Két nap: két bemutató Szolnokon. A Vízkereszt… pénteki bemutatója után, december 5-én, szombaton este újabb premier lesz. A Szigligeti Színházban Szépségszalon címmel mutatják be a hölgyek Robert Harling Acélmagnóliákként híressé vált színdarabját, Radó Denise rendezésében, akit először arról kérdeztünk, mi fogta meg ebben a darabban?

– Az anyaság, a gyermekvállalás, ami mindennél fontosabb, ami mindent fölülír. Még az ember élete sem annyira fontos, mint az, hogy a nő egy gyermeknek életet tud adni. Továbbviszi az a gyermek az életedet. Ebben a darabban egy cukorbeteg lány gyermekvállalásáról van szó, illetve az őt körülvevő hölgyek melléállásáról, szeretetéről, az édesanyja hozzá fűződő kapcsolatáról. Hiszen az édesanyjának Shelby a gyereke, így neki Shelby egészsége a legfontosabb. De be kell látnia, hogy a gyereke felnőtt, és neki is szüksége van arra, hogy életet adjon. Ez az én életembe is roppant fontos. Elég későn adatott meg nekem, hogy gyermekem lehessen, de nem is tudtam volna elképzelni az életemet másképpen. Egy nőnek e-nélkül nem lehet teljes életet élnie. Számomra úgy adta a Jóisten, hogy meg kellett várnom azt az időt, amikor ő jónak látta, hogy megajándékozzon a kislányommal. Erről szól a darab, ezért fogott meg engem ennyire.

–A nők kezdik a szerepüket elfelejteni…

– A nőknek rengeteg új feladatuk lett. Kellett nekünk a nagy büdös emancipáció. Mindent nem lehet egyszerre teljesíteni, valamit fel kell adni, valami sérül. A férfiak sem tudják eltartani a családjukat, a nőknek is dolgozniuk kell, így aztán sok esetben az anyagi helyzet mondatja ki a nőkkel, hogy nem merik vállalni. Az én szemléletem más, de megértem ezt az érvelést, ám elfogadni nem tudom. Ha csak önszeretet van, és nem áldozzák be a karrierjüket, a hírességüket… az régen rossz.

–Hogy tudsz dolgozni a színésznőkkel?

– Mint mindenben, a szeretet itt is nagyon fontos. Én is színész vagyok, nagyon jól tudom, hogy szeretet, figyelem nélküli légkörben nem lehet dolgozni. Igyekszem ezt a légkört megteremteni a csajoknak, hogy a legjobbat tudják magukból megmutatni. Van egy közös nyelvünk, értenek engem, hogy mit szeretnék, az ízlésemet is ismerik.

Kertész Marcellát arra kértük meséljen valamit Truvy-ról, a fodrásznőről.

– Már a neve is különleges, ahogy ő maga is. Családanya, aki a kisvárosban a hölgyeket széppé varázsolja. Fontos munkája van. A hölgyek problémáin segít, egy lelki szemetesláda. Én is hajlamos vagyok erre, mint minden nő. Minden igazi nő. Egyszerű lélek, de pont ez adja a mérhetetlen jóságát.

– Mi ennek a sok jóságnak az értelme?

– Mi a férfiaknak élünk, és reméljük, hogy a férfiak értünk. Ez a közös játék visz előre minket. A magunk kisdrámái. Ez a darab egyszerű is emberi életekről szól, de mégis, itt minden nagyon különleges.

Jankovics Annától azt kérdeztük, mi a hasonlóság a mostani és a fél évvel ezelőtti Országúton próbái között?

– Nem érzek különbséget. Az Országúton számomra nagy lépcsőfokot jelentett. Színész lettem. Pont jókor jött. Önbizalmat szereztem. Ez az önbizalom segít most a színészi kifejezésben.

– Visszatérve a Szépségszalon világába. Miről tanúskodik a kis Shelby?

– Látszólag egy rózsaszín világban él, ám ez egy súlyosan beteg lány, aki lehetne egy befordult, agresszív lény, de ő az, aki annyira szeretetre méltó és mindenre nyitott, hogy ez az üzenete: igenis, lehet boldognak lenni a nehéz körülmények ellenére is. Shelby egy kis hős. Bejár egy utat, felnő, és úgy megy el, hogy neki akkor is sikerül. Ő egy áldozat, meghal, de kiderül, hogy a többi nő életében él tovább, és a kisfiában is. Megérte. Már megint ez a „mégis megérte”. Ez volt Gelsomina is. Ezek nagyon szép szerepek. Örülök nekik.

(Robert Harling: Szépségszalon, Szereplők: Jankovics Anna, Kertész Marcella, Császár Gyöngyi, Lugosi Claudia, Sárvári Diána, Radó Denise)

(-s j-)