Búcsú Padur Teréztől

Május 6-án délelőtt 11 órakor, Budapesten az Újköztemetőben kísérték az égi társulatba vezető utolsó útjára Padur Teréz színművésznőt, a Békés Megyei Jókai Színház egykori alapító tagját.

Padur Teréz (1919. február 24.–2010. április 10.) Miskolcon született, s ugyanott lépett először színpadra. A későbbiekben Soprontól Nagyváradig és Pécstől Kassáig játszott az ország féltucatnyinál több színházában. Az 1944-ig tartó időszakban talált párjára, színész-rendező kollégájára, Daniss Győzőre. A háború befejezése után mindketten a szolnoki, a debreceni, a kecskemét–szolnoki, a szolnok–békéscsabai, majd – alapító tagként – az 1954-ben önállóvá lett Békés Megyei Jókai Színház tagjai voltak. Padur Teréz ez utóbbi társulatban dolgozott 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Ebben a két évtizedben a megyeszékhelyen és a megye más településein hetvennél több szerepben több ezerszer lépett színpadra. Ő volt Teréza mama a színháznyitó darabban, a Jókai-regényből írt Az aranyemberben. Játszott Shakespeare Macbeth című tragédiájában és Huszka Jenő habkönnyű operettjében, a Lili bárónőben, Arthur Miller Salemi boszorkányokjábanés Szigligeti Liliomfijában, Goldoni Fogadósnéjában és Sarkadi Imre Ház a város mellett című darabjában, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélküljében és jó néhány mesejátékban.
Padur Teréz Szerencsi Hugóval, 
Gyuricza Ottóval, és Széplaky Endrével

Legendásan jó memóriájának köszönhetően sokszor – néha egyetlen nap alatt – ugrott be megsérült, megbetegedett kolléganője helyébe, hogy ne maradjon el előadás, hogy a közönséget ne érje csalódás.

Padur Teréz

Ehhez a két évtizedhez kötődik két magánéleti tragédiája. Első férje, Daniss Győző, a Jókai Színház alapító igazgatója 1956 tavaszán meghalt. Egy évtizeddel ezután kötött újabb házasságot, de második férje, Szoó Tibor sem élte meg a hatvanadik esztendejét.

ImageNyugdíjazása után fiával, menyével, unokájával Budapestre költözött. A fővárosban és csendes balatoni környezetben, barátai között töltötte el – távol immár a színházi világtól – életének bő emberöltőnyi végső szakaszát. Még örülhetett két dédunokájának.

Utolsó másfél esztendeje ágyhoz kötötte. Sorsát – ahogy életében mindig – ekkor is fegyelmezetten viselte. Csendesen aludt el.