédiát”. Biztos, hogy vannak az értelmezésben módosulások, áthallások, hangsúlyok, melyek másképpen érvelnek a megszokottnál, hiszen erősen átrendeződött a mi lelki életünk is az elmúlt közel száz évben. “Talán több személyes, családi és közösségi dráma társul hozzá a határon túliak emlékezetében, megélt mindennapjaikban, mint ami itt, Magyarországon, azóta felejtődött.”

A rendező úgy véli, Katona drámáját lehet a “magyar Hamletnek” is nevezni. Mint mondta, a Bánk bán a shakespeare-i modell szerint tisztult le, az egyén útját követve, annak belső vívódásait kiemelve, szembeállítja őt magával a történelmi rendszerrel.

Bánk harca könnyen rokonítható Hamlet lázadásával, és a két mű több karakterrajzban, helyzetben hasonul.

Szabó K. István elárulta: a munkát azzal kezdte, hogy Zalán Tibor dramaturggal “karcsúsítsák, érthetőbbé és dinamikusabbá tegyék a szöveget”. Lényegében magyarról magyarra kellett fordítani a szöveget – mondta. Így véleménye szerint a fiatalabb korosztály számára is érthetőbbé, élvezhetőbbé tették az előadást.

Az előadás végén megjelenik egy 12 tagú gyermekkórus, az Árva gyermekek kórusa. A tagokat Békés megyei fiatalok közül válogatták ki, többen közülük szerepelnek a teátrum Légy jó mindhalálig című előadásában is. Erről a rendező úgy nyilatkozott: Katona egy huszárvágással eldönti a “jövőt” Endre király utolsó megszólalásában, de rendezőként az foglalkoztatta, merre mutat ez a jövőkép. Úgy fogalmazott: a cselekvő apák lemészároltattak, az anyák ravatalon. Félő, hogy a magyar jövő egy fejlődésükben sérült, személyes történelmükben is megcsonkított árva gyerekek közösségét szemlélteti. Szabó K. István hangsúlyozta: a darab vége az ő felfogásában “felkiáltójel”, nehogy ide jussunk.

A főbb szerepekben  Demeter András, Földesi Ágnes, Presits Tamás, Kovács Edit, Bartus Gyula, Jancsik Ferenc és Czitor Attila láthatók. A jelmezt Rátkai Erzsébet, a díszletet Mira János tervezte, a zenét Verebes Ernő szerezte.