Évadmustra

 

„Egy kis pünkösdi csoda – kezitcsókolom”


Hubay Miklós, a Tüzet viszek szerzője annyiszor fogott hozzá a darabjai átigazításához, ahányszor műsorra tűzték valamelyiket. Napjaink rendezőinek, vele már nem kell harcban állniuk. Rejtezik azonban a műveiben egyfajta hiányjel, ami immár a színészt ösztönzi arra, hogy – jóval a bemutató után is – toldjon a figurájához valamit.

Rica-Maca és a multifunkcionális lavór

Kiirthatatlan. Kivésni sem lehet a fülből azt, ami fülbemászó. Örökzöld dallam a neve, s nem csak abban az értelemben, hogy felidéződik örömünkben, bánatunkban, táncos jókedvünkben, vagy/mert kilövi belőlünk a mélabút. Nem. Visszacseng azoknak is, akik sohasem hallották: örökbe kaptuk őseinktől a slágeremlékezetet.

 

Atlantisz gyermekei – Lúdas Matyi – Dima karácsonya

 

Zsúfolt nézőtér, állva ünneplés! Rég tapasztalt rokonszenv övezte a Fővárosi Nagycirkusz új műsorát, az Atlantisz gyermekeit, pedig nem kapott a közönség még egy kurta falka prérifarkast sem, nemhogy oroszlánokat. Legközelebb Döbrögi uram elefánton érkezett, és artistanövendék balerinák voltak Matyi lúdjai. Utóbb Dima, egy cirkuszban született kisfiú karácsonyi álma vált valóra, amikor az édesapja vállán egyensúlyozott rúdon felkapaszkodhatott képzelete csára, a kupoláig.

 

„Sok a hangjegy”

Méregkeverő volt-e Salieri? Peter Shaffer darabja, az Amadeus vitatottságban akármelyik Shakespeare-művel vetekszik. Ha vérprofi rendező viszi színre rátermett színészekkel, komoly ítész nem talál rajta kivetnivalót. Szabadkán, a jó éveiben járó Béres Attila kezei alá egy komplett szereposztásnyi méltó ember került – van eredménye.

Kötéltánc

A hiszékenység a történelem elsődleges mozdítója. Johanna hamujától Tóth Ilonka bitófán is megkínzott testéig vezet az egyik út, s a Péterfy utcai kórház kollaboráns nővéreitől a Tóték őrnagyrajongó Ágikájáig a másik: a Pesti srácok itt, az 1957-es Kádár-majális tömegmámora amott. Vidnyánszky Attila rendezése oknyomozó história és közlélektani revü – egyszerre.

Az érzékek show-barlangja

Még gyűlölni sem bírsz! – veti oda férjének az asszony a párterápián. Mi kell a nőnek, ha mindjárt negyven? Része-e a szerelemnek az ölelkezés, vagy a fogantatás? Kell-e a gyönyörhöz szerelem? Van-e szerelemtelen fogantatás?

Rovarirtás harangszóra

A nevetés fegyver – lázadás a valóság ellen. Mihail Bulgakov korában a komolyan viccelődők számára nagyon keskeny ösvény vezetett a természetes halálhoz. Ma, az apátiahóbort korában Ifj. Vidnyánszky Attila, Vecsei H. Miklós és csapata a szellemi kamaszkor élceivel bombázza a Radnóti színházi nagyérdeműt. Ez sem széles ösvény.

Zuhanás a Napba

Bernard-Marie Koltès darabja, a Roberto Zucco hazaérkezik a Tomcsa Sándor Színházba, ha ott dolgozik Barabás Árpád – mondatja a mezei szakértelem. A menedzsment szerencsére nem mezei. A sorozatgyilkos környezetéből, a társulat szinte minden tagjára illik valamelyik szerep. Zakariás Zalán rendező ideális stábbal dolgozhatott.

A magyar Diana
Hedry Mária, a Klebersberg Kultúrkúria művészeti vezetője gondolt egy fontosat. Meg kellene ismernie ifjúságunknak – az iskolásoknak, a szüleiknek és a nagyszülőknek – a XVII. század magyar arisztokrata szépsége, s Európa legbátrabb asszonya életét, sorsának tanulságát. Egyszemélyes darabbá öntötte a történetet, amelyet Árkosi Árpád rendezésében, Juhász Róza ad elő.

A mókás szörny vándorpúpja

Az újbárgyú közéleti példabeszédekért epedő sajtómunkás tétova fintorral ömleng lapja hasábjain, amikor egy kiérlelt bölcseleti tragikomédiát kell méltatnia a remélt, karakter-mészáros pamflet helyett. Vecsei Miklós átiratában, ifj. Vidnyánszky Attila III. Richárdja feladja a leckét az egyetlen ügyűeknek, az elégségesen barázdált szürkeállományúakat pedig a jobbik intellektusuk mozgósítására készteti.