Cigányprímás Sopronban

Főszerepben Mikó István

Sopronban február 11-én mutatták be Kálmán Imre: Cigányprímás című operettjét. Az előadást a Turay Ida Színház vitte a hűség városába olyan kiváló színészek közreműködésével, mint Mikó István, Sövegjártó Áron, Bregyán Péter, Bódi Barbara, Pohly Boglárka, Geszthy Veronika, Lukács Anita, Szabó Dávid, Bozsó József, Hüvösvölgyi Ildikó, Csere László, Nagy Gábor, Nyírő Bea, színésztánckar, Suki István, a Rajkó zenekar vezető prímása és zenekara, valamint a Sixteam Fekete Mária vezényletével. Az előadást Böhm György rendezte.

– A nehéz gazdasági helyzetben, a csökkenő állami támogatás mellett jó megoldás az életben maradáshoz, amikor színházak összefognak és közösen hoznak létre produkciókat. Így sikerül valamelyest a működéshez kapott pénzkereten belül maradni. Nincs ezzel semmi baj, hiszen így mindenki jól jár, a színház, a színész és a közönség is. Jelen pillanatban összefogás nélkül megszűnne létezni a színház. Öt év alatt huszonöt olyan darabot tűzött műsorára a soproni Petőfi Színház, ami magyar szerző tollából származik. És erre nagyon büszkék vagyunk. – nyilatkozta lapunnak Huszti Péter Kossuth-díjas Érdemes Művész a soproni színház művészeti tanácsadója Molnár Ferenc: Doktor úr című vígjátékának bemutatóján – Kálmán Imre operettje pedig tovább gazdagítja a bemutatott magyar darabok repertoárját. Apa és fia, a két különböző világnézetet valló muzsikus konfliktusa teszi még mindig aktuálissá ezt az örökzöld operettet, amiben olyan ismert dallamok csndülnek fel, mint a Lári-fári, nem kell várni, a Frissen jó a csók, a Haccacáré, vagy a slágerdal: Az ócska Stradivari. Rácz Pált, a Cigányprímást alakító Mikó István telitalálat. Színészi kvalitása, énektudása vitathatatlan és ami a fő, tud hegedülni, ami a szerep hitelességének szempontjából nagyon fontos feltétel.

– Kevés olyan színész van Magyarországon, akire a Cigányprímást ki lehetne osztani.

– Régóta kerülget ez a szerep, – mondta Mikó István – de csak most talált meg. Fiatalabb koromban az ifj. Rácz Palit vagyis a fiamat játszhattam volna el, de soha nem kértek fel rá. Később, amikor fél állásban az Operett Színházban dolgoztam, Kállai István dramaturg, aki átdolgozta a Cigányprímást, szorgalmazta a darab bemutatóját velem a főszerepben, de nem sikerült véghez vinnie az elképzelését. Úgy látszik, most van itt az ideje, amikor is „beleöregedtem” az apa szerepébe, vagyis a főszerepbe.

– Mióta hegedül?

– Egész kis srác, – kis (s)Rácz – koromban kezdtem. Édesapám húgától, Irénkétől kaptam az első hegedűt, majd a Lórántffy Zsuzsanna zenei általánosban folytattam zenei tanulmányaimat. Kilencévesen már Sosztakovics orosz zeneszerző előtt is hegedülhettem, amikor az iskolánkba látogatott. Néhány éve egyik rokonomtól kaptam egy hegedűt, amit ő már régóta őrizgetett és azt mondta, lehet, hogy Stradivari, mert van benne egy matrica a híres hegedűkészítő nevével. Csak akkor hitte el nekem, hogy nem az, amikor elvittem megvizsgáltatni. Ezt a hegedűt adtam kölcsön az előadáshoz a fiamat játszó Sövegjártó Áronnak. Én a saját hegedűmön játszom, ami idestova nyolcvan éves. Egyik alkalommal, amint a színpad felé mentem, kinyílt a kellékként kapott hegedűtok, és a hangszer a kőre zuhant. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amit akkor átéltem. Szerencsére javítható volt, nem ment végleg tönkre. Rengeteg hangszerem van otthon, és mindegyikre nagyon vigyázok. Legújabb szerzeményem a tekerőlant, más néven nyenyere, amin a Sári bíróban játszom. Egyébként ebben a darabban az összes hangszer az enyém. Ha a színháznak kéne ezeket beszereznie, sokba kerülne, és mint tudjuk, kevés a pénz. Én így támogatom a produkciókat, hiszen összefogás nélkül nincs színház.

Shirley