Lapunknak ebben a rovatában vitákat kezdeményezünk és folytatunk, – illetve inkább helyet adunk a vitáknak – a színházi, vagy akár a bővebb kulturális élet különböző területeiről, gondjairól, szakmai kérdéseiről. Korábbi számainkban az úgynevezett színházi törvényről indult vita, amihez most álljon itt a Magyar Teátrumi Társaság legfrissebb nyilatkozata. Ezen kívül egy színházi ember által írott, de a szűken vett szakmánál szélesebb körű problémára rávilágító írást is közlünk. Vitatkozni vele is lehet.

C s a k    r a j t a !

A művész a közvetítő a szellemi világ és a földi világ között. Ez kivételes elhivatás. A földi világ küldötte, aki a szellemi világ megbízottaival, a múzsákkal áll rendszeres kapcsolatban, és nem a multinacionális vállalatokkal, mint a politikus. Tovább »

Beszélgetés Nagy József koreográfussal

J e l     F e s z t i v á l ,     D e b r e c e n     2 0 0 9 .

A valódi szövetség mindig szellemi természetű. Valami közös szenvedély, ugyanazon kérdések és hasonló szomorúság köt össze bennünket Nagy Józseffel, aki mindezt szétáradó teremtő erővé tudja alakítani. Katedrálisépítő ember. (Így hívom őket.) Belevág, és rögtön arról kezd beszélni, ami a legjobban foglalkoztat bennünket is, akik egy másik katedrálisépítő, Vidnyánszky Attila színházában léptünk szövetségre: az egészséges, sajátosan magyar (ezáltal egyetemes), és költői színházról. Tovább »

A kormányzati szándék

"Tisztelt Képviselő Asszony és Képviselő Urak! Az előadó-művészetről szóló törvény leglényegesebb alapelvei az egységesség és sokféleség, az átláthatóság és kiszámíthatóság, az átjárhatóság, a minőség és a mennyiség egyensúlyán nyugszanak. Egységesség és sokféleség, mert egységesen kezeli a különböző formjban, különböző fenntartóval működő szervezeteket, valamint támogatja a régi és az új együttélését, a hagyományos és a struktúrán kívüli kezdeményezések egyenrangúságát. Jellemzi ezt a javaslatot az átláthatóság és a kiszámíthatóság, mert az állami források kiszámíthatóbbá válnak, ezzel együtt a másik oldalon átláthatónak és ellenőrizhetőnek kell lennie, így biztosítható, hogy ténylegesen azon célok megvalósítására fordítsák ezeket a forrásokat, amelyre a jogalkotó szánta."

Részlet Hiller István oktatási és kulturális miniszter 2008. november 6-i parlamenti felszólalásából

  Tovább »