Különleges díszlet készült a Szentivánéji álom című darabhoz, melynek bemutatóját március 19-én, pénteken tartják a kecskeméti Katona József Színházban.

A terveket Khell Zsolt készítette, aki nem először tervez a kecskeméti teátrum számára. Több mint tíz évvel ezelőtt szintén egy Shakespeare-darabhoz, a Novák Eszter rendezte Ahogy tetszikhez, majd még ugyanabban az évadban a Lendvai Zoltán által színpadra állított Én és a kisöcsémehz is ő álmodta meg a színpadképet.

- Egy picit talán szokatlan díszletelemek: neoncsövek teszik érdekessé a hamarosan bemutatásra kerülő Szentivánéji álom játékterét. Honnan jött az ötlet, hogy ezekkel a világítóeszközökkel teremtsék meg a teret?
- Azt a formát kerestük, ami az álomvilággal a legjobban összehozható, ami a leginkább képes érzékeltetni, hogy a történet egy része egy meghatározhatatlan közegben játszódik. Ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy ez a közvetítő „médium” olyasmi legyen, ami nem idegen az emberektől, azaz a valóságban is előforduló, létező elem – mondta Khell Zsolt díszlettervező. – Így született meg az ötlet, hogy neonfényt használjunk. A neon többféle jelentést is hordozhat magában, több mindre reflektálhatunk vele. Az első és az ötödik jelenetben látható öltözőhelységnek is része a neonvilágítás, míg az erdőt teljes egészében neoncsövek jelenítik majd meg. Ilyen értelemben egységes lesz az előadás formavilága. A neonnak ezen kívül nagy előnye, hogy nem egy statikus képet ad, hanem a pulzáló fényerők használatával és a mozgatásokkal látványos változásokra képes, ezáltal a realitástól elszakadó, költői eszköz válhat belőle.
- Ha jól értelmezem, akkor az erdő és az öltöző lesz a két legfontosabb helyszín?
- Igen. Az eredeti műben több helyszín is szerepel: többek között a palota, az athéni polgári lakás – ahol a mesteremberek próbálnak –, illetve az erdőnek is több szegletét említi a szerző. Mi két helyszínre, az erdőre és az öltözőre csupaszítottuk le a történetet. Az öltöző-díszletek esetében a színháznak egy olyan közegét jelenítjük meg, amely valamennyire a nézők által is ismert és egyúttal az átalakulást is szimbolizálja. Itt félkészen állnak a szerepek és a magánéletek, egy furcsa előszobája ez az előadásoknak.
- A neonfény nem csak a díszletelemekben, de a jelmezeken is visszaköszön. Erről az egységességről már a tervezés kezdeti szakaszában döntöttek?
- Igen, meglehetősen sok konzultációval egyeztettük, hogy a látványvilág ebben a tekintetben egységes legyen. Legalább egy hónapot eltöltöttünk ezzel. A konzultációk érdekességét pedig az adta, hogy mivel Fodor Viola jelmeztervező Budapesten, Rusznyák Gábor rendező és jómagam pedig Erdélyben voltunk abban az időben, az internet segítségével tartottuk a kapcsolatot. Emailen elküldtük egymásnak az ötleteket, rajzokat, így a személyes konzultációra már majdnem kész tervekkel érkeztünk.
- Mennyire számít speciálisnak vagy anyagigényesnek az Ön által tervezet díszlet?
- Bár az ilyen érzékenységű és szabályozható neon drága műfaj, elképzelhető, hogy ez lesz az évad egyik legolcsóbb kecskeméti előadása. A neoncsövekre, mint beruházásra is tekinthet a színház vezetése, hiszen ezek a csövek és a hozzájuk tartozó vezérlő berendezések az évad végeztével nem kerülnek a MÉH-telepre. A következő színházi szezonokban még számtalan módon felhasználhatják őket. Sajnos körülbelül a fele mennyiségű neoncső lesz majd látható a színpadon, mint amennyit én eredetileg elképzeltem – jó lett volna, ha egy kicsit gazdagabban helyezhetjük el ezeket a térben. De így is érdekes élményben lesz része a nézőknek. A főpróbahét vízválasztó és izgalmas lesz számunkra: most derül ki ugyanis, hogy a látványvilágból, effektekből mit tudunk megvalósítani – tette hozzá a díszlettervező.

Bera Linda

Forrás: Katona József Színház