100 éve született Radó Vilmos
A kecskeméti teátrum legendás direktorára emlékeztek
A kecskeméti teátrum legendás direktorára, Radó Vilmosra emlékeztek egykori kollégái, tisztelői, kecskeméti színházbarátok november 30-án, születésének 100. évfordulóján. Vili bácsi alakját a színháztörténeti lexikonoknál is valóságosabban őrzik a róla szóló anekdoták, amelyek közül számosat felidéztek a rá emlékezők.
A november 30-ai esemény helyszíne a Színház művészbejárója mellett elhelyezett emlékhely volt. Az eseményen részt vett Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója, Mák Kornél, Kecskemét város alpolgármestere, Fekete Tibor, a színház „Örökös tagja”, emlékező beszédet mondott Sirkó László, Pál Attila, valamint Körtvélyessy Zsolt. Az emlékhely megkoszorúzása után a résztvevők virágokat helyeztek el Radó Vilmos sírjánál. Vili bácsi életútját Cseke Péter idézte fel az ünnepségen. A legendás direktor színészcsaládból származott: édesapja színházigazgató volt, hét testvére közül hatan színészek lettek. A pályáját apja, Radó Béla társulatában kezdte. 1931-ben színészi oklevelet, 1954-ben rendezői képesítést szerzett. Ekkor került Kecskemétre, sógora társulatához, amelyet 1947-től 1949-ig vezetett. A teátrum államosítása után gazdasági igazgatói posztot ajánlottak neki, ezt azonban csak rövid ideig töltötte be, mivel a gazdasági ügyekhez keveset értett, ami ő maga is gyakran hangoztatott. Ám amikor az akkori igazgatót bíróság elé állították és elítélték, Vili bácsit szemelték ki új igazgatónak.
1958-tól 16 esztendőn át irányította a teátrum munkáját. Radó Vilmosnak kitűnő szeme volt a tehetségek kiválasztásához. Rendszeresen látogatta a színészhallgatók vizsgaelőadásait, és más színházak bemutatóit. Akire felfigyelt, azt szinte kivétel nélkül Kecskemétre csábította. Latinovits Zoltán, Sas József, Moór Marianna, Galambos Erzsi, Fekete Tibor, Sirkó László, Körtvélyessy Zsolt – csak néhány név azok közül, akiket Vili bácsi indított el a pályán. Igazgatása alatt ősbemutatók sorát láthatta a kecskeméti közönség. Egy interjúban mesélt arról, hogy Dévay Camilla Szent Johannáját és Stuart Máriáját, valamint Latinovits Zoltán Liliomját tartotta a legjobb alakításnak, az előadások közül Bródy Tanítónőjét, Maugham Esőjét és Kisnyevszkij Optimista tragédiáját nevezte meg a legsikeresebbeknek. Bár volt rendezői végzettsége, csak kevés darabot rendezett, ezeket is kecskeméti igazgatósága előtt. 1974-ig, nyugdíjba meneteléig volt a kecskeméti színház igazgatója, de ezután is figyelemmel kísérte a színház munkáját.
A megemlékezésen többen is felelevenítettek Vili bácsival kapcsolatos anekdotákat. Ezek közül idézzük Körtvélyessy Zsolt Kecskemétre szerződésének történetét, amelyet ő maga mesélt el.
– Végzős főiskolás voltam, amikor Vili bácsi megnézte az egyik vizsgaelőadásunkat. Utána nem is keresett, hogy szerződjek Kecskemétre. „Vili bácsi, drága – mondtam neki –, szívesen mennék, csak az a baj, hogy már elígérkeztem máshova.” „Jól van, fiacskám, akkor menjünk át ide a presszóba, legalább beszélgessünk egyet.” Át is mentünk. „Mit iszol?” – kérdezte. Mondtam neki, hogy nem nagyon szoktam inni, de ő csak erőlködött. „Konyak jó lesz?” „Jó” – mondtam. „Tudod, fiacskám, nagy kár lenne, ha nem jönnél, mert nagyon jó lehetőségeket tudnék neked biztosítani, csupa főszerepet. Még egyet?” – mutatott a poharamra, és már rendelte is a következő kört. És ez így ment egészen a hatodik konyakig. Mikor azt is megittuk, Vili Bácsi előhúzott egy papírt, és az orrom elé tolta. „Tudod mit, fiacskám? Itt írd alá!” És én aláírtam. Soha nem bántam meg.
R. J.